Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-04-22 / 32. szám

szabadsága forgott eszemben. Én is Barát­­jok voltam néha napján Da­itonnak, és k­olandnak. (Ez, Republikánus Minister­­séget viselt nagy hírrel; de midőn látta volna, hogy néki is gilliotínra kell kerülni, maga magát meg­ölte, ’s halva találtatott a’Párisi ország-síton ) De észre vettem, hogy ők Haza-árulók; azért is félbe szakasz­­tottam a’ velek való barátkozást. Danton veszedelmes játékot akart kezdeni, és én vagyok az, a’ ki­ttét denunciálom (fel­adom. ) Mit hajtok én a’ szép beszédekre, és magasztalásokra ? — Lezsánder feltétele meg nem állhat. de — — A’Gyűlés meg­nyugodott Robespierre szavain , és St Just hozzá fogott azon jelentésnek olvasásához, mellyet a’ Közjóra ügyelő Deputát­ió tett­­fel, az újjonnan el,-­fogatott II. Gyűlési Tagok iránt. Ebben a’jelentésben követ­kezendő vádak hozatnak­ fel Danton ellen, hogy ő, Mirabo­ halála után, Lamethe­l, ’s Barnaveval öszve - esküdt; hogy ö, a’ törvény­ hozó (a­ második.) Nemzet Gyű­lésben eggyik részre se hajlott ugyan, de Domitriénak testi lelki Barátja volt; hogy ö, Stengel Generálist, a’ ki meg­ölette a Boer-vizénél állott Vigyázókat, oltalmazta; hogy ő.Minister­ korában Fabre d'Eglantinet Diimitriéhez küldötte, ’s ezen cselekedetnek következése a’ volt, hogy meg­szabadult a’ Prus­zus Sereg; hogy ő úgy ditsérte Dii­­muriét, mint valame­ly Kátét, ’s érdemül

Next