Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-07-15 / 5. szám
,, Hegyiek! — így folytatta hatalmas beszédjét Robespierre — maradjatok állhatatosan méltók, ditsösségtekre ; legyetek mindenkori erős védelme a’ szabadságnak. De ne oldzátok meg ezen tiszteletet többé azokkal a’ Gonosztévőkkel , kik tsupán magokat tartják Hegynek. — Erős kifejezésnek tetszik ez talán most első tekintettel; de, nehány szempillantások’ múlva igen gyengének fog látszani.—Nem vagyok én Gonosztévé (Scelerat) , ki áll a Bourdon. — Nem neveztem én Bourdont , felele Robespierre. Jaj annak , a’ ki maga nevezi magát. Igen is, Hegyiek! vagynak ti közöttetek Gonosztévők, kik a’ magok Kollégáiknak elméjébe hamis és szörnyű gondolatokat akarnak verni. — Tegnapelőtt, midőn t. i. azt a’ törvényt hozatok, mellynek annyin mondottak ellene, nem titkolhatták el némelly Tagok, a’ magok boldogtalan szándékjaikat. A’ mint kimentek volna az Ülésből, egy botránkoztató dolgot követtek el.— Két megbízott Embereit a’ Guberniumnak (a’ Közjóra ügyelő Deputátiónak) így szállították: „Mit tsináltok ti itt, gaz Emberek? — Nép* képét viselő Polgárok ! mi nem háborgatunk titeket. — Ti, a’ Közjóra ügyelő Deputátió’ Spionjai vagytok , ’s utánnunk leskelődtök. — Mi, Patrioták vagyunk. — A’ felelet, ütlekekböl, ’s illy kinyilatkoztatásból állott: „Tudjuk mi.