Magyar Hírmondó 9. (1796. január-június, 1-51. szám)
1796-04-22 / 32. szám
minthogy tsak apró szemü srétet lőhettek reá, nagy sebeket nem ejtettek rajta, ’s meghsáborodott szemlélői voltak, mint faldosta fel elöttök a’ szörnyü állat Vadász pajtássoknak véres tetemeit. Kiabálássok által tsak ugyan csődítettek magokhoz még is annyi embert, hogy azoknak segíttségek által elkurjongathatták végre magok elől a’ dühös Vadat. Ezen történetet megírták ide azonnal, ’s hívtak némelly merész Személyeket, a’ Tigris ellen indítandó vadászatnak veszedelmes gyönyörűiségébenn való részvételre. Csak hamar össze is adták magokat a’ hivatalosok közzéts elég számosan, felfegyverkeztek ; elefántokra ültek, ’s megindltak Dumdum felé, hová elérkezvén, ki mentek a’ Tigris ellen, mellyet meg is találtak tsak hamar , ’s megtámadtak. A Vad, nem hogy megfutamodott volna sok ellenségei előtt; sőt inkább mérgesen neki szökött egy Elefántnak, mellyről ámbár a’ Vadász jól hozzá tsapott, még se’ hagyathatta félbe vele a’ mardosást. Más Vadászok azonban lövöldöztek reá, ’s némellyek közülök meg is sebesítették. Ekkor, még nagyobb dühösségbe esvém a’Tigris, nem elégedett már meg többé tsupánn egy tárgyat martzongani, hanem szökdösött ’s harapdosott veszettül minden felé. Sok kárt tett volna , de még is szerencsére egy olyan Vadász vállalkozott a’ többek közzül, a’ ki nem