Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-02-14 / 13. szám
192 ízek volnának, más környülállásokban más esküvéssel is meg-esküdni. — Barrus’ beszédjéből egy Mese’ beszéllésre vett alkalmatosságot a’ Quotidienne’ írója, mellyet, a’ mint írja, a’ Nagy-Anynya beszéllett volt Néki, Királyok’ napjáin. A’ Mese ez, ■A' Vad Ember és a’ kis Gyermekek. Volt egyszer egy Jó Ember, a’ ki leg ékesebbnek tartatott a’ Világon; már meg haladta a’ kétszáz esztendőt, és anynyira növekedett a’ mellette lévő Gyermekeinek száma , hogy nem is esmerhette mind őket, és minden hibáikat kellete korán meg sem orvosolhatta; melynek az is egy oka volt, hogy a’ nagy jóság miatt , roszszat Másról se’ gondolt. A’ midőn ezek így folynak , oly nagy éhség támad, hogy bajos volt táplálni mindnyájokat a’ Gyermekeket. Ha fogyatkozás volt kenyér’ dolgából, kiáltottak a’ kitsinyek, a’ nagyok veszekedtek; ’s lármás zenebonától lehetett tartani. Ha vigyázott volna a’ mi Atyánk, monda egy a’Gyermekek közttél, nem engedte volna, hogy a’ hideg megvegye a’ gabonát. Meg engedte, monda egy más, hogy megemessze a’ ragya . Hogy tarthatna bentünket? monda egy 3-dk , hiszem többet eszik maga, mint Mi mind-