Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-01-13 / 4. szám
órával azután főbe lőtte magát. — Oly ugyefogyottságban vágynak a’ szegény Reátsérek, hogy még a’ Tolvajoknak is meg esik rajtok a’ szíve. Történt t. Décemb. 20 dik éjtszakáján , hogy egynéhány Tolvajok megáhítottak egy Polgárt, ’s prédát kívántak tőle. .. Én — felele ez a* nyomorult! — szegény Rentier vagyok, és alam-snából kell élősködnöm. “ A’ Tolvajok össze-keresték a’ szegény legényt, és midőn valósággal látták volna, hogy semmije sints, egy luidert ajándékoztak néki , ’s szabadon botsátották. — Nem volt ily könyörülő az Iffjabbik Törvényhozó Tanáts, mely is Déc. 18 dikánn meg nem engedte, hogy azzal a’ Mandat papiros-pénzzel fizethessék a’ Renkérek a’ házbért, a’ melyet ők kapnak a’Státus’ Kasszájából, holott a’ Mándátok, és a’ kész pénz között, az a’ szörny is különbség vagyon , hogy száz liver Mándát, nem tesz kész-pénzben harmadfél lívert is egészszen. — A’ Közönséges Tisztviselők eránt, minthogy Azoknak száma közzűl való maga is, mindjárt akkor, oly kedvező Törvényt hozott, hogy Nivose Hónapnak iso(Dec. 21-dik) napjától fogva mind kész pénzzel kell fizetni Azokat. A’ nyomtatás’ szabadságának jó móddal való elintézése érinti kinevezett Kommissziónak feltételeit, mind helybe hagyta az Iffjabbik Törvényhozó Tanács