Magyar Hírmondó 13. (1798. január-június, 1-52. szám)

1798-02-06 / 11. szám

keáje, a’ wiin*hogy nem is tselekedte* Mii ez a’ mostani Szabadság’ fája, hato­dik illetmény Zweybri­ckenbenn. Az öt d­öbbeniek ki­száradtak. Geldriának az a’része, mely Prus­sziá­­h­oz tartozott, Tan. 17- dikén­ kapcsoltatott a’ Sr. Respublikához. A’ IVUrtenbergi új Hertzeg, Jan. 22-dikén adta által a’ maga Tartománnyá Rendjei­nek Stuttgardban, az ő privilégiumaikat és jussaikat meg - erössítő petsétes Levelet, ily nemes fogadásnak nyilatkoztatása mel­lett : ,,Az én Hazám’ Konstitútz­ója — úgy­mond — mely oly régied fogva szerentsésí­­ti már azt, mindenkor üzent leszsz előttem, ki Kalauzza az én Igazgatásomnak. Fő fog­lalatosságomat fogja tenni, az én Alattva­lóim közönséges és magános javának man­­kálódása , és minden, valami csak azt elő­mozdíthatja, c­élja leszsz az én hátra lévő egész életemnek.“ Serkentette a’ Herc­e?* jó szándékjának előseigéllésére a’ Rendeket is, és buzdításának, ezenn arany-regulát vetette utanná: ,, Az Uralkodó és a’ Tar­tomány között való egygyesség ’s egygyet­­értés, az Egészsz* (Közönség) javának ’s fenn­­­tartásának egyedül való eszközei** mely kedves egyességnek szorossabbá va­ló tevésére — igy folytatta tovább Beszéd­­jét — nem lehet alkalmatosabb eszköz*,­ mintha a’ Rendek magok részéröl elegséges

Next