Magyar Hírmondó 13. (1798. január-június, 1-52. szám)
1798-02-06 / 11. szám
keáje, a’ wiin*hogy nem is tselekedte* Mii ez a’ mostani Szabadság’ fája, hatodik illetmény Zweybrickenbenn. Az öt döbbeniek kiszáradtak. Geldriának az a’része, mely Prussziához tartozott, Tan. 17- dikén kapcsoltatott a’ Sr. Respublikához. A’ IVUrtenbergi új Hertzeg, Jan. 22-dikén adta által a’ maga Tartománnyá Rendjeinek Stuttgardban, az ő privilégiumaikat és jussaikat meg - erössítő petsétes Levelet, ily nemes fogadásnak nyilatkoztatása mellett : ,,Az én Hazám’ Konstitútzója — úgymond — mely oly régied fogva szerentsésíti már azt, mindenkor üzent leszsz előttem, ki Kalauzza az én Igazgatásomnak. Fő foglalatosságomat fogja tenni, az én Alattvalóim közönséges és magános javának mankálódása , és minden, valami csak azt előmozdíthatja, célja leszsz az én hátra lévő egész életemnek.“ Serkentette a’ Herce?* jó szándékjának előseigéllésére a’ Rendeket is, és buzdításának, ezenn arany-regulát vetette utanná: ,, Az Uralkodó és a’ Tartomány között való egygyesség ’s egygyetértés, az Egészsz* (Közönség) javának ’s fenntartásának egyedül való eszközei** mely kedves egyességnek szorossabbá való tevésére — igy folytatta tovább Beszédjét — nem lehet alkalmatosabb eszköz*, mintha a’ Rendek magok részéröl elegséges