Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)
1798-09-21 / 24. szám
tölteni. Nints ott mező, ligeti völgy, hegyi erdő. Nem hallani mást a’ Hajósok’ kurjongatásinál; nem látni mást, a* vízből ki- emelkedő magas házak között a* kissebb nagyobb hajóknál. A’ szunyogok majd ki szítják éjjelenként az ember’ vérét, a* meleg majd el olvasztja; ’s nints friss ital az enyhülésre. Az élet drága. De bezzeg van bősége a’ szép gyümöltsrek, a’ mely azonban különös édessége miatt, hamar változást okoz az egésségben. — Velentzéböl a’ Brenta vizén Páduába hajóztunk. Nem lehet ennél gyönyörűségesebb tátat gondolni. A’ víznek mind a’ két partján tsak nem egymást érik a’ szebbnél szebb Kastélyok , mellyek a’ Velentei Nemeseknek, mezei mulatságokra szolgálnak. Troni nevű V. Nemessek épülete egygyik volt a’ leg tsinosabbak közzül, de ennek csak falai állnak fenn, mert a’ Franciák tüzet vetettek néki, az Ura ellen való gyűlölségböl. — Pisam’ Kastéllya is ékes, de az Urának ki költözésével, most üressen áll. — Páduában majd 10 ezernyi Ts. K. Katonaság vagyon. Itt vagynak Gróf Wallis, ’s Mitrovszki Generálisok is. Szünetlen takarodik ezen vidékre a’ Katonaság, Páduából Mestrébe mentünk, onnét Udinébe, ’s Udineból Triesztbe, ahol egy fogadóban vagyunk szállva Hg Pignatellivel, kit a’Nápolyi Udvar Londonba küld