Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)

1800-04-25 / 33. szám

sám alól el­vesztek, fájdalmas énnekem. De ha ehez még azt is hozzá­teszem, hogy éppen ezen Regementnél töltöttem én el fiatal időmet, és részszerint neki köszönhetem hadi előmenetelei­met , akkor nem hiszem, hogy valki meg­üt­közhessen rajta, ha azt mondom, hogy a­­mit ezen el­búcsúzásomkor érzek, annak ki-magya­­rázására elegendő szavakat nem találok. — El felejthetetlen marad nálam ezen Regement min­­déti£, és tsak akkor fogom magamat tökélle­­tesen szerentsésnek tartani,­ha azt újra vezérlé­sem alá nyerendem. Ha a’ nemes Regementnek, közönségesen, vagy magános Tagjainak, vala­miben szolgálhatok, igaz Örömömnek fogom tar­tani.— Nyilatkoztassa ki Oberster Úr ezen szán­­­dékomat a’ parantsolatjai alatt szolgáló érdemes Tiszti karnak, és az egész Regementnek, azt is hozzája tévén, hogy valah­ányszor én jövendő­ben vitéz tetteiket (mert ilyen Elöljáró alatt , illyen vitéz lelkű Tiszti­­­kartól, nem is lehet egyebet várni) hallani, vagy olvasni fogom: mind­annyiszor örvendező lélek-emelkedéssel fo­gok reá emlékezni, hogy ért is valaha, ezen szép, ezen annyi bajnoki győzedelmekkel dicsekedhe­­­­tő Regementnek Tagja volta­­m Kienmajer, F. M. I, Tart e* még sokáig a* csendesség, vagy pe­dig rövid idő alatt nem szakasztja e’ azt félj©­­ az ágyúki dörgése, meg nem határozom. Ferdinánd Fő-Hertzeg, ki a’ F. M. L. K­e.’­­[­majer vezérlése alatt volt Brigádának Kormá­­nyozója, minden napnak leg alább felét, azod vidékeknek vizsgálására fordítja, a’ mellyeknek L 1 3

Next