Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-04-25 / 33. szám
sám alól elvesztek, fájdalmas énnekem. De ha ehez még azt is hozzáteszem, hogy éppen ezen Regementnél töltöttem én el fiatal időmet, és részszerint neki köszönhetem hadi előmeneteleimet , akkor nem hiszem, hogy valki megütközhessen rajta, ha azt mondom, hogy amit ezen elbúcsúzásomkor érzek, annak ki-magyarázására elegendő szavakat nem találok. — El felejthetetlen marad nálam ezen Regement mindéti£, és tsak akkor fogom magamat tökélletesen szerentsésnek tartani,ha azt újra vezérlésem alá nyerendem. Ha a’ nemes Regementnek, közönségesen, vagy magános Tagjainak, valamiben szolgálhatok, igaz Örömömnek fogom tartani.— Nyilatkoztassa ki Oberster Úr ezen szándékomat a’ parantsolatjai alatt szolgáló érdemes Tiszti karnak, és az egész Regementnek, azt is hozzája tévén, hogy valahányszor én jövendőben vitéz tetteiket (mert ilyen Elöljáró alatt , illyen vitéz lelkű Tisztikartól, nem is lehet egyebet várni) hallani, vagy olvasni fogom: mindannyiszor örvendező lélek-emelkedéssel fogok reá emlékezni, hogy ért is valaha, ezen szép, ezen annyi bajnoki győzedelmekkel dicsekedhető Regementnek Tagja voltam Kienmajer, F. M. I, Tart e* még sokáig a* csendesség, vagy pedig rövid idő alatt nem szakasztja e’ azt félj© az ágyúki dörgése, meg nem határozom. Ferdinánd Fő-Hertzeg, ki a’ F. M. L. Ke.’[majer vezérlése alatt volt Brigádának Kormányozója, minden napnak leg alább felét, azod vidékeknek vizsgálására fordítja, a’ mellyeknek L 1 3