Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-04-22 / 32. szám
5*3 nagy foganatja volt annak a’ Nemzetre. Majd egy majd más Darabját annak, különösen is közlötték maga valóságában, a Londoni Újságok. ,, Mitsoda reménységünk lehet minékünk az eránt, hogy Királyt adhatunk a’ frantzia Nemzetnek?“ Ezt az ellenkező Fél’ kérdésit is feltette magának Pitter, azon értekezésében, ’s így felelt reá: „A* kénszerítésre én soha se’ gondolkoztam, nem kívántam azt, ’s nem is reményt lettem ; hanem a’ mit én reménytek, az, hogy az egygyesűlt (ánglus, orosz, ’s a’ t.) Seregeknek törekedéseik, erőtlenebbítik (Fz. Országban) a* kaonai szorongatást, míg a’ Nemzet szabadon ki nyilatkoztathatja magát. Próbát kell tenni, ha váljon Fz. Ország felljebbre betsüli e’ a’ maga régi Királyi házánál, a’ mostani igazgatás’ formáját, melyről igazán jegyzették meg , hogy minden meg van benne a’ királyi igazgatásból, a’ törvényes voltán, az állandóságán, ’s a’ határain kívül. A’ napnyúgoti Tartományok , egészszen ki nyilatkoztatták magokat e’ részben, és közönségesen mondom itt, hogy bizonyosan a’ mi serkengetésünk nélkül, sőt inkább kívántuk volna mi, a’ Royalisták (Királyt kívánó fr. Lakosok buzgóságát ’s erejét alkalmatosabb időre fordítani. Nem tagadom azonban, hogy a* Royalistáknak mostani környülállásaik is egy akadállyát teszik a’ mostani fr. Igazgatókkal kezdendő alkunak. ..) Frantziaországiak. A’ mostani Igazgatóknak, ámbár valamennyire mellékes, de csakugyan jól megérthető