Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-04-22 / 32. szám
92- nak arra nézve Volneynak, most közlünk is némellyeket bélölök, minthogy valóban olyanok, mellyek, a’ meg lett ’s hanyatlott idejű Franciák közzül igen sokakat megszégyeníthetnek , ’s magokba téríthetek; a’ neki vadult ’s szilajodott Ifjúságot pedig zabolán tarthatják ’s szelídíthetik. ,,Most már utoljára— ezek, Volney’ szavai — szinte az eszeveszettségig bemerültünk, a’ Görögök’ és Rómaiak’ követésébe. Név, ruha, szokás, törvény, mind spártai vagy római akart lenni (mint az 190-dik esztendő Históriája mutatja ez, magának a’ jegyzése Volneynak az újjabb kiadásban.) A’ Római , és Görög Országi szabadságnak ’s egyenlőségnek magasztalói azonban nem tudták mit mondanak, ’s egyenesen magok ellen beszéltették, nem vévén eszekbe, hogy Spártában (Lacedaemonban) harmintz ezer Lakosoktól úgy függőttek kétszáz ezer úgy nevezett 1l óták, mint függenek ma az Indiai Szeretsen rabszolgák Uraiktól, és hogy mód nélkül el ne találjanak szaporodni az flóták, a’ Lacedaemoni Ifjak ki-jártak éjtszakánként vadászni őket nem különben mint valamelly vad állatokat; Athenae-ben , melly , minden szabadság s’zent helyének hirdetödik, egy ház se’ volt, melyben ugyan azt a’ bánás módját fel ne lehetett vólna találni, mellyel gyakorlanak a’ mi Amerikai Colonusaink, a’ magok Szeretsen rab Szolgáikra nézve; ’s általjában igaz, hogy a’ régi Görög Országnak négy millió Lakosai közzül.