Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-05 / 1. szám

Előfizetési ár: A HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK [ Szerkesztőség és kiadóhivatal: j ; Egész évre . . . . 6 frt összes érdekeit képviselő PEST, I Negyed évre . 1 frt 50 kr. 10- “*■ _ ___ -A CJ M X . emelet VII. szám. Egyes szám ára 15 kr. ;Megjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétíven. h°Va minden inte/:emlá‘ HIRDETÉSEK ‹ --------------w › Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és }\ 10 krajczárjával számíttatnak petit- Kiadó tulajdonosok: Vanicek VinCZe és RÓZSaági Antal. \ névtelen közlemények nem vétetnek soronként. _J Felelős szerkesztő: Rózsaági Antal. Szerkesztőtárs: Balázs Sándor. ^ . te^‘ntet')e'__ ____( II. évfolyam. Pest, 1873. január 5. 1. szám. Egy pár őszinte szó tisztelt kartársaimhoz! Ugy hiszem, hogy szerény nevem nem egészen ismeretlen mindazon igen tisztelt kartársaim előtt, kik a magyarországi tisztviselői mozgalmat, keletkezésének első perczei óta figyelemmel kísérik. Azon elveimnél fogva, hogy összes erőimmel csakis ilyen természetű ügyeket tudok és kívánok szolgálni, melyeknek észszerűsége és jogosultsága benső meggyőződésemmel öszhangzásban áll, az szülte meg bennem azon erélyt és kitartást, melylyel a magyarországi tisztviselők ügyeit mindeddig hazánk vegyes lapjaiban, hol saját nevem, hol álnév alatt szolgáltam, — ha kellett, ezen ügynek érdekében támadtam, védelmeztem. A tisztviselői ügyben tollammal történt első fellépésem az 1863-ik évre vezethető vissza, mit csak azért említek meg, — nehogy azok, kik nevemet csakis a legújabb időben hallották hangoztatni, higyék, hogy a tisztviselői ügy iránt bennem lakozó lelkesülés talán csak a legújabb időben, vagy épen talán csakis a június 17-én tartott országos tisztigyűlés alkalmából lendült volna meg keblemben. Mint egyik öregebb szolga és bajnok kartársaim sorában, régibb edzettebb harczos is vagyok ügyünknek szolgálatában, hogy értelmiségem és erélyem jogosít-e ezen kiváltságos szerepnek viselésére kartársaim között, ezen kérdésre feleljen részben a multbani működésem, — és azon jobb eseményekkel kecsegtető közeljövő, — melyben ha élek, — sem maradok el a harcztérről. Ezeket szükségképpen előrebocsájtva, áttérek már most azon tárgyhoz, melynek érdemében őszinte szavaim minden egyes magyarországi tisztviselőt, helyesebben összes igen tisztelt kartársaimat egyenlő mérvvel és érdekkel illetik. — Magyarországnak közel 25.000 főnyi tisztviselői serege, a legújabb időben megindított ..Magyar Hivatalnokok lapján kívül, egyelőre határozottan nem bír egy ilyen természetű szakközlönynyel, mely fejlődésünk, vagy szükséges átalakulásunknak egyes mozzanatait függetlenül, s menten minden külbefolyásoktól érdekünkben megbeszélené. Egy igen régen és fájdalmasan nélkülözött hiányt pótolt tehát e lapnak tulajdonosa és felelős szerkesztője, midőn az összes magyarországi tisztviselőknek érdekében ezen lapnak léteit adott, s eddig folytatott iránya által ennek nemcsak életrevaló képességét, — de a közreműködő erőknek ügyes összeállítása által, a lapnak rövid idejű fennállása daczára egy ily értéket is tudott kölcsönözni, amely érték a tisztviselői körökben általános elismerésben részesül. De az elismerés egymagában, bármily szép tulajdonságát képezi is az polgári erényeinknek nem elégséges arra, hogy egy szaklap szellemi és anyagi támogatás nélkül megélhessen, fennállhasson. Ezen lapnak szerkesztője tudtommal nem csekély áldozatokat hozott a lapnak megindítása körül, és hozza ezen áldozatokat még ma is, mert hiszi és biztatásaim folytán joggal várhatja is, hogy a magyar tisztviselőség a lapnak eddigi irályáról és magatartásáról meggyőződést szerezvén, — annak független, senkit nem sértő, tárgyilagos, sokirányú czikkeit és az azokban megbeszélt eszméket megszerette, kívánságaihoz mérten megvitatva találta, — a lapot tehát ennek folytán támogatni, a legszélesebb körökben terjeszteni fogja. Hogy a lapnak Kánya továbbra is az illem és tárgyilagosság szigorú határai között haladjon, ez azon feltétel, mely alatt e lapnak eddig tollammal szolgáltam, és továbbra is szolgálni kész vagyok, mert át vagyok hatva annak égető szükségétől, és pedig nemcsak anyagi viszonyunknak kérelmezett javítása érdemében, de nevezetesen azon testületi szellemnek megszülemlése érdekében, melylyel a magyarországi tisztviselőség testülete ma nem bir, és a melyre, tekintettel az általunk képviselt társadalmi rend, és értelmiségre, mily égető szükségünk van. Ismerem anyagi helyzetünket, mely fájdalommal legyen bevallva ilyen természetű, hogy egyenként még azon lapra sem, mely legéletbevágó érdekeinket kizárólagosan képviseli, előfizetni, és szaklapunkat ily módon támogatni képtelenek vagyunk, de itt is mint mindenütt az egyesült erők minden netalánt nagyobb nélkülözések nélkül lehetségessé teszik azt, ami az egyesnek talán nélkülözést okozna. Hazánkban közel 2000 nyilvános államhivatal van, közép átlag szerint számítva, ezen hivatalok nagyobb részénél 15-nél több, — kisebb részénél 15-nél kevesebb tisztviselő áll alkalmazásban. Ha tehát a kimért számítás szerint minden egyes hivatalnál minden egyes tisztviselő évenként 30 mond harminct pó krajcrárt áldoz ezen lapnak előfizetésére, — szaklapunk élhet, fennállhat. Hogy egy jól szerkesztett szaklap, mely hivatásánál fogva csakis azért áll fel, hogy érdekeinket védelmezze, az eszméket tisztázza, ügyeinket, bajainkat megbeszélje, — megérdemli e támogatásunkat évenkénti harmincz osztrák krajczárral — arra csak az felelhet „nem“-mel, ki tisztviselői minőségét a „fejős“ foglalatosságától nem tudja megkülömböztetni. Ez azon őszinte pár szó, melyet az újév fordultának alkalmából igen tisztelt kartársaimhoz, — és pedig nem a lap szerkesztő vagy tulajdonos érdekében, de a mi ügyeinknek érdemében mondani kívántam, Mihók Sándor.