Magyar Hivatalnokok Lapja, 1874 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-22 / 12. szám

Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. j Fél évre . . . 3 „ — „ j Negyed évre . . 1 „ 50 „ j Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK | 10 krajcárjával számíttatnak petit­­i i­.... soronként ..~i ! MAGYAR A hivatalnokok és szellemi munkások összes érdekeit képviselő HETI­ KÖZLÖNY. Megjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétiven. Kiadó-tulajdonosok: Vanicek Vince és Rózsaági Antal Felelős szerkesztő : Rózsaági Antal. II. évfolyam, Budapest, 1874. márczius 22. -J SZERKESZTŐSÉG. .. PEST, Aldunasor 19. sz. 3. óra. VI. sz. Kiadóhivatal: váczi­ út 57. szám, 11­-dik emelet. I Kérírat°k nem szolgáltatnak vissza és a névtelen közlemények nem vé­tetnek tekintetbe. 12. szám. A válság alatt. Boldog azon állam, melyben a nép kormányával, és ez viszont a nép magatartásával meg van elégedve. Boldog azon nemzet, melyben a kormányválság ritkán for­dul elő, és a pártok nem egymás ellen törnek, hanem csak azért küzdenek kü­lön-kü­lön, hogy a haza jólétére c­élzó törekvéseik­ben a fogékonyságot elszenderedni ne engedjék. Hol a kormány a nép és annak minden osztálya érdekében jó akarattal működik, és elemi csapások a hazára nem nehezed­nek, azon államban a jólét mind a gazdászat, mind az ipar és kereskedelem terén, nem különben egyes osztályok kebelében is virágzásnak indul. Mit mondjuk most, főleg mi, ügyeink rendezését váró hiva­talnokok, midőn alig nyolc­ év alatt felelős kormányunk oly sok válságot ért, nevezhetjük-e magunkat boldogoknak, midőn csak­nem ott állunk, hogy a nép a kormányban és ez viszont a nép­ben veszít a bizalmat ? Bizonyára nem! Azért is most a válság alatt kell jól meggondolni, hogy mi a teendő a kormányzat és a nép jövője érdekében, és hogy mi módon rendezhető mielőbb és előnyösen a hivatalnoki kar súlyos helyzete, a­mely testület utóvégre is a jó kormányzat egyik factora. Miként a magán­háztartásban, midőn zilálttá kezd válni a házvitel, mérlegbe vettetik a cselekvő és szenvedő állapot, és ha ez utóbbi a mérleget egészen le nem nyomja, még remény van szigorúbb takarékosság mellett az egyensúly helyreállítására, és úgy szükséges minden kormányválság előtt az anyagi helyzetet és az egyes néposztályok kívánalmait venni bírálat alá, a bajo­kat orvosolni, és a mérlegben az egyedül boldogító egyensúlyt helyreállítani. Ha már kellő világlatba van hozva az anyagi helyzet, amely minden válság előtt és alatt szem előtt tartandó, csak akkor kellene a jövő kormány választására menni, mert a válság oly tény, melyet előbb meg kell állapítani, és azután áttérni a sze­mélyi kérdésekre nagy egyensúlyban áll a haza mérlege vagy nem; első eset­­ben gondoskodni kell határozott, tapasztalt és takarékos kormány­­ról,­­ az utóbbi esetben pedig oly leszámítoló bizottságról, mely a csőddel határos veszélyt szilárd és biztos kezekkel feltartja és megakadályozza. Ugyanis, ha a válság okai kiderítve vannak és a helyzet javítható, akkor a válságot előidéző személyek közül azok, kik jó­akarattal működtek, de reformtörekvéseikben tőlük nem függő okok által voltak akadályozva, a kormányban meghagyandók, a­kik pedig személyes gyengeségből lennek a válság okozóivá kiha­­gyandók, és helyettük pártkülönbség nélkül oly egyének válasz­tandók be, kik programul a haza jólétét, a különféle néposztá­lyok anyagi és szellemi javát, az állami tisztviselői kérdés korszer és méltányos megoldását tűzték ki. Reményünk a mostani válság alatt csak kecsegtető lehet, mert miként egykor, midőn a haza veszélyben volt megszűnt minden pártoskodás, úgy most is önzéstelen, bátran és nemesen lépett fel a coalitió eszméje. Oly tény ez, melynek fontosságán és a haza javára irány­zott czélján nem szabad kételkednünk, és a megoldás felé biza­lommal kell fordulnunk, tartson a válság inkább tovább, de az új kormány ébredésével a nemzetnek is adjon erőt, a tisztviselői karnak önbizalmat és a jövőbeni reményt, tegye erőssé és kitar­tóvá a nemzetet, hogy az fentarthassa magát, és fentarthassa a kormányt is szeretettel, hogy hosszú időkön át ne nézünk vál­ságnak elébe; ölelje a nép a kormányt és ez viszont a népet, annak minden rétegét keblére; ne mi magunk, de a világ mondja rólunk, hogy a magyar nemzet boldog és a magyar birodalom virágzó. Az államhivatalnokok elleni fegyelmi eljárás Oroszor­szágban és Austriában, mint egy adat a szolgálati rendszabályokhoz. Vilnában, Oroszországban, az ottani katonai intendaturához beosztott tanácsos Boleszlavszky ellen a következő fegyelmi eljárás vitetett nyilvánosan keresztül. A katonai raktárak vizsgálatánál a lisztkészlet megromolva találtatott, miért is azt eladni, és fris liszttel pótolni kellett. Buz­sin főintendáns a lisztet Manasovitz izraelita kereskedőnek, puttonját 12 új képekért számítva, szabad kézből akarta eladni; Boleszlavszky azonban a nyilvános árverés mellett volt, és Bu­­zsinnak engedni kellett. Árverés alkalmával a lisztet egy pálinka­gyár szesz előállításra puttononként 60 kopekjével vette meg, mely előnyös vételből az államkincstárra 40.000 rubelnyi nyere­ség káromlott. Nagyon természetesen Buzsinnak most már nem volt más gondja, csakhogy magát alárendeltjén megboszulja. És erre csakhamar nyitott alkalom. Hire jutott ugyanis, hogy a lisztnek egy része a pálinkagyár helyett Rovnoba szállíttatott, és ott a katonaságnak mint jó liszt drága pénzen eladatott. Boleszlavszky erre Buzsintól azon utasítást nyerte, hogy egy tisztviselő kíséretében menjen a pálinkagyárba, és győződjék meg arról, vájjon az eladott liszt mennyisége mind a raktárban van-e. A kiküldöttek eljárásukról jegyzőkönyvet vevén fel, a talált liszt mennyiséget mázsáló nem létében csak szemmérték után becsül­ték meg. A­mint később azonban mégis begyőzetett, hogy a liszt egy részével sikkasztás történt, Buzsin Boleszlavszky ellen hiva­talos eljárásában tanúsított hamis vallomás végett vizsgálatot indított. A megejtett nyilvános tárgyalásnál vádlottat Spaso­­vitz pétervári ügyvéd védelmezte, és remek előadásával begyőzte, hogy védenczét egyedül a liszt mennyiség felületes megbecsülése

Next