Magyar Honvéd, 1991. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
30 Merre mutat a fehér bot? Irány, előre! - Gyalog vagy szekéren járni nem nagy kunszt, magától egyik sem borul fel - mondogatta volt régen megboldogult nagyapám. - Két keréken, az a valami! Hogy az Úristenben lehet a nyergében maradni? Hosszú élete során sokat megélt, sokat tapasztalt az öreg, de biciklizni, motorozni sosem tanult meg. És mert nem próbálta, nem értette, hogyan megy ez, mindig kellő tisztelettel és némi csodálattal tekintett a két keréken száguldozó unokákra. Az ő szemében az volt valami, pedig ha megérte volna napjaink nyaktörő manővereit... Olyan feladat ez, mint az őrség - mondta a forgalomszabályzókról Fejős János őrnagy, a „Petőfi Sándor” Vezetésbiztosító Ezred törzsfőnöke. Az aszódi alakulat egyike a keveseknek, ahol századnyi fehérszíjas, motoros katona várja a feladatát. - Ha az utakon hibáznak, abból tragédia lehet. Az én pályafutásom alatt szerencsére ilyen nem fordult elő. Az őrnagy alig titkolt elfogultsággal beszél a fehérsisakos fiúkról. Szakaszparancsnokságtól az ezredtörzsfőnökségig végigjárta a „szamárlétrát”, s pályafutásának jelentős részét ennél az ezrednél, éppen a forgalomszabályozók élén töltötte. Forgalomszabályozók - nem létező, de nagyon fontos fegyvernem. Az egész seregben alig vannak néhány tucatnyian, de ahol ők állnak, mindenki a helyes útra talál. Vagy ha mégsem, térképen megkeresheti, miután rájött, hogy a forgalomszabályozó elirányította. Mert valljuk be, megtörténhet ez minden irányítóval. Régebben, a nagy gyakorlatok idején előfordult bravúr is, balfogás is. Legtöbbjükből anekdota, amolyan helyi legenda született, amit egymásra hagyományoznak a katonazonagenerációk. Mondják például, hogy a Pajzs ’79-en három motorosnak sikerült megoldani a feladatot, ami egy teljes századon kifogott. Az egri tiszthelyettes-avatáson pedig azzal vívtak ki némi elismerést - és parancsnoki dorgálást - a fiúk, hogy egy keréken megkerülték a főteret. A fél Dunántúlt elözönlő hadgyakorlatok idején néha fontosabb feladat jutott egy motoros forgalomszabályzónak, mint egy ezredesnek. Ha rossz irányba mutatott, eltévedtek a csapatok, s lőttek az egész manővernek. Voltak bravúrok is, mellékfogások is - nosztalgiázik a „régi szép időkön” a törzsfőnök Akkoriban szerettek is tudtak is motorozni a fiatalok, s elvétve fordult elő csak, hogy műhelybe vitték a járgányt, ha