Magyar Honvéd, 1991. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-11 / 41. szám
Múzeumi tárgyak vagy vitrintartozékok? A rendszerváltás után - ha jól emlékszem 1990 nyarán - géptávirati intézkedéssel megtiltották a katonáknak a kitüntetések, érdemrendek eredeti formában való viselését. Felkavart az intézkedés, de irritálta a hivatásos állomány nagy többségét is. Senki nem értette, hogy miért nem lehet viselni a Haza Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozatait, vagy a Szolgálati Érdemérmeket, a 48-as Díszérmet, és lehetne sorolni még a többi kitüntetést is. Viselésük ugyanis senkit nem bántott volna. Mindenki tudja, hogy a katonát az elért rendfokozata, és kitüntetéseinek száma minősíti, nem feledve természetesen a katonai becsületet, az emberi tisztességet sem. Márpedig, több, mint egy esztendő óta nem viselhetjük eredeti formában, az érdem vagy szolgálati idő után kapott rendjeleket és kitüntetéseket. Csak szalagsávon. Úgy látszik, még ezen a területen is lehet személyi jogaiban korlátozni a hivatásos katonát. Véleményem szerint ehhez nincs joga senkinek, hiszen a kitüntetéseket az Elnöki Tanács vagy a honvédelmi miniszter adományozta. Talán, ha ilyen szerv tiltotta volna meg, érteném is. De így? Aki a korlátozást kiadta, szerintem túllépte a jogkörét. A rendszerváltás után egy évvel az Országgyűlés napirendre tűzte a Magyar Köztársaság kitüntetésrendjével kapcsolatos szabályok megtárgyalását. Érdemben - beható alkotó vita után - 1991. július kilencedikén döntött a Magyar Köztársaság új kitüntetéseiről. Megalkotta a kitüntetési rendszer első darabjait. Megalapította a Magyar Köztársasági Érdemrendet és a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjét, melyeknek az alábbi fokozatai vannak: 1. Magyar Köztársasági Érdemrend a) nagykereszt; b) középkereszt a csillaggal; c) középkereszt; d) tisztikereszt; e) kiskereszt. 2. Magyar Köztársasági Érdemkereszt a) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; b) Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt; c) Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt. Az Országgyűlés a XXXI. számú törvénnyel alapította meg a Magyar Köztársaság új kitüntetéseit. A kormány a Magyar Közlöny 1991. július huszonkettedikén megjelent, 82. számában tette közzé. Sajnos sokan nem tudnak róla, nem ismerik az abban foglaltakat - talán mert abban az időben éppen nyári szabadságon voltak. A törvény 5. szakaszának (2) bekezdése világosan leírja: „Az e törvény hatálybalépést megelőzően adományozott kitüntetések tovább viselhetők, kivéve a Munkás- Paraszt Hatalomért Emlékérmet, az 1956 után adományozott Magyar Szabadság Érdemrendet, valamint azokat a kitüntetéseket, amelyeknek viselését jogszabály megtiltotta. (Ilyenek: Nemzetvédelmi Kereszt, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem, Tűzkereszt.) A törvényi megfogalmazásból egyértelműen és világosan kiderül, hogy a viseléstől nem eltiltott kitüntetéseket, érdemrendeket tovább lehetne) viselni. Mögöttünk van már augusztus huszadika, szeptember huszonkilencedike, de az elöljáró(k) nem intézkedett a kitüntetések eredeti formában való viselhetőségére. Pedig nem lett volna miért szégyenkeznünk. Akik a Haza Szolgálatáért Érdemérem valamelyik fokozatát, a 10-40 év szolgálat után adható Szolgálati Érdemérmeket, vagy a 200-3500 repült órákért, 500-3500 ejtőernyős ugrásokért adományozott kitüntetéseket nem a két szép szemükért, hanem minőségi munkájuk jutalmaként, mérhető teljesítményük után kapták. De nyugodtan ide lehet sorolni a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, és a Magyar Köztársaság Zászlórendjei bármely fokozatát is. Legfeljebb a kitüntetések esztétikai minőségét, formáját lehetne szégyellni, de erről nem mi tehetünk. Idővel jó volna ezeket is lecserélni, a kornak megfelelő színvonalúra és alakúra. Lehet, hogy a Vörös Csillag és Vörös Zászló Érdemrend viselése némelyeket esetleg irritálna, de a csapattiszti tagozatban alig akad ezekkel kitüntetett személy. A törvény 5. szakaszának (2) bekezdése indoklást, kiegészítést fűz az imént ismertetettekhez: „A törvény általában nem korlátozza a hatálybalépése előtt adományozott kitüntetések viseleti lehetőségét, azt elsősorban erkölcsi kérdésnek tekinti, és a kitüntetett saját megítélésére bízza.” A Magyar Honvédség hivatásos állománya zömének nincs olyan kitüntetése, amely irritálna bárkit is azért, mert azt eredeti formában viseli a kapott érdemrendet vagy kitüntetést. Minden bizonnyal örömmel töltené el a hivatásos állományt, ha az illetékes elöljáró megértené ezt a valós igényt, s engedélyezné, hogy az állami, nemzeti és csapatünnepeken kitüntetéseinket eredeti formában viseljük, k. A tiltás sérti az egyén (még akkor is, ha az csupán egy katona) személyi jogát, az elhunyt katonával szemben pedig (akinek nem teszik fel az élete során kapott rendjeleit, kitüntetéseit bársonypárára), egyszerűen kegyeletsértés. Közeleg a Magyar Köztársaság kikiáltásának, és az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak az évfordulója: jó volna, ha a kitüntetések viselésével kapcsolatban pozitív döntés születné. Az sem közömbös, hogy - az említett törvény 7. szakasz (2) bekezdése alapján - az illetékes miniszterek (köztük a honvédelmi miniszter is) felhatalmazást kaptak, hogy úgynevezett" Szolgálati Jeleket" alapíthatnak és adományozhatnak a tárcánál szolgálatot teljesítő állománynak, mégpedig a szolgálati idő után. Pedig a Szolgálati Jelek adományozásának is nagy hagyományai vannak hazánkban. Adományoztak hasonlókat már I. Ferenc József, IV. Károly király idején, majd a Horthy-korszakban is. Sőt, 1947-től a Belügyminisztérium állományának Közbiztonsági Szolgálati Jeleket adtak át. Sajnos a szolgálati évek száma alapján, napjainkban nem adományoznak kitüntetéseket. Szerencsés dolog volna, ha a szolgálati jeleket visszamenőleg is adományoznák, hiszen sok olyan honvédtiszt, zászlós és tiszthelyettes is akad, akik már tavaly ilyen jellegű kitüntetéseket kaphattak volna. Úgy gondolom, hogy a Szolgálati Jelet arany, ezüst, bronz fokozatban volna célszerű alapítani. Az arany fokozat a 35. év, az ezüst fokozat a 25. év, a bronz fokozat pedig a 10. szolgálati év után volna adományozható. Probléma, hogy a kiváló teljesítmény után járó jelvények odaítélése, adományozása úgyszintén megoldásra vár. Véleményem szerint már lett volna idő arra is, hogy az 1. osztályú aranykoszorús hajózótiszt, illetve az 1. osztályú aranykoszorús ejtőernyőstiszt stb. jelvények helyett új típusú jelvényeket alapítsanak. Például nyilvános pályázat alapján. Jelenleg csak a címeket adományozzák. Azért ilyen szegények nem lehetünk. Több figyelmet érdemelne ez a témakör is. Kenyeres Dénes honvédőrnagy, Kecskemét 13