Magyar Honvéd, 1991. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-11 / 41. szám

Múzeumi tárgyak vagy vitrintartozékok? A rendszerváltás után - ha jól emlékszem 1990 nyarán - géptávirati intézkedéssel megtiltották a katonáknak a kitüntetések, érdemrendek eredeti formában való viselését. Felkavart az intézkedés, de irritálta a hivatásos állomány nagy többségét is. Senki nem értette, hogy miért nem lehet viselni a Haza Szolgálatáért Érdemérem különböző foko­zatait, vagy a Szolgálati Érdemérmeket, a 48-as Díszérmet, és lehetne sorolni még a többi kitüntetést is. Viselésük ugyanis senkit nem bántott volna. Mindenki tudja, hogy a katonát az elért rendfokozata, és kitüntetéseinek száma mi­nősíti, nem feledve termé­szetesen a katonai becsületet, az emberi tisztességet sem. Márpedig, több, mint egy esztendő óta nem viselhetjük eredeti formában, az érdem vagy szolgálati idő után ka­pott rendjeleket és kitünteté­seket. Csak szalagsávon. Úgy látszik, még ezen a területen is lehet személyi jogaiban kor­látozni a hivatásos katonát. Véleményem szerint ehhez nincs joga senkinek, hiszen a kitüntetéseket az Elnöki Ta­nács vagy a honvédelmi mi­niszter adományozta. Talán, ha ilyen szerv tiltotta volna meg, érteném is. De így? Aki a korlátozást kiadta, szerintem túllépte a jogkörét. A rendszerváltás után egy évvel az Országgyűlés napi­rendre tűzte a Magyar Köz­társaság kitüntetésrendjével kapcsolatos szabályok meg­tárgyalását. Érdemben - beha­tó alkotó vita után - 1991. jú­lius kilencedikén döntött a Magyar Köztársaság új kitün­tetéseiről. Megalkotta a kitün­tetési rendszer első darabjait. Megalapította a Magyar Köz­társasági Érdemrendet és a Magyar Köztársaság Érdem­keresztjét, melyeknek az a­­lábbi fokozatai vannak: 1. Magyar Köztársasági Érdemrend a) nagykereszt; b) középkereszt a csillag­gal; c) középkereszt; d) tisztikereszt; e) kiskereszt. 2. Magyar Köztársasági Érdemkereszt a) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; b) Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt; c) Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt. Az Országgyűlés a XXXI. számú törvénnyel alapította meg a Magyar Köztársaság új kitüntetéseit. A kormány a Magyar Közlöny 1991. július huszonkettedikén megjelent, 82. számában tette közzé. Sajnos sokan nem tudnak róla, nem ismerik az abban foglal­takat - talán mert abban az időben éppen nyári szabadsá­gon voltak. A törvény 5. szakaszának (2) bekezdése világosan leír­ja: „Az e törvény hatálybalé­pést megelőzően adományo­zott kitüntetések tovább vi­selhetők, kivéve a Munkás- Paraszt Hatalomért Emlékér­met, az 1956 után adományo­zott Magyar Szabadság Ér­demrendet, valamint azokat a kitüntetéseket, amelyeknek viselését jogszabály megtil­totta. (Ilyenek: Nemzetvédel­mi Kereszt, Felvidéki Emlék­érem, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem, Tűz­­kereszt.) A törvényi megfogalma­zásból egyértelműen és vilá­gosan kiderül, hogy a viselés­től nem eltiltott kitüntetése­ket, érdemrendeket tovább le­hetne) viselni. Mögöttünk van már augusztus huszadika, szeptember huszonkilencedi­­ke, de az elöljáró(k) nem in­tézkedett a kitüntetések ere­deti formában való viselhető­­ségére. Pedig nem lett volna miért szégyenkeznünk. Akik a Haza Szolgálatáért Érdem­érem valamelyik fokozatát, a 10-40 év szolgálat után adha­tó Szolgálati Érdemérmeket, vagy a 200-3500 repült órá­kért, 500-3500 ejtőernyős ugrásokért adományozott ki­tüntetéseket nem a két szép szemükért, hanem minőségi munkájuk jutalmaként, mér­hető teljesítményük után kap­ták. De nyugodtan ide lehet sorolni a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, és a Magyar Köztársaság Zászlórendjei bármely fokozatát is. Legfeljebb a kitüntetések esztétikai minőségét, formá­ját lehetne szégyellni, de erről nem mi tehetünk. Idővel jó volna ezeket is lecserélni, a kornak megfelelő színvonalú­ra és alakúra. Lehet, hogy a Vörös Csillag és Vörös Zász­ló Érdemrend viselése néme­lyeket esetleg irritálna, de a csapattiszti tagozatban alig akad ezekkel kitüntetett sze­mély. A törvény 5. szakaszának (2) bekezdése indoklást, kie­gészítést fűz az imént ismer­tetettekhez: „A törvény általában nem korlátozza a hatálybalépése előtt adományozott kitünteté­sek viseleti lehetőségét, azt elsősorban erkölcsi kérdés­nek tekinti, és a kitüntetett saját megítélésére bízza.” A Magyar Honvédség hi­vatásos állománya zömének nincs olyan kitüntetése, amely irritálna bárkit is azért, mert azt eredeti formában viseli a ka­pott érdemrendet vagy kitün­tetést. Minden bizonnyal öröm­mel töltené el a hivatásos ál­lományt, ha az illetékes elöl­járó megértené ezt a valós igényt, s engedélyezné, hogy az állami, nemzeti és csapat­ünnepeken kitüntetéseinket eredeti formában viseljük, k. A tiltás sérti az egyén (még akkor is, ha az csupán egy katona) személyi jogát, az elhunyt katonával szemben pedig (akinek nem teszik fel az élete során kapott rendjeleit, kitüntetéseit bársonypárára), egyszerűen kegyeletsértés. Közeleg a Magyar Köz­tár­saság kikiáltásának, és az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak az évfordulója: jó volna, ha a kitüntetések viselésével kapcsolatban pozitív döntés születné. Az sem közömbös, hogy - az említett törvény 7. szakasz (2) bekezdése alapján - az il­letékes miniszterek (köztük a honvédelmi miniszter is) fel­hatalmazást kaptak, hogy úgynevezett" Szolgálati Jele­ket" alapíthatnak és adomá­nyozhatnak a tárcánál szolgá­latot teljesítő állománynak, mégpedig a szolgálati idő után. Pedig a Szolgálati Jelek ado­mányozásának is nagy ha­gyományai vannak hazánk­ban. Adományoztak hasonló­kat már I. Ferenc József, IV. Károly király idején, majd a Horthy-korszakban is. Sőt, 1947-től a Belügyminisztéri­um állományának Közbizton­sági Szolgálati Jeleket adtak át. Sajnos a szolgálati évek szá­ma alapján, napjainkban nem adományoznak kitüntetése­ket. Szerencsés dolog volna, ha a szolgálati jeleket vissza­menőleg is adományoznák, hiszen sok olyan honvédtiszt, zászlós és tiszthelyettes is akad, akik már tavaly ilyen jellegű kitüntetéseket kaphat­tak volna. Úgy gondolom, hogy a Szolgálati Jelet­ arany, ezüst, bronz fokozatban volna cél­szerű alapítani. Az arany fo­kozat a 3­5. év, az ezüst fokozat a 25. év, a bronz fokozat pedig a 10. szolgálati év után volna adományozható. Probléma, hogy a kiváló teljesítmény után járó jelvé­nyek odaítélése, adományo­zása úgyszintén megoldásra vár. Véleményem szerint már lett volna idő arra is, hogy az 1. osztályú aranykoszorús hajózótiszt, illetve az 1. osz­tályú aranykoszorús ejtőer­nyőstiszt stb. jelvények he­lyett új típusú jelvényeket alapítsanak. Például nyilvános pályázat alapján. Jelenleg csak a címeket adományozzák. Azért ilyen szegények nem lehetünk. Több figyelmet ér­demelne ez a témakör is. Kenyeres Dénes honvéd­őrnagy, Kecskemét 13

Next