Magyar Honvéd, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-29 / 4. szám
36 NYUGALOMÁNYBAN A HADTÖRTÉNÉSZ PONTATLANSÁGAI Apám, a megbízott főparancsnok Régi igazság: tévedni emberi dolog - mondta maliciózusan Tövisházy-Ferjentsik Ernő, a rehabilitálás során ezredessé előléptetett egykori huszárkapitány, akinek rendhagyó életútját nemrégiben „A huszárkapitány nagy ugrásai” című riportunkban idéztük fel. Ez a megállapítás dr. Szakály Sándor reflexiójára vonatkozik, amelyet lapunknak az 1993. év 1. számában, „Néhány adat Ferjentsik Ottokár - később Tövisházy- Ferjentsik Ottó - katonai pályafutásához” címmel közöltünk. A neves hadtörténész ugyanis miközben részletesen felvázolja riportalanyunk édesapjának katonai pályafutását, figyelemre méltó írásában kategorikusan kijelenti, hogy Ferjentsik Ottó, az egykori gyalogsági tábornok „a honvédség főparancsnoki tisztét nem töltötte be, mivel azon a poszton 1930. május 26-ig Janky Kocsárd, őt követően pedig Kárpáthy Kamilló állt 1935. január 16-ig.” Mi hát az igazság? A riportalanyunk „emlékezet okozta hibáját” kell korrigálni, vagy a levéltári dokumentumokra támaszkodó hadtörténész pontatlanságát? - 1930-ban fiatal ember voltam, de határozottan emlékszem, hogy édesapám négy hónapig a honvédség főparancsnoki teendőit látta el. 1930. szeptember elsején nem azért került nyugállományba, mert betöltötte az 55 éves életkort, hanem azért, mert korábbi nézeteltérése Gömbös Gyulával lehetetlenné tette továbbszolgálatát. Akkor nem az 55. év elérése, hanem 35 év szolgálati idő volt szükséges a nyugállományba kerüléshez és édesapámnak ehhez még másfél évi szolgálatra lett volna szüksége. - A családi irattárban milyen dokumentumok vannak édesapja főparancsnoki tevékenységéről? - Édesapám igen részletes, kézzel írott és jól olvasható naplót írt a katonai pályafutásáról, amely a családi irattárunk féltve őrzött kincse. (A napló fénymásolata a Hadtörténeti Levéltárban található!) Ebben a naplóban a következőket írta édesapám a főparancsnoki tevékenységéről: „Az a kormányzói elhatározás, amely 1930 tavaszán elrendelte Janky Kocsárd lovassági tábornok felmentését, tartalmazta azt is, hogy én lettem megbízva a főparancsnoki teendők ellátásával, így kerültem honvédség főparancsnoki állásába anélkül, hogy ki lettem volna nevezve. Ezek után nem csoda, hogy én nem nagy lelkesedéssel ültem le Janky Kocsárd íróasztalához, mert tisztában voltam azzal, hogy rövidesen itt fejezem be a katonai pályafutásomat. Túl sok volt az érv, amely lehetetlenné tette számomra ennek a beosztásnak az elfoglalását. Egész törekvésem ekkor már csak arra irányult, hogy hosszú katonai pályafutásomat szépen, becsületesen elvégzett munkával fejezzem be. Nem nagy idő, de négy hónapig mégiscsak én voltam a honvédség főparancsnoka és ebben a beosztásban alkalmam volt közelebbről is megismerni a katonai vezetés akkori furcsaságait.” Édesapám már korábban is határozottan törekedett a honvédség egységes, korszerű kiképzésére és a különböző fegyvernemek közötti összhang megteremtésére. Főparancsnoki tevékenysége során különösen nagy figyelmet fordított a repülőfegyverekre és a légoltalomra. Fontos törekvése volt az is, hogy a maga eszközeivel ellensúlyozza Gömbös Gyula hatalmas törekvéseit. A kormányzó őt - mint a honvédség megbízott főparancsnokát - minden héten egy adott időben meghallgatta, tájékoztatást kért a honvédséget érintő legfontosabb kérdésekről. Édesapám egy alkalommal felhívta a kormányzó figyelmét arra, hogy az Osztrák- Magyar Monarchia idején igen jól működött a marsallok tanácsa, amely hétről-hétre megtárgyalta a katonai vezetés legfontosabb kérdéseit és döntött a személyi ügyekről, katonai kinevezésekről is. - Miért javasolta az édesapja a katonai vezetés stílusának módosítását? - Édesapám nem titkolt célja az volt, hogy a marsalok tanácsához hasonló katonai vezetői testület létrehozásával áthúzza Gömbös Gyula legveszélyesebb hatalmi törekvéseit. A kormányzó végül is elfogadta, ésszerűnek találta azt a javaslatot, hogy a legrangosabb katonai vezetők - a honvédelmi miniszter, a honvédség főparancsnoka, valamint a vezérkar főnöke - az ő jelenlétében vitassák meg a honvédséget érintő legfontosabb kérdéseket és kollektíván döntsenek a személyi ügyekről is. A naplójában ezt írta édesapám: „Tettem mindezt azért, hogy megakadályozzuk a honvédségnél a kívülről jövő politikai hatások érvényesülését. Gömbös Gyula ugyanis ritkán tudott a politikai elvbarátai kérésének ellentállni, és így a honvédség különböző vezető posztjain könnyen karriert csinálhattak volna azok a személyek is, akik csak igen szerény katonai-szakmai tudással rendelkeztek. A kormányzó őszinte hálával fogadta a javaslatomat és még aznap kiadta az ilyen katonaivezető tanácskozásra vonatkozó utasítását. Gömbös Gyula, amikor ezt a kormányzói intézkedést kézbevette, állítólag azt mondta, hogy: ’Most Ferjentsik Ottó alaposan beleköpött a levesembe’. Tövisházy-Ferjentsik Ernő ezután örömmel újságolta, hogy nemrég meghívást kapott a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, ahol közölték vele: szeretnék összegyűjteni és a tanintézet múzeumába elhelyezni az édesapjával kapcsolatos relikviákat. Ma már ismert tény, hogy 1920-ban Ferjentsik Ottó volt a Hadiakadémia megalapítója s az első hallgatói között később magas beosztásba jutott katonatisztek voltak. K.L. Tövisházy Ferjentsik Ottó gyalogsági tábornok, a megbízott főparancsnok