Magyar Horgász, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1960. január / 1. szám
Az egyik késő decemberi napon is — amikor azonban úgy sütött a nap, mintha legalább is szeptember közepe lett is volna — elindultam felfedezni a téli Dunapartot. Meg akartam nézni, kik azok, akik most is horgásznak és melyek azok a horgászhelyek, ahol — állítólag itt, a főváros közepén — még télen is lehet halat fogni. A nagy magyar horgászcsaládban külön „szektát” alkotnak az úgynevezett „dunaparti pecások”, akiknek hiába írunk a Balaton, a Velencei-tó, vagy Tass horgászgyönyörűségeiről, nap mint nap, hoszszú évek óta ott ülnek vagy sétálnak a Dunaparton és nem is hajlandók máshol horgászni. Ezek a horgásztársak általában mind a Nagybudapesti Horgász Egyesület tagjai és ha évről-évre fizetik a tagdíjat és ott ülnek a Dunaparton, nyilván fognak is valamit. Végigjártam a pesti és budai Dunapartot. A budai oldalon a horgászhelyek az Óbudai Gázgyár lejárt területének határánál kezdődnek. Itt és az Óbudai Hajógyári szigeti ága budai Dunapartján a köves részen általában vörösszárnyúra megy a horgászat. Az óbudai Hajógyári öbölben — mely állítólag igen jó horgászterület — csak külön engedéllyel lehet bemenni. Még a téli időszakban is igen jó hely a hajógyári sziget déli csúcsa; itt a budai partról is megdobálható limányokban igen szép számmal fognak balni. Ezen a helyen közvetlenül karácsony előtt egy szerencsés horgász drillinges ólommal és műléggyel szerelt készséggel a déli órákban igen szép balinokat fogott. A Lukács-fürdő magasságában kezdődnek az úgynevezett melegvizű kanálisok. Ezeken folynak be a Dunába a meleg fürdők vizei. Itt még akkor is lehet horgászni, amikor jégzajlás van. A kanális befolyások után kis foryók, limányok keletkeznek és itt vörösszárnyúra, paducra és a dunapartiak kedvenc „jaszkó”-jára horgásznak. Az őszi és tavaszi időszak alatt a melegvízbefolyások környékét szívesen keresik fel a süllők is. Minden kanálisbefolyásak megvan a maga törzsközönsége. Az ott horgászók keresztnevükön szólítják egymást és ha véletlenül az egyik napon valaki hiányzik, már mennek is a beteglátogatók, mert elképzelésük szerint ha valaki legalább egy félórára nem jelenik meg a szokott helyén, az csak beteg lehet. „Halkirály" a Margit-hídnál A Margit-híd alatti hajóállomás környékének — hogy úgy mondjam — koronázatlan királya Vermárszki Jenő horgásztársunk, akit horgászbarátai „az elfűrészelt óriás” néven ismernek. Állítólag ő a legjobb dunai pecás. Foglalkozására nézve bűvész. Bár magassága nem több, mint 120 cm, horgásztudása annál hatalmasabb. Úgy ismeri a Margithíd-környéki Duna-feneket, mint a tenyerét, ő fogja a legtöbb és legnagyobb mámát, mert ez a vízszakasz a mámáiról híres. A mámákat fenekezve fogja Vermárszká barátunk. Érzékeny botja vékony zsinórjának a végére köti a fenékólmot és mögéje kerül kb. 40 cm-re a rövid élőkére kötött mámaólom. Nem használ több horgot, csak egyet. Ezen a részen ugyanis akadékos, köves az altalaj (ezért szeretik a mámák). A budaiak középső csoportja az ördögárok befolyásánál helyezkedik el. Sajnos, ez a rész beleesik az Erzsébet híd munkálatainak területére és oda csak külön engedéllyel lehet bejutni. Valószínűnek tartjuk, hogy az építési munkálatok bizonyos időre még jobban akadályozni fogják az ottani horgászatot. Csodálatos az az egyetértés, ami itt is megtalálható a csoport tagjainál. Egymás mellett horgásznak, úgy hogy kezük összeér. Mind kiváló mesterei az úsztató horgászatnak. A legritkább esetben fordul elő, hogy az úsztatás közben összeakadnak. Nem is nagyon szívesen veszik, ha járatlan, a horgászhelyet nem ismerő „idegen” próbál betolakodni közéjük. Hosszú, könnyű, érzékeny bambuszbáljaikkal jól beérnek a kanális utáni csendesebb részekre, kis tollúszójukat ügyesen tudják a legjobb helyre vezetni; nem ritkák itt az 1—1,5 kg-os vörösszárnyúak sem. Állításuk szerint a nagy vörösszárnyúakat pont most, a téli időszak alatt fogják. Lejjebb, ahol már kissé sebesebb a vízfolyás, jászkeszegre és paducra horgásznak. Ugyancsak ilyen leheletnyi felszereléssel. A híd utáni, már nem zárt szakaszon mindig érezteti a kanális a hatását, mert itt fogják a legtöbb snecit a legfiatalabb horgásznemzedék tagjai. Jellemzésül közlöm, hogy pl. ezen a részen a nagybudapestiek horgászversenyén öt óra alatt az egyik ifi 110 snecit fogott. Az ifik szomorúságára sajnos, a téli időszak alatt a snecizés nem megy olyan jól, csak igen ritkán, napfényes időben sikerül nekik egy párat megakasztani. ▲leik esküsznek a kukacra Lejjebb a Szabadság híd felett és alatt, a gellérthegyi és Gellért-fürdői melegvízfolyások környékén újabb csoportosulást láttam. Ez is egyik kedvenc helye a pecásoknak. Itt főleg vörösszárnyúra és márnára horgásznak. Aki márnát akar fogni, az a Gellért-fürdő befolyása alatti részen jó mélyen bedolgozik. Itt is, mint a Margit-hídnál, már majdnem minden fenekező horgásznak peremfutó orsója van. Ezek a fenekezők azonban nem durmolisták, mint a soroksári dunaági horgászok, állandóan kézben tartott bottal horgásznak és a legkisebb jelzésre bevágnak. Amíg a Margithíd-környéki márnázók Vermáiszkival együtt főleg kukacraggáisznek, a Gellért alatti csoport tajtvi majdnem kizárólag sajttal van*; sajtos, máléval márnáznak. Itt is m megvannak tehát a helyi szokások. . • egyik csoport ennek, a másik annak a csalinak a csalhatatlanságában bízik. Itt találkoztam a dunaparti pecások egyik „udvari szállítójával”. Ez az egyenruhás bácsi kerékpáron, kiérdemesült papír- és fémdobozokban szállítja a dunai pecások részére a különböző finom, „csalhatatlan” csalikat. Mint érdekességet feljegyeztem, hogy még most is kapható nála légylárva, a dunai pecások egyik legkedveltebb csalija. Azonnal körülvették a horgászok és — mint a körúti csemegeboltokban — úgy válogattak a különböző finomságokban. Az egyik horgász — aki állítólag még most, decemberben is harcsára vadászott — azonnal csontkukac után érdeklődött. „Persze, hogy van” — hangzott a válasz. Mivel csak néző voltam, nem akartam megkérdezni, hogy vajon mit szólnak majd az egészségügyi hatóságok a csontkukachoz, de azért nem állhattam meg szó nélkül és az egyik horgásztól — aki ismert — megkérdeztem: „Nem féltek, hogy valami mérgezést kaptok?” „Hosszú évek óta horgászom csontkukaccal — mondta — miért lenne az veszélyesebb, mint a rendes kukac, mikor itt a kanális alatt horgászás közben napjában többször is megszúrom a kezemet a horoggal. Akinek nincs hajlama rá, annak nem árt”. Ők horgásznak itt, ők tudják. Tovább nem vitatkoztam, csak láttam, hogy az egyenruhás bácsi rövid negyedóra alatt legalább 30 forint értékben adott el különböző csalit. Legkapósabb volt a sajttal kevert málé. Ezt állítólag itt a Gellért alatt minden hal nagyon szereti. Itt mindjárt panasznapot is kellett tartanom. A horgászok ugyanis panaszolták, hogy addig, amíg nekik csak partról szabad horgászni, a kisszerszámos halászok még mindig .