Magyar Horgász, 1969 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1969. július / 7. szám
BHinORSHG versenyzők természetesen korlátlan számú felszerelt horgészbotot vihettek magukkal horgászhelyükre, egyszerre azonban csak egy bottal horgászhattak. A versenyzők a méret- és darabszámkorlátozás alól az országos bajnokság időtartamára felmentést kaptak. A CIPS illetékes bizottságának döntése szerint ezúttal minden kifogott hal és a halhús minden egyes grammja után is egy-egy pontot kaptak a résztvevők. Régebben egy-egy halért öt pont járt. Pontban 8 órakor víz fölé lendültek a horgászbotok s megkezdődött a verseny. Ezúttal is — mint minden évben — valamennyi intéző bizottság benevezte versenycsapatát, négy felnőtt és egy ifi horgászt, összesen tehát 72 felnőtt és 18 ifjúsági versenyző indult a bajnokságon. A résztvevők négy szektorban kisorsolt rajthelyeken kezdték meg a vetélkedést. EZEN A BAJNOKSÁGON fontos kérdés volt: továbbra is a felszíni halak százai, vagy a nagyobb testű, mélyebben járó halfajok döntik-e el az elsőség kérdését. Eddig a hazai versenyeken csaknem mindig a snecizők ügyessége hozta meg a sikert. Ámbár, ha visszaemlékezünk a Dunaújvárosban megtartott világbajnokságra, ott már az egyik nyugatnémet versenyző néhány pontjával csaknem elhódította a világbajnoki címet a több mint 600 snecit és bodorkát fogó, s végül is a győzelmet megszerző belga versenyzőtől. A mostani pontozási rendszer szerint azonban a nyugatnémet horgász nyert volna. Nos, a VI. Országos Horgászbajnokságon „megtört a jég”. Képletesen szólva, a paducok és a jászok győzelmet arattak a snecik felett. Az eredmény mögött érdekes taktikai küzdelem húzódik meg. A „nagymenők”, az előbbi versenyeken is élvonalban szereplő horgászok nem kockáztattak. Ügyességükre, versenyrutinjukra támaszkodva a biztosabb eredményt hozó felszíni horgászatot választották a sokkal bizonytalanabb kimenetelű mélyvízi helyett. No, de ne vágjunk az események elé... A verseny első órájában már tapasztalható volt bizonyos „polarizáció”. A nézőközönség sorai megsűrűsödtek a pálya két végén. Az Erzsébet-híd felőli oldalon Opris Sándort, a Soroksári Duna-ági SE csapatának ifjúsági horgászát figyelték legtöbben. Opris Sándor rendkívül ügyesen, eredményesen, sőt látványosan dolgozott. Finom készségével egészen partközelben, s viszszafelé folyó áramlás enyhe forgójából szedegette ki a sneciket — csaknem szabályos időközönként. A SZABADSÁG-HÍD KÖZELÉBEN Horváth Ede, a Székesfehérvári SE versenyzője vonzotta az érdeklődőket. A víz mélyebb rétegében, a fenék kövei között vezetgette horgát. Nem fogott olyan sűrűn, mint a legtöbb versenytársa, azonban egy-egy időszakban egymás után több szép paducot is megakasztott. Ahogy múltak a negyedórák, egyre inkább világossá vált, hogy a mezőny két végén helyet foglaló horgász között dől el a verseny. Tekintve, hogy Opris Sándor az ifjúsági kategóriában indult, Horváth Ede bajnoki esélyei egyre nőttek. Kocsis Sándor, a Győri SE élvonalbeli versenyzője esélyes volt a második helyre, az első helyre már csak akkor pályázhatott volna, ha nagyobbacska ponty vagy márna kerül horgára. Opris Sándor menetközben értesült Horváth Ede eredményéről s ez további erőfeszítésre sarkallta. Azonban hiába fogta egyre-másra az apró sneciket, nem tudta hátrányát ledolgozni. 11 órakor lefújták a versenyt, megkezdődött a mérlegelés, a pontok kiszámítása. Az ünnepélyes eredmény- Verseny után útban a mérlegelőhely felé Az ifimezőny első három helyezettje, középen a győztes: I Oprcs Sándor