Magyar Horgász, 1969 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1969. július / 7. szám

BHinORSHG versenyzők természetesen korlátlan számú felszerelt horgészbotot vihettek magukkal horgászhelyükre, egy­szerre azonban csak egy bottal horgászhattak. A ver­senyzők a méret- és darabszámkorlátozás alól az or­szágos bajnokság időtartamára felmentést kaptak. A CIPS illetékes bizottságának döntése szerint ezúttal minden kifogott hal és a halhús minden egyes gramm­ja után is egy-egy pontot kaptak a résztvevők. Régeb­ben egy-egy halért öt pont járt. Pontban 8 órakor víz fölé lendültek a horgászbotok s megkezdődött a verseny. Ezúttal is — mint minden évben — valamennyi intéző bizottság benevezte ver­senycsapatát, négy felnőtt és egy ifi horgászt, összesen tehát 72 felnőtt és 18 ifjúsági versenyző indult a baj­nokságon. A résztvevők négy szektorban kisorsolt rajt­helyeken kezdték meg a vetélkedést. EZEN A BAJNOKSÁGON fontos kérdés volt: továbbra is a felszíni halak százai, vagy a nagyobb testű, mélyebben járó halfajok dön­­tik-e el az elsőség kérdését. Eddig a hazai versenye­ken csaknem mindig a snecizők ügyessége hozta meg a sikert. Ámbár, ha visszaemlékezünk a Dunaújváros­ban megtartott világbajnokságra, ott már az egyik nyugatnémet versenyző néhány pontjával csaknem el­hódította a világbajnoki címet a több mint 600 snecit és bodorkát fogó, s végül is a győzelmet megszerző belga versenyzőtől. A mostani pontozási rendszer sze­rint azonban a nyugatnémet horgász nyert volna. Nos, a VI. Országos Horgászbajnokságon „megtört a jég”. Képletesen szólva, a paducok és a jászok győzel­met arattak a snecik felett. Az eredmény mögött érde­kes taktikai küzdelem húzódik meg. A „nagymenők”, az előbbi versenyeken is élvonalban szereplő horgá­szok nem kockáztattak. Ügyességükre, versenyrutinjuk­ra támaszkodva a biztosabb eredményt hozó felszíni horgászatot választották a sokkal bizonytalanabb ki­menetelű mélyvízi helyett. No, de ne vágjunk az ese­mények elé... A verseny első órájában már tapasztalható volt bizo­nyos „polarizáció”. A nézőközönség sorai megsűrűsöd­tek a pálya két végén. Az Erzsébet-híd felőli oldalon Opris Sándort, a Soroksári Duna-ági SE csapatának ifjúsági horgászát figyelték legtöbben. Opris Sándor rendkívül ügyesen, eredményesen, sőt látványosan dol­gozott. Finom készségével egészen partközelben, s visz­­szafelé folyó áramlás enyhe forgójából szedegette ki a sneciket — csaknem szabályos időközönként. A SZABADSÁG-HÍD KÖZELÉBEN Horváth Ede, a Székesfehérvári SE versenyzője vonzot­ta az érdeklődőket. A víz mélyebb rétegében, a fenék kövei között vezetgette horgát. Nem fogott olyan sűrűn, mint a legtöbb versenytársa, azonban egy-egy időszakban egymás után több szép paducot is megakasztott. Ahogy múltak a negyedórák, egyre inkább világossá vált, hogy a mezőny két végén helyet foglaló horgász között dől el a verseny. Tekintve, hogy Opris Sándor az ifjúsági kategóriában indult, Horváth Ede bajnoki esélyei egy­re nőttek. Kocsis Sándor, a Győri SE élvonalbeli ver­senyzője esélyes volt a második helyre, az első helyre már csak akkor pályázhatott volna, ha nagyobbacska ponty vagy márna kerül horgára. Opris Sándor menetközben értesült Horváth Ede eredményéről s ez további erőfeszítésre sarkallta. Azonban hiába fogta egyre-másra az apró sneciket, nem tudta hátrányát ledolgozni. 11 órakor lefújták a versenyt, megkezdődött a mér­legelés, a pontok kiszámítása. Az ünnepélyes eredmény- Verseny után útban a mérlegelőhely felé Az ifi­mezőny első három helyezettje, középen a győztes: I Oprcs Sándor

Next