Magyar Horgász, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1971. január / 1. szám
szesen 373 egyesület működött. Az egyesületek 35 százaléka üzemi, vállalati vagy intézmény jellegű. Ez azért örvendetes, mert ezekben az egyesületekben nagyobb a lehetőség a fejlődésre. Az egyesületek többségének taglétszáma 50 és 200 fő között van. Foglalkoznunk kell a nagy egyesületek kérdésével. A nagy taglétszám gazdaságilag előnyt jelent ugyan, de sem az egyesületi demokráciát, sem a tagok szakismeretének bővítését, etikai nevelését nem szolgálja. A több ezer tagot számláló egyesületek vezető testületének csupán a tagság töredékével van kapcsolata. A jelentés szerint ez a helyzet nem tartható fenn, a nagy egyesületeket kisebb szervezeti egységekre, üzemi, illetve területi csoportokra kell tagolni. Egyik-másik nagy egyesületünk már meg is tette ezen az úton a kezdeményező lépéseket. Viveink állapota Részletesen foglalkozik a jelentős vizeink állapotával. Hazánk horgászható vizei az alábbiak szerint csoportosíthatók: állami vállalat kezelésében (Balaton) 106 000 kh, 22 htsz kezelésében, 85 000, horgászkezelésben pedig 15 000 kh-nyi vízterület van. A Balaton az 1961-ben megkezdett és évről évre növekvő pontytelepítés és más halfajok behelyezése eredményeként az ország egyik legjobb horgászvizévé vált. A Szövetség vezetősége a Balaton nemeshal-állományának és dévérállományának megvédése érdekében szükségesnek látja az általános halászati és horgászati tilalom újbóli bevezetését, továbbá a halvédelemnek az eddiginél hatásosabb megszervezését, az orvhalászok, orvhorgászok fokozottabb felelősségre vonását. Sokkal kevésbé kedvező a helyzet a halászati termelő szövetkezetek kezelésében levő természetes vizeken. Folyóinkban a halállomány fokozatos csökkenése figyelhető meg. Ugyanakkor egyes vizeken a területi engedélyek díja is emelkedett. Megítélésünk szerint az 1972 évtől kezdődő új üzemtervek (halászati szabályzatok) kidolgozásában új alapokra kell helyezni e vizek gazdálkodását. A 15 000 kh-nyi horgászkezelésben levő vizeken a halasítás rohamosan növekvő tendenciáját észlelhetjük. A pontytelepítésben elértük kh-ként a 18 kg-os átlagot Jól érzékelteti a fejlődést, hogy az 1965. évi haltelepítés értéke 2 300 000 forint, az 1969 évié viszont 6 600 000 forint volt, vagyis öt év alatt csaknem megháromszorozódott. Az intenzív halasítás eredményeként elmondhatjuk, hogy a horgászkezelésben levő vizek többsége jó fogási lehetőséget nyújt. Éppen ezért törekednünk kell újabb jó vizeket (főképpen új tározókat) horgászkezelésbe venni, s ugyanakkor meglevő vizeink közül az arra alkalmasak halállományát optimális szintre fejleszteni. E célok megvalósítása érdekében a választmány megfelelő határozatokat hozott. (A rablóhalak védelmét szolgáló határozatokat előző számában ismertette a Magyar Horgász.) Mit fogtunk? A fogási eredménynaplók adatai szerint a Szövetség tagjai az 1968. évi 9995 mázsával szemben 1969- ben 11 028 mázsa halat fogtak. A növekedés 10,7 százalék. 1969-ben a tagságnak még mindig csak 79 százaléka adta be fogási naplóját. Az egy beadott naplóra eső fogás az 1968. évi 14,7 kilóról 1969-ben 15,2 kilóra emelkedett. A Balatonon mintegy 40 százalékkal, a Soroksári Dunaágban csaknem 30 százalékkal javultak a fogások. A Tiszán és vízrendszerén, a Velencei-tavon, a Körösökön nem változott a helyzet, visszaesés volt azonban a Dunán és két díjnyertes vízfestmény. Szövetségünk gyermekrajz-pályázatának legjobb munkáit bemutatták a közgyűlés előcsarnokában