Magyar Horgász, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1973. január / 1. szám
Gondolatok az új év készültén ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■I írta: dr. Dobrónaki Gyula, a MOHOSZ elnöke A magyar horgászmozgalomban és annak szervezetében 1972. nagy változást hozott. Az év elején valamennyi horgász egyesület megtartotta tisztújító közgyűlését, megalkotta új alapszabályát. Ennek során átalakult a Magyar Országos Horgász Szövetség is, mely a közgyűlést követően a horgász egyesületek szövetségeként fejti ki tevékenységét. Az év során változás történt az egyesületek felügyeletében; a Minisztertanács határozata alapján az egyesületek felügyeletét a székhely szerint illetékes fővárosi, kerületi és városi tanácsok, illetve járási hivatalok igazgatási osztályai látják el. Az év végén az Elnöki Tanács módosította a halászatról szóló tvr-t, ezt követően a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter módosította a végrehajtási utasítást az állami jegyek kiadási rendjére vonatkozóan. Jövőben az állami jegyet — az egyesület székhelye szerint illetékes tanácsi szakigazgatási szervek engedélye alapján — közvetlenül az egyesület fogja kiadni. A fentiek érdekében bevezettük a horgász tagsági igazolványt, amelyet évenként érvényesít az egyesület Mindezek látszólag egyszerű szervezeti változtatások. A valóságban azonban az egész horgászmozgalmat új alapokra helyezik, s hatásuk néhány év alatt fog kibontakozni. A szövetség vezetőszerveire és apparátusára kétségkívül nagy feladatok hárultak az előkészítésben. Most az egyesületi vezetőkön a sor. Nem kis feladat több mint 400 egyesület közel százezer horgászát — akár egyszeri alkalommal is — az új rendre átterelni, mozgósítani. Ez észszerű munkát igényel. A horgászoknak ki kell állítaniuk a törvényben előírt nyilatkozatot, meg kell kapniuk a tagsági igazolványokat, az egyesület vezetőinek meg kell szerezniük az állami jegy kiadásának engedélyezését, majd ezt követően eleget kell tenni bejelentési és elszámolási kötelezettségeiknek. Meg vagyok győződve arról, hogy egyesületeink vezetői szakszerűen, nagy hozzáértéssel és felelősséggel, idejében el fogják végezni a hatalmas munkát, hogy valamennyi horgász a jó idő beköszöntésekor a törvényben előírt okmányokkal rendelkezzen és zavartalanul horgászhasson. Némi túlzással elmondhatjuk, hogy 1972 „horgászati év” volt. Nem is elsősorban a fogási eredményeket, hanem a horgászat helyét, szerepét, társadalmi jelentőségének megértését illetően. Szinte egész évben folyt a vita a különböző napilapok hasábjain — néha a Magyar Horgászban is — a horgászat társadalmi szerepéről, a horgászati tevékenység megítéléséről. Ez a vita a horgász szervezeteket, a horgászatot egy kicsit az érdeklődés homlokterébe állította. Mindez hatással volt az utóbbi időkben napvilágot látott szervezeti és tartalmi döntésekre is. Kell-e nagyobb elismerés és bizalom annál, mint kormányunk múlt év októberi határozata a Tisza II. víztározó hasznosításáról. Kormányunk úgy foglalt állást, hogy ezt a hatalmas vízterületet a sporthorgászat céljára kell hasznosítani. Ezt valamennyiünknek úgy kell tekinteni, mint a legmagasabb szintű elismerést és bizalmat ezért a sikeres és eredményes gazdálkodásért és szervezeti munkáért, mely az elmúlt évtizedekben a MOHOSZ-t és horgász egyesületeit jellemezte. Bízunk benne, hogy összefogással és áldozatvállalással meg fogunk felelni az előlegezett bizalomnak, újabb tízezreket nyerve meg a sporthorgászat nemes ügyének, S a társadalmi elismerés más formájával is találkozunk. 1972-ben újabb üzemi, vállalati, intézményi horgász egyesületek alakultak a szakszervezeti szervek messzemenő szervezeti és anyagi támogatásával. Az új egyesületek létrejöttével következett be, hogy 1972-ben több mint 3000-rel emelkedett felnőtt tagjaink száma, elsősorban az üzemi egyesületekben. A MOHOSZ elnöksége a közelmúltban vizsgálta meg a SZOT titkársága és a MOHOSZ elnöksége közötti megállapodás végrehajtásának tapasztalatait. örömmel állapíthatjuk meg, hogy üzemi, vállalati, intézményi szakszervezeti szerveink, sőt egyes esetekben a szakmai szakszervezetek központi vezetőségei, a szakszervezetek megyei tanácsai is a legmesszebbmenő támogatást adják anyagi, erkölcsi — ahol kell, politikai — vonatkozásban is. Biztos vagyok abban, hogy azokon a helyeken, ahol e támogatás még nem alakult ki, és az illetékes horgászvezetők megkeresik a gazdasági és mozgalmi vezetőket, elmondják, hogy az üzemekben, vállalatoknál, intézményekben miben kérik segíteni a horgász egyesületet a dolgozók szabad idejének kulturált kihasználása, az üdültetés, a pihenés megszervezése érdekében — a várt támogatás nem marad el. Törekvéseink egyre nagyobb támogatásra találnak egyes megyei tanácsok mezőgazdasági osztályain. Jelentés a Fejér megyei Tanács állásfoglalása a Velencei tó horgászati lehetőségének fejlesztéséről. Nem rajtuk múlott, hogy ezt az állásfoglalást nem sikerült érvényesíteni. Reméljük, hogy a Velencei tó hasznosításával kapcsolatos — folyamatban levő — erőfeszítések, a horgászok részére kedvező döntéssel zárulnak. Egyes megyei tanácsok mezőgazdasági osztályának állásfoglalása és segítése nyomán több száz kataszteri holddal növekedhet ismét a horgászkezelésű vizek területe, s remélhető, hogy az elkövetkezendő években gyors ütemű fejlődésnek és pezsgő horgászéletnek örvendhetünk. Szövetségünk vezetősége, elnöksége és apparátusa bővülő feladatának megfelelően fokozza az egyesületek segítését és támogatását. 1972-ben soha nem tapasztalt arányú halasítási, tóépítési és beruházási segélyt nyújtott egyesületeinek és IB-inek. Az e célra felhasznált összeg közel másfél millió forint. A MOHOSZ szakapparátusa helyszíni szemlével, szaktanácsokkal segítette a vízhasznosító horgász egyesületeket. Az idén az a legfőbb feladatunk, hogy tovább haladjunk azon az úton, amelyet az 1972. évi közgyűlés határozatában rögzítettünk. Meg kell szilárdítani elért eredményeinket és a szervezeti feladatok megoldása után egyre inkább a tartalmi kérdésekkel kell törődnünk. Nagyobb rendet és fegyelmet kell meghonosítanunk a víz partján. Sportszerű, szocialista emberhez méltó magatartású horgászokat kell nevelnünk. Ez szintén nem könnyű feladat Pontosítani kell feladatainkat a hatékony és eredményes halgazdálkodás érdekében. Ehhez kérnünk és igényelnünk kell a magyar halászat szakembereinek segítőkészségét és támogatását. Tudatossá és tervszerűvé kell tennünk szervező munkánkat, a természet, a környezet védelme, a vizek tisztaságának megóvása érdekében. Kik tudnak ebben segíteni, ha nem azok, akik szabad idejük legnagyobb részét a természetben, a vizek partján töltik el? Ha ezt a jelenlétet szervezett ellenőrzéssé, megfigyeléssé is tudjuk változtatni a százezres horgásztábor közreműködésével, hatalmas erőre tehetünk szert, melynek hatékonysága a természetvédelemben igen számottevő lehet. 1972 — mint említettem — egy kicsit a „horgászat éve” volt, amely a társadalmi elismerésben is jelentős változást hozott. 1973 legyen a továbbfejlődés, a megerősödés éve. A nagyarányú halasítás, a „vetés" időben való elvégzése lehetőséget nyújt arra, hogy a horgászidényben sikeresebb legyen az „aratás”, elsősorban a MOHOSZ hasznosításába adott vizeken. Reméljük, hogy az illetékes hatósági szervek további támogatásával előbb vagy utóbb bekövetkezik az az idő is, amikor a közös hasznosítású vizeken is eredményes és sikeres ,,vetés"-ről és ennek alapján eredményes „aratás”-ról beszélhetünk. Legyen 1973, egy kicsit a kevesebb gond, a kevesebb vita éve. Az eredményes és jól végzett gazdasági, hivatali munka után ki-ki mennél többet pihenve, szórakozva találjon felejthetetlen élményt kedvenc sportjában, a horgászatban.