Magyar Horgász, 1986 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1986. március / 3. szám
hatjuk, hogy a Hajógyári-szigettől a Petőfi hídig a kanyar külső, homorú ívét képezi, csak a Petőfi híd után vált a folyó kanyart. Az átlagos vízmélység a budai part közelében nagyobb, mint a pestin, nem beszélve a sok kanálistorkolatról. A budai oldal jelentősebb kanálisai É-ról D felé haladva a következők: 1. Kolozsy téri kanális, 2. „Vasas” kanális (valamikor itt állt a Vasas SE csónakháza), 3. a „Meleg víz" (a Lukács gyógyfürdő befolyója, szennyvíztartalma elenyésző, tiszta, kékeszöld vizével egyedül áll a kifolyók között, jelentős vízhozamé), 4. A Szég-parti vagy „Büdös” a Margit híd fölött, 5. a „Pálffy téri” Bem téri kanális a hajóállomás alatt, 6. a Batthyány téri kanális, 7. a „Hidi kanális” (bár a Kossuth híd már régen eltűnt alóla), 8. az Ördögárok befolyója (a legnagyobb és legbüdösebb budapesti kifolyó), 9. a Rudas-fürdő befolyója, 10. a Gellért téri kanális, 11. a Műegyetemi kanális, 12. a Petőfi híd fölött beömlő kanális, 13. a „Hengermalom” (a hőerőmű befolyója), a budafoki, nagytétényi kanálisbefolyók. Téli horgászatra ajánlható a Gellérthegy alatti meleg források környéke (1 m körüli vízállásnál a partmenti források télen gőzölve jelzik hollétüket). A PESTI OLDALON a legjelentősebb kifolyó a Dagály fürdő melletti kanális, efölött torkollik a Dunába a Rákos-patak. Sajnos, a pesti oldal szennyvízkifolyói (bár nincsenek elfalazva, mint az Országházzal szembeni „Spicc” és „Középső” kanális) használaton kívül vannak, a szennyvizet máshol vezetik a Dunába. A mélyebb, limányos részeken (pl. Margit híd, Lánchíd, Petőfi híd alatti szakaszon) érdemes a süllőzést megpróbálni. A pesti oldal kedvelt márnázóhelye a Margit híd utáni mély, forgós szakasz, és a Duna Szabadság híd alatti része (ha a parkoló hajóktól elférünk) a közraktárakig. A márnázás specialistái a Nagybudapesti Horgász Egyesület leadott naplóinak tanúsága szerint jelentős mennyiségben és méretben zsákmányolják kedvenc halukat fenekező módszerrel, gilisztával, sajttal, vagy a „cápák”-nak becézett bélgilisztával, melyet ugyan az érzékenyebb lelkületű horgászok nem ok nélkül neveznek „randa féregnek”, mégis, legtöbbször utolérhetetlenül fogas márnaosak. A telepítés nyomán elterjedőben van a kecsege, egyelőre, sajnos, inkább retur-, vagy éppen csak méretes példányokat fognak. A pontyfogás sem számít unikumnak. Persze kimondott pontyozásról a fővárosi Dunán nem beszélhetünk, érdekes, hogy elsősorban a finom felszereléssel úsztatók zsákmánya. A süllőzés ismét divatba jött — elsősorban az Erzsébet híd alatti visszafolyásban, a Szabadság híd alatti hajóállomásnál, a Petőfi híd alatti részen, de máshol is, ahol elég mély a víz — elsősorban élőhallal úsztatva vagy tapogatva, de wobbleteznek is rá, egyesek szerint ez a módszer hozza meg a nagyobb süllőket. Az áprilistól október végéig terjedő időben minden dunai halra számíthatunk, télen inkább csak a jászkeszeg, karikakeszeg, dévér, süllő esik zsákmányul, bár nem egyszer láttam márnát is fogni, ami bizonyos fokig megkérdőjelezi e faj vermelését a folyó Dunán. Tagadhatatlan, hogy elsősorban a fehérhalak, a keszegfélék horgászata a legkifizetődőbb, rögtön másodikként viszont (főleg a tilalom után) a márna iratkozik fel a listára. Ferenczy Dénes (Folyt. köv.)