Magyar Horgász, 1990 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1990. április / 4. szám

tűrhetőek. Elég szép összeg, amit az érdekeltek tagsági díj, területi jegy vagy napijegy ellenében be­fizetnek. Gondolom ebből a pénz­ből egy kicsit komfortosítani le­hetne ezt a népszerű helyet. Sze­meteskukák vannak ugyan, de ezeket nem ürítik. Nagyon kellene egy kút. A nyilvános vécék meg­építéséhez pedig társadalmi mun­kával is szívesen hozzájárulunk. Hangsúlyozni szeretném: ezt a levelet nem azért írtam, hogy ott a sátorozást betiltsák, hanem azért, hogy az illetékesek számol­janak velünk. Szemethy Mátyás Budapest Dicséret és bírálat Bármerre horgászom az ország­ban, gyakran hallom a CUKK di­cséretét és a Rekordlistában is elég sűrűn szerepel ez a csali (újabban a MAHOR-ban is). Sze­retném elmondani róla a saját véleményemet. Szerintem a CUKK üveges kukoricái kitűnőek. Van, hogy egy üveggel hetekig is elhorgászhatok, mert nem romlik és tényleg eredményes. Keménysé­ge épen a megfelelő. A többi dol­gok is elég jók, de egy termék kimagaslik a többi közül. Ez pe­dig az ún. „gyöngykukorica”. Ez valóban egy nagyszerűen sikerült csak­. Nemcsak azért, mert szere­tik a halak, hanem, mert nem süllyed a vízfeneket borító iszap­ba, nem vész el a hínár ága-boga között és nagyon sokáig a horgon marad. Olyan magasra kell állí­tani, hogy szabadon himbálódzhas­­son a vízben. Remélem azonban nem haragszik meg a cég, ha megmondom, hogy van három, a márkát viselő termék, mely nem sokat ér. Ide tartozik a „puffi”, amely mostanában már repede­zett, szétesik, és percek alatt le­ázik a horogról. Pufiból inkább a kalocsait használom. Nem vala­mi használható a „príma” és a „puffasztott búza” sem. A horgon nem állnak meg, a halak fintorog­nak ha meglátják. Én azt aján­lom CUKK úr, hogy ezek helyett inkább a bevált termékeit gyárt­sa és nézze el nekem, ezt a nyílt levelet. Fekete Ernő Érd Rakaca Annak idején én voltam az, aki ebben a rovatban felhívtam a fi­gyelmet, hogy a Rakacai-víztározót ellepték a rákok. Az információ eredményes volt, azóta ügyes vál­lalkozók normális létszámra csök­kentették a horgászok bosszantóit. Remélem, hogy a jelentős érték­ből jutott valami az intéző bizott­ságnak is. Rakaca azonban így is megér egy misét, mert erősen fel­­iszapolódott, nagy szükség lenne a kotrására. Ez idén megdöbbenve tapasztaltam, hogy a rakacai éves engedély árát 500 forintról 1200 forintra emelték. Elakadt a léleg­zetem, de persze befizettem, mert horgászni kell. Csak az vigasztal, hogy abból a rengeteg többlet bevételből esetleg jut majd a tó rendbehozására is. Bólyai János Edelény A szerkesztőség megjegyzése: Tisz­teljük optimizmusát, de tudjuk, hogy egy tó kotrása milyen irgal­matlan sokba kerül. Nem tartjuk tehát valószínűnek, hogy azt a te­rületi jegyek árából meg lehessen oldani. Mozog a csuka Régebben én szilárdan hittem, hogy a csuka a valamirevaló pon­tyot nem tudja lenyelni. Tavaly április 3-án azonban a Maconkai­­víztározón villantóval fogtam egy 72 cm-es, 4 kg körüli csukát. Ki­kötöttem, de rövidesen kimúlt, órák múlva, amikor hazaindultam, a döglött csukát ledobtam a kocsi mellé, de egy asszony figyelmezte­tett, hogy a hal még él. Többen megnéztük és láttuk, hogy a csuka teste furcsa mozgásban van. Gyor­san kocsiba és otthon hozzákezd­­tem a boncoláshoz. A gyomrot si­került sértetlenül kiemelni, majd óvatosan kibontani belőle egy még mindig mozgó 20 cm-es tükörpon­tyot. Sajnos rövidesen az is el­pusztult. Többen nekiálltunk és megpróbáltuk a pontyot keresztül erőszakolni a csuka száján. Nem sikerült, de a gyomrából vettük ki, tehát lenyelte. A történetnek volt egy érdekes csattanója. Egy hónap múlva, ve­zetőségi ülésen a titkárunk feddő­­en elmondta, tudomására jutott, hogy egy vezetőségi tag a közel­múltban méret alatti pontyot zsák­mányolt a tavunkból és azt haza­vitte. Követelte, mondják meg, hogy ki volt az. Én felálltam és elmeséltem a történetet. Erre min­denkiből kitört a nevetés. Igaz, azóta is ezzel ugratnak a baráta­im. Kovács László Bátonyterenye Sárvíz Sióagárdon vagyok a horgász­egyesület tagja. Szabad időmben nagyon sokat horgászom a bará­taimmal és édesapámmal. Emlék­szem, hogy a Sárvizen tíz éve még süllőt, csukát is lehetett fogni. Most meg annyira szennyezett, hogy a sirályok se mernek leszállni. Ta­valyelőtt fogtak egy nagy süllőt és egy nagy pontyot, de olyan fono­­los volt, hogy nem lehetett meg­enni. Halait ívni azon a vizen utol­jára 5-6 éve láttam. Sajnos azon­ban egyre kevesebb halat lehet fogni a Sión is. Tavalyelőtt volt benne angolna meg harcsa, de az valószínűleg csak véletlen volt. A Sárvizet már fel kell adni, az egyesületnek kellene egy új hor­gásztavat létesíteni. Alkalmas hely volna. De nem történik semmi. A barátaimmal szerettünk volna kez­deményezni, de elvették tőle a kedvünket. Ha mentünk az egyik illetékeshez, az elküldött a má­sikhoz, az pedig a harmadikhoz. A próbálkozás abbamaradt. Nem tu­dom elképzelni, hogy az igazán illetékesek miért nem csinálnak valamit a súlyos szennyezés meg­akadályozására. Páli József Sióagárd Vízparti növények Béka tutaj (Hydrocharis morsus-ranae) A már megismert kanadai átokhínárral és kolokánnal rokon hínárnövény. A víz szí­nén úszó kerek­ vesealakú, hosszúnyelű, épszélű levelei­nek a csúcsából mintha egy kis darabot kiharaptak vol­na. Innen származik latin ne­ve is: békaharapás. Nem gyö­kerező, úszó hínárnövény. Vízben úszó indás szára van. Indákkal összekapcsolt egye­­dekből álló telepeinek helyét a víz mozgása állandóan vál­toztatja. őszre az indák vé­gén ún. áttelelő rügyek kép­ződnek és a békatutaj ezen rügyek segítségével telel át. Egyivarú virágai hosszú ko­­csányon fejlődnek. A víz fö­lé emelkedő kb. 1 cm hosz­­szú, fehér színű virágaival szép látványt nyújt a tömege­sen megjelenő békatutaj. Az alföldi holtágak, állóvi­zek, mocsarak és csatornák lebegő hínárjának szinte el­maradhatatlan tagja. Ugyancsak a békatutajfélék családjába tartozik a sza­lag alakú levelű csavarhínár (Vallisneria spiralis). Neve onnan ered, hogy termős vi­rágai több cm hosszú, spirá­lisan megcsavarodott kocsá­­nyok végén ülnek. Hazája Afrika. Hazánkba a vízi ma­darak hurcolták be ezt az egyébként kedvelt akváriumi növényt. Meleg vizeinkben, csatornáinkban és holtágaink némelyikében, főként a Du­­na-mentén honosodott meg. A cinket nagyobb mennyi­ségben képes felhalmozni. Ez­által szerepe lehet a növény­­védőszer-bemosódással vizek­be kerülő cink mérgező ha­tásának a csökkentésében. Úgy látszik, felhasználható a vizek a vízi motoros jármű­vekből származó­­ ólomtar­talmának és növényvédő sze­rekből bejutó réztartalmának a jelzésére is. Dr. Tuba Zoltán 1.

Next