Magyar Horgász, 2005 (59. évfolyam, 1-12. szám)
2005. február / 2. szám
ca i^ i_i_i i_i_i J_ I—i_l c/t - i—i—i v—* I—L-l Q£ LXJ klis is hozhat kiemelkedő eredményt. 2004. április 20-án az egyik budai kifolyó alatt 31 jászt és egy csaknem kilós karikakeszeget fogtam. Halaim becsült súlya (mert három kivételével valamennyit elengedtem azonnal, ahogy levettem a horogról) csaknem 15 kg volt. Abban az évben először sütöttem meg a fogott jaszkókat fokhagymásan, mondhatom, fejedelmi lakoma volt! Amikor virágzik a vadgesztenye a rakparti sétányon, akkor kezdődik csak az igazi jaszkó-szezon. Májusban már nemcsak az apróság jön, hanem valóban komoly példányok is: az íváshoz gyülekező csapatokban nem ritka a kétkilós, vagy annál is nagyobb jász. Ilyenkor volna jó megfékezni a szokásos mohóságot, nem kellene minden fogott halat szákba tenni! Gondoljuk csak el: egy kétkilós anya (mert a nagyobbak csaknem mind ikrások) hány utódnak tudna életet adni még akkor is, ha tudjuk, hogy az ikráknak csak kb. 1 %-ából lesz majd hal. A vízállást érdemes figyelemmel kísérni. A kis áradás vagy a nagyobb áradás eleje általában jó kapást hoz még most is, hogy nem természetes az áradás, de az alig apadó víznél is érdemes próbálkozni. Az eredményes taszkózók általában 0,14 — 0,16-os zsinórral, de nem túl kis horoggal (8-12) horgásznak. Az úszó méretét az szabja meg, hogy az adott napon hol jár a hal. Ha partközelben, elég lehet a 1,5 - 2 g-os, ha beljebb, a sodrásban, akár 8 -10 gps is számításba jöhet. Ha nem túl akadós a terep, legjobb úgy beállítani az eresztéket, hogy az úszó-ólom távolság feleljen meg a tényleges vízmélységnek, az ólom-horog távolság, a tulajdonképpeni élőké (bár általában a főzsinórra kötjük a horgot) 25-50 cm legyen. Ezen a Dunaszakaszon a legnagyobb ritkaság, hogy a jász máshol vegye fel a csalit, mint fenéken, úgyhogy ezt mindig figyelembe kell venni. Ezért inkább mindig valamivel nagyobb teherbírású úszót szereljünk, mint kisebbet, mert csalinknak még határozottabb „viszszatartás” esetén is a fenék közelében kell maradnia. A csali vezetése is alkalmanként változik: hol a teljesen szabadon úsztatás, hol a visszatartás az eredményesebb. Az enyhe visszatartás jó középút, szinte sohasem mond csődöt. Még májusban is a legjobb csali a nagy trágya- vagy harmatgiliszta, a csonti inkább a már jobban felmelegedett vízben eredményes, bár még nyáron is sztárcsali lehet a kukac. Május végén, június elején szoktak megjelenni a paducok. Sajnos nem számolhatok be arról, hogy 2004-ben folyamatosan fogtuk volna a paducokat. Volt ugyan egy-két nap (a „napot” általában egy három-négyórás horgászat jelenti), hogy sikerült hatot - nyolcat fogni (többnyire kenyérrózsával), de az eredményes napot másnap, teljesen érthetetlen módon, azonos körülmények között teljes érdektelenség követte. Paducozásnál a szerelék legyen valamivel finomabb, mint amilyet a jászhoz használunk. A zsinór 0,12—0,14-nél ne legyen vastagabb, viszont állandóan ellenőrizzük, mert a fenék akadályain, a köveken könnyen megsérülhet, lévén, hogy mindig fenéken kell horgásznunk. A sérült vékony zsinórt vehemens kirohanásaival a félkilós paduc is könynyen elszakíthatja. Az úszó általában 3 g-nál ne legyen nagyobb teherbírású, de ha nem túl mély a víz, partközelben akár 1 g-os is lehet, ami sokkal merészebb kapásokat biztosít. A horog élő csalihoz (csonti, közepes vagy kis vörös giliszta) 10-12-es, kenyérrózsához 8-10-es számú legyen. Az úszós keszegezés eredményességét nagyban növeli a helyes etetés. Etetni elsősorban ott érdemes, ahol nincs kifolyó, itt ugyanis értelmetlen lenne. Ideális hely a Margitsziget mindkét oldala. A budait magam is kipróbáltam, igen jó eredménnyel. Fontos, hogy a választott helyen legalább 2 m-es víz legyen már partközelben is, mert így nem kell távolra horgászni, a szerelék késleltetése könnyebben megoldható. Az erős sodrásban jól összeálló etetőanyagot kell használnunk, hogy a sodrásnak hosszabb ideig ellenállhasson. Gazdaságosabb, ha néhány kőre vastagabb kenyérszeleteket kötünk (a vízben később elbomló kenderspárgával), de a „szendvicsek” helyét előbb gondos fenékméréssel fel kell deríteni. Jó módszer a műanyag krumplishálóba tett száraz kenyérhulladék és egy nagyobb kő, ezt erős madzagon 6-8 m-re dobva, hosszú ideig biztosíthatjuk a megfelelő etetést. Kapásokra ne kimondottan a háló fölött, hanem attól valamivel lejjebb számítsunk. Bedobás előtt a kenyeret kissé áztassuk meg. (Befejezés a következő számban.) FERENCZY DÉNES 1.éS a budapesti Dunáról ► 34