Horgász Magazin, 2020 (74. évfolyam, 1-12. szám)
2020-02-01 / 2. szám
88 MAGYAR HORGÁSZ - TÁVOLI VIZEKEN Bármi is a kedvenc álom vagy cél Halunk, vannak a földön olyan paradicsomi állapotok, ahol kapitális példányok és fantasztikus élmények várnak ránk, „csak” oda kell utazni. A pisztrángokról álmodó legyezőhorgászok gázlóbakancslistájára Új-Zéland van nagybetűvel felírva. Új-Zéland háromszor nagyobb hazánknál, mégis csak feleannyian élnek ott. Két nagy szigete jelentős, ezeket hatalmas erdők, műveletlen füves területek és hegyek borítják. A világ egyik legszebb pisztrángállománya itt található. A déli sziget inkább a sebes, míg az északi a szivárványos pisztrángokról híres. Ezek nem őshonosak, az angol bevándorlók hozatták az ikrákat, hogy élvezhessék szeretett sportjukat. A pisztrángok nagyon jól érzik itt magukat, és az állományuk talán azért is kiemelkedő, mert ide nem jártak százával horgászok minden hétvégén. Már csak azért sem, mert Új-Zéland valóban a világ másik végén fekszik. Gyakorlatilag mindegy, hogy a földet melyik oldalról kerüljük meg. Ide egy horgásztúra nagyobb szervezést igényel, és ajánlatos tervet készíteni, illetve naplót vezetni, hogy ne vesszenek el a részletek. -200. nap Egy ilyen nagy utazást már hónapokkal, sőt évekkel előbb meg kell tervezni. A repülőjegyet legalább fél évvel korábban foglaljuk le, hogy elfogadható árú legyen. Amennyiben mindkét szigetet meg akarjuk látogatni - nagy kár volna kihagyni, mert ki tudja, mikor jövünk ismét - praktikusabb például Aucklandba érkezni, majd Christchurch-ből jönni vissza. Lehet persze egyedül is kalandozni, de érdemes a költségek és a biztonság szempontjából 2-3 jó baráttal együtt tervezni, bár ez igényli a legtöbb egyeztetést. Négy ember esetén mindig közbejöhet valami. Új munkahely, házasság, költözés, gyerek, válás, meg az élet... Manapság pedig, ha könnyebb is volna valakinek 3-4000 eurót félretenni egy ilyen útra, annál nehezebb egy hónap szabadságot kivennie. -2. nap A legalaposabb tervezés mellett is adódhat stressz, ha egy kemény hidegfront miatt először azért aggódunk, hogy időben érjünk a bécsi repülőtérre, majd azért, hogy fel fog-e szállni a gépünk a hóviharban... Felszállt. 0. nap Egy pihenő és egy átszállás után, 37 órával később végre landolunk a christchurchi repülőtéren, ahol Steen barátom már vár rám. Hamar visszaérünk a szállásra, és egy Tasman sörrel ünnepeljük a viszontlátást, de engem már a második után hívogat az ágy. Sokat repültem már, de ilyen keményen még soha nem éreztem a „jet lag", az időeltolódás fáradságát. Még napokkal később is éreztem furcsa tüneteit. Érthető, hiszen a 12 óra különbség, teljesen feje tetejére állította a bioritmusomat. 1. nap Reggeli után megvesszük az új-zélandi horgászengedélyt és reményekkel telve hajtunk ki Christchurch-ből. A már akklimatizálódott barátom rutinosan vezeti a kocsit az út angolos oldalán, én kíváncsian szemlélem a tájat. Pont úgy néz ki, mint ahogy elképzeltem. Szép zöld fű borítja a lankás dombokat, itt-ott egzotikus cserjék és fák, a távolban pedig világos foltokban legelnek a birkák. Egy-egy híd után leállunk, szemrevételezzük az alattunk folyó vizet, itt is hasonló helyeken állnak a pisztrángok. Mai célunk Omarama, ahol gyorsan felverjük a sátrat, és elő a botokkal. Steen egy kis patakhoz vezet, alig csordogál víz benne. Viszont az öbölben, ahol a patak friss vize óriás pampafűcsomók közt érkezik a tóba, 4-5 termetes pisztráng úszkál a tiszta vízben. Lassan, bokrok mögé rejtőzve megyünk közelebb a parthoz, ahol egy szűk méternyi nyílás van a bokrok között. Koncentrálva dobom a szárazlegyemet az első új-zélandi pisztrángomra, illetve egy félméterrel elébe a kiszámítható útvonalán. Hiába próbálkozom ilyen-olyan léggyel, legjobb esetben úgy 30-40 cm-ről ránéz egy sebes és úszik tovább. Tudom, kristálytiszta állóvízben a legnehezebb halat fogni, ennek ellenére kicsit csalódottan tekerem fel a zsinórt és nézek vissza a köröző pisztrángokra. Na, ez a horgásztúra is jól kezdődik...