Horgász Magazin, 2020 (74. évfolyam, 1-12. szám)

2020-02-01 / 2. szám

88 MAGYAR HORGÁSZ - TÁVOLI VIZEKEN Bármi is a kedvenc álom vagy cél Halunk, vannak a földön olyan paradicsomi állapotok, ahol kapitális példányok és fantasztikus élmények várnak ránk, „csak” oda kell utazni. A pisztrángokról álmodó legyezőhorgászok gázlóbakancslistájára Új-Zéland van nagybetűvel felírva. Ú­j-Zéland háromszor nagyobb hazánk­nál, mégis csak feleannyian élnek ott. Két nagy szigete jelentős, ezeket hatalmas erdők, műveletlen füves területek és hegyek borítják. A világ egyik legszebb pisztrángállománya itt található. A déli sziget inkább a sebes, míg az északi a szivárványos pisztrángokról híres. Ezek nem őshonosak, az angol bevándorlók hozatták az ikrákat, hogy élvezhessék szeretett sportjukat. A pisztrángok nagyon jól érzik itt magukat, és az állományuk talán azért is kiemelkedő, mert ide nem jártak százával horgászok minden hétvégén. Már csak azért sem, mert Új-Zéland valóban a világ má­sik végén fekszik. Gyakorlatilag mindegy, hogy a földet melyik oldalról kerüljük meg. Ide egy horgásztúra nagyobb szervezést igényel, és ajánlatos tervet készíteni, illetve naplót vezet­ni, hogy ne vesszenek el a részletek. -200. nap Egy ilyen nagy utazást már hónapokkal, sőt évekkel előbb meg kell tervezni. A repülőjegyet legalább fél évvel korábban foglaljuk le, hogy elfogadható árú legyen. Amennyiben mindkét szigetet meg akarjuk látogatni - nagy kár vol­na kihagyni, mert ki tudja, mikor jövünk ismét - praktikusabb például Aucklandba érkezni, majd Christchurch-ből jönni vissza. Lehet persze egyedül is kalandozni, de érdemes a költségek és a biztonság szempontjából 2-3 jó baráttal együtt tervezni, bár ez igényli a legtöbb egyez­tetést. Négy ember esetén mindig közbejöhet valami. Új munkahely, házasság, költözés, gye­rek, válás, meg az élet... Manapság pedig, ha könnyebb is volna valakinek 3-4000 eurót félre­tenni egy ilyen útra, annál nehezebb egy hónap szabadságot kivennie. -2. nap A legalaposabb tervezés mellett is adódhat stressz, ha egy kemény hidegfront miatt elő­ször azért aggódunk, hogy időben érjünk a bé­csi repülőtérre, majd azért, hogy fel fog-e száll­ni a gépünk a hóviharban... Felszállt. 0. nap Egy pihenő és egy átszállás után, 37 órával ké­sőbb végre landolunk a christchurchi repülőté­ren, ahol Steen barátom már vár rám. Hamar visszaérünk a szállásra, és egy Tasman sörrel ünnepeljük a viszontlátást, de engem már a második után hívogat az ágy. Sokat repültem már, de ilyen keményen még soha nem érez­tem a „jet lag", az időeltolódás fáradságát. Még napokkal később is éreztem furcsa tüneteit. Érthető, hiszen a 12 óra különbség, teljesen feje tetejére állította a bioritmusomat. 1. nap Reggeli után megvesszük az új-zélandi horgász­engedélyt és reményekkel telve hajtunk ki Christchurch-ből. A már akklimatizálódott bará­tom rutinosan vezeti a kocsit az út angolos olda­lán, én kíváncsian szemlélem a tájat. Pont úgy néz ki, mint ahogy elképzeltem. Szép zöld fű bo­rítja a lankás dombokat, itt-ott egzotikus cser­jék és fák, a távolban pedig világos foltokban legelnek a birkák. Egy-egy híd után leállunk, szemrevételezzük az alattunk folyó vizet, itt is hasonló helyeken állnak a pisztrángok. Mai cé­lunk Omarama, ahol gyorsan felverjük a sátrat, és elő a botokkal. Steen egy kis patakhoz vezet, alig csordogál víz benne. Viszont az öbölben, ahol a patak friss vize óriás pampafűcsomók közt érkezik a tóba, 4-5 termetes pisztráng úsz­kál a tiszta vízben. Lassan, bokrok mögé rejtőz­ve megyünk közelebb a parthoz, ahol egy szűk méternyi nyílás van a bokrok között. Koncent­rálva dobom a szárazlegyemet az első új-zélandi pisztrángomra, illetve egy félméterrel elébe a kiszámítható útvonalán. Hiába próbálkozom ilyen-olyan léggyel, legjobb esetben úgy 30-40 cm-ről ránéz egy sebes és úszik tovább. Tudom, kristálytiszta állóvízben a legnehezebb halat fogni, ennek ellenére kicsit csalódottan teke­rem fel a zsinórt és nézek vissza a köröző piszt­rángokra. Na, ez a horgásztúra is jól kezdődik...

Next