Magyar Idők, 2018. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-23 / 19. szám
www.magyaridok.hu „A színház olyan varázslat, amiről nehéz lemondani" Vikidél Gyula 70 éves Ha van kis hazánknak igazi, klasszikus értelemben vett rocksztárja, akkor ő kétségkívül Vikidál Gyula Liszt-díjas színművész, énekes, mindnyájunk Koppány vezére, az ős-P. Mobil,Dinamit ésPandora’s Box frontembere, az MHV trió tagja. Juhász Kristóf De kicsoda valójában a Vezér, a rocksztár, a király és a Nyomorultak Jean Valjeanja? - Tíz évig dolgoztam a szakmámban mint karosszériás. Azt is szerettem csinálni. Annyi maradt meg az egészből, hogy a Dinamit idején játszottunk egy Munkás című nótát, jó súlyos tempója volt. A műhelyben, ahol annak idején dolgoztam, vágtam egy 60-as kazánlemezből egy kör alakú platnit, ahhoz beszereztem a 10 kilós „samut” (a legnagyobb kalapács a kovácsműhelyben), és a dal tempójára máráztam a fémlapot. Csodálatos zenei hangja volt, a lemezt két road hozta-vitte. Amikor meg ennek vége volt, az úgynevezett kovácspuszit sütöttem el a rockereknek. Az úgy néz ki, hogy meg kell fogni a nyelét és föl kell billenteni vállhoz, aztán meg kell puszilni hátul a kalapács fejét (ezt egy emberrel kell elképzelni). Mutasd meg, Gyula! Megmutattam. De le kellett szokni a nótáról a járulékos sérülések miatt, és mert háromszor lenyúlták emlékbe a kalapácsomat. Korai zenei impulzusairól és a sikerekhez vezető útjáról így vall: - Talán nagyapai ágon volt valami. Állítólag valami fúvós hangszeren játszott, volt, aki szerint klarinéton... Bemelegítésként a négy év gyerekkórus Budaörsön sokat jelentett. Aztán tiniként énekelgettem az akkori standard nótákat, és 65-ben eljött a válaszút. Játszott egy amatőr zenekarban két osztálytársam a Pamut Colour Művekben a XI. kerületben - ez volt az írisz együttes -, ha ráértem, lejártam a próbákra, fújtam a zenekarral a nótákat. Egy alkalommal a kísérő gitáros-énekes elment a zenekarból, és behívtak engem. Abban az időben naponta-hetente alakultak zenekarok, jöttek-mentek az emberek. Azt játszottuk, amit éppen hallottunk a Szabad Európa Rádióból, a Radio Luxembourgból, fölvettük, a szám másik felét néha fél év múlva szedtük le, volt, hogy a közönség jobban tudta, mint mi - ha az I Can’t Get Not kellett játszani (nyilván mindenki ismeri a Rolling Stonestól a Satisfactiont), hát azt játszottuk. Odakeveredtem a mikrofon elé, és ott maradtam. Nem gondoltam én, hogy énekes leszek. A körülmények hozzák: megszületnek az első saját számok, a közönség elfogad, megszeret... fölébresztik az emberben az önző vágyat, hogy még jobban szeressék... Érdekes és hosszú folyamat ez. Rengeteg tanulás, gyakorlás. Az énekes-színművész 1991 óta a Madách Színház társulatának tagja, de a rockszínpadokat sem hagyta el január 6-án, a Budapest Arénában adott életműkoncertet. Szavaiból az a fajta színházszeretet süt, amit mindnyájan átélünk ideig-óráig - aztán legtöbben elveszítjük. - Minden koncerten kilesek a függöny mögül, hogy milyen összetételű a közönség. Egy motorostalálkozón nyilván főleg a rockzenét lehet tolni, ritkábban Dobó esküjét. De egy falunapon, ahol vegyes a közönség összetétele, missziós feladat a musicaldalok éneklése. Sokszor kérdezik a szervezők: hány percet tetszik tudni felmenni a színpadra? Ennyire öreg lennék? Mondom: harminc percet nem vagyok hajlandó. Minimum ötven. Vagy egy órát hadd legyek fönn a színpadon! Csodálkoznak, mert hozzászoktak ahhoz, hogy a divatsztárok horribilis összegekért mennek fél órát énekelni. Az egy más világ. Én azt szoktam meg, ha összeállítok egy műsort, legyen olyan, mint egy kisebb novella. Emlékszem idősebb színészkollégákra, akik az utolsó pillanatig bejöttek a színházba. Ez volt az életük. Olyan világba csöppentem annak idején, amikor először léptem a deszkákra, olyan varázslatba, amelyről nem lehet lemondani. - Ennyi idősen mérlegelve az életemet bizton állítom, hogy Isten irányít utamon. Ehhez adta nekem csodálatos feleségemet, Juditomat segítségül, aki mindenben a társam, nélküle nem tudom, hova jutottam volna. Ha nem lettek volna váltások az életemben - néha kényszerből, néha saját döntésből -, akkor nem tartanék itt. Ha annak idején nem jövök el a Mobilból, nem lesz számomra Dinamit. Ha nem oszlik fel a Dinamit, nem tudtam volna eljátszani a Krízis című musicalben az első színházi szerepemet. És tovább: nem született volna meg az István, a király Koppánya, ha Koltai Gábor nem találja ki és nem rugdossa a két szerzőt... Ha a Pandora’s Boxban emiatt nincs zűr, nem ismerem meg a legendás Rockszínházat és sok-sok színész- és énekeskollégát, akikkel együtt dolgozok a mai napig. - Amikor Zefivel (Zeffer András zeneszerző, énekes, az egykori P. Mobil, most a Mobilmánia legendás billentyűse) eldöntöttük, hogy mi magunk, minimális külső segítséggel megcsináljuk az Aréna-koncertet, óriási kockázatot vállaltunk. Máshol egy teljes apparátus intéz mindent, technikát, vendégeket, reklámokat stb., ezt magunk vállaltuk, mert eddigi életünkben is ugyanezt a rögösebb utat jártuk. Ez a mi utunk. Bebizonyítottuk, hogy ezen is lehet haladni. Nem akarunk senkivel versenyezni, csak alkotni és adni a közönségnek. „Nem akarunk senkivel versenyezni, csak alkotni és adni a közönségnek” Fotó: Éberring András Stúdióban a Dinamit együttessel 1981-ben Fotó: Fortepan KULTÚRA 17 Közművelődési szakmai díjakat adtak át Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár közművelődési szakmai díjakat adott át tegnap, a magyar kultúra napján Budapesten, a Zeneakadémián. A miniszter kiemelte, hogy az elmúlt évek a kulturális infrastrukturális fejlesztések jegyében teltek: 2017-ben országszerte 54 beruházás volt több mint 83 milliárd forint értékben, e területen 29 kormánydöntés született a jelenleg zajló fejlesztésekről, ami 360 milliárd forintot jelent. Balog Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy Kocsis Zoltán szellemi végrendeletének megfelelően 2018-ban 118 pianínót vásárolnak, emellett több milliárd forintos keretből elindult az elhasznált hangszerek cseréje a zeneiskolákban, az iskolai kórusok támogatására kiírt programban pedig 61 új kórust alapítottak. A népi kultúra támogatására 2018-ban 5 milliárd forintot költenek a Csoóri Sándor-programban. Az ünnepségen a Csokonai Vitéz Mihály-díj alkotói kategóriájában részesült Wenczel Imre drámapedagógus, míg a Csokonai Vitéz Mihály-díj közösségi kategóriájában az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Kórusa Egyesületet (képünkön B. Horváth Andrea elnök átveszi a díjat) és a sárospataki Művelődés Háza Kamarakórusa tevékenységét ismerték el. Emellett átadták a Közművelődési Minőség Díjat és a Minősített Közművelődési Intézmény címet is. (MTI) Rekorddal zárult a Seuso-kiállítás Kaposvárott Minden eddiginél több látogatót vonzott a Seuso-kiállítás a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba: december 29-e és január 20-a között 22 300-an csodálkoztak rá a római kori ezüstkülönlegességekre. A Seuso-kincsek nemcsak somogyiakat mozgósítottak a megyeszékhelyre, hanem Baranyából és Tolnából is özönlöttek az érdeklődők, köztük iskoláscsoportok. A Seuso-vándorkiállítás hamarosan Kecskemétre, majd onnan Miskolcra és Nyíregyházára „utazik”, a nyár elején pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban kerül végleges helyére. (G. J. A.) Arany Bohóc-díjat nyert ifj. Richter Józseff Négy fergeteges állatszámmal szerepelt Richter József és felesége, Merrylu a 42. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon. A nemzetközi zsűri tagjai is állva tapsoltak a produkció végén. A Pas de deuxról - Balett lóháton számról - a világon még sosem látott szép mutatványként beszéltek a szakma meghívott kiválóságai. Richter József és csapata az Arany Bohóc-díjat és a közönségdíjat is kiérdemelte. (MI) Elhunyt Hencze Tamás Kossuth-díjas festőművész Vasárnap hajnalban, életének 80. évében elhunyt Hencze Tamás Kossuth-díjas festőművész. Hencze Tamás Szekszárdon született 1938. március 6-án. 1958 és 1960 között kirakatrendezői iskolában tanult Budapesten, évekig dekoratőrként és grafikusként dolgozott. 1969-ben elnyerte a Pannónia Biennále díját, 1989-ben érdemes művész lett, majd 2004- ben Kossuth-díjjal tüntették ki. (MTI) IRÁNYADÓ A ZAJBAN