Magyar Idők, 2018. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-25 / 197. szám

www.magyaridok.hu SZAKÁCS ÁRPÁD___________________________________________________________________________________­______________ A kánikulában sok balliberális zenekarnak enyhülést hoz az állami és önkormányzati pénzeső Kinek a kulturális diktatúrája? XIII. rész 2018. február 19-én egy megdöbbentő nyilat­kozat jelent meg az egyik közösségi oldalon: „Szeretném az országos rádiók szerkesztőinek, vezetőinek megköszönni, hogy egyetlen dalo­mat sem játsszák már 7-8 éve, hiába készültek remekebbnél remekebb rádiókompatibilis nó­ták, mindig az volt a válasz, hogy nem ment át azon a misztikus, hallgatói rostán. Ezzel telje­sen elvették a popzeneírás iránti vágyamat, és most emiatt vagyok igazán helyemen a zené­ben. Nem kell semmiféle mainstream, trendi irányzatnak megfelelnem és állandó kompro­misszumot kötnöm, hisz a művészet lényege az, hogy áramoltasd szabadon, és ha már eről­ködsz, az nem az. Megyek a fejem után a ze­nében, és ez mindig érdeklődő fülekre talál. Esküszöm, hogy ez egy óriási szabadság. Kö­szönöm a közönségnek a bizalmat.” Az esetet nem kapta fel sem a jobboldali, sem a baloldali média. Megjelent ugyan né­hány írás, de egyből napirendre tértek felet­te, pedig a fenti mondatok több mint érdeke­sek, hiszen a szerző személye, munkássága, tehetsége megkerülhetetlen. Tóth Vera Magyarország egyik legjobb han­gú énekesnője, dalait milliók nézik a videómeg­osztókon, közösségi oldalát 164 ezren követik. Tehát még a balliberális logika szerint is na­ponta kellene hogy a rádiók leadják a száma­it, hiszen minden ott van, amit most Nyáry Krisztiántól Radnóti Sándorig harsognak a li­berális mantrázók. Az irodalom terén is azért van liberális túlsúly, mert ők a tehetségesek, a jobboldaliak meg nem. Ezt pedig az olva­sók döntik el, mondják, és nyilván a ballibe­rális kézen lévő könyvkiadás és könyvterjesz­tés előszeretettel terjesztene jobboldali szerző­ket is, de hát ugye azokat úgyse olvassa senki. Tóth Verára ki merné azt mondani, hogy tehetségtelen, nincs hangja, nem hallgatnák a dalait? Nyilván senki. Ezért el kell tüntetni a színről, mintha nem is létezne, ahogy a min­denre nyitott, befogadó liberálisoktól meg­szoktuk. Mert ó jaj, szörnyű gyanú fészkelte be magát a zenei szerkesztők tudatába, Tóth Vera nem balliberális sztár, és nem is akart az lenni. Pedig nem járt „ki a migránsokat az országból!” táblával, nem csápolt az első sor­ban a Fidesz-nagygyűléseken, tehát még a ke­ményebb liberálisoknak is elfogadható kelle­ne legyen. De mégsem az, mert nem a falka tagja. A hallgatóknak meg beleszólásuk sincs abba, hogy mit hallgassanak, pontosan ugyan­az a helyzet, mint a könyvkereskedelemben. A kultúrának a könnyűzenei vonalán viszont kemény adatok vannak a balliberális hegemó­niára, amit minden bizonnyal nem lesz könnyű megmagyarázni. Gyengébb idegzetű olvasó­inkat most arra kérjük, tartsanak öt perc szü­netet, és vegyenek be vérnyomáscsökkentőt. Ott tartottunk tehát, hogy leellenőrizhe­tő, objektív számokkal jövünk. A mostszol. hu oldal 78 rádió összes lejátszott számát mu­tatja több mint hat évre visszamenőleg. Nem­csak a kereskedelmi adókat látjuk itt, hanem ott van például az adófizetők pénzéből mű­ködő, igen jelentős hallgatottsággal bíró Pe­tőfi rádió is. Vajon itt milyen a kiegyensúlyo­zottság? Nézzük először a már említett Tóth Verát. A Petőfi rádióban az elmúlt hat évben összesen 14 alkalommal játszottak le három számot. Nem elírás: 14! Nézzük ugyanitt a közismerten balliberá­lis 30Y zenekart. A csapat 81 számát össze­sen 3525 alkalommal játszották le. Ez sem el­írás. Pedig a 30Y-t összesen 85 ezren kedvelik a Facebookon, feleannyian, mint Tóth Verát. Rögzítsük a tényeket: a 14-es szám áll szem­ben 3525-tel. Amíg sokan most törlik a homlokukat, tér­jünk át egy újabb csodás esetre. Vastag Csaba énekes is a rádiólejátszási nyalóka rossz olda­lán találta magát a Fidesz-diktatúra által mű­ködtetett Petőfi rádióban is. Vastag Csaba sa­ját számát összesen nulla alkalommal játszot­ták le, a Péter Szabó Szilviával közös dalukat 179 alkalommal, a testvérével közös számot pedig 21-szer. Tehát összesen 200 eset hat év alatt. Pedig itt sem hiányzik semmi, a tehet­ség megvan, a népszerűséget bizonyítja a sok­milliós videómegosztós letöltés, a 300 ezer Fa­­cebook-követő. Sajnos a rossz hírt itt is közöl­nünk kell: Vastag Csaba sem tartozik a balli­berális világhoz. Király Viktor viszont jól kamatoztatta a sze­rencséjét, minden összejött, mint a mesében. És ha a tehetséghez hozzáadunk egy kis bal­liberális elixírt, akkor meg is lesz az arany­­csinálás receptje. Csak a Petőfi rádión a saját számait 2083 alkalommal játszották, egyéb, másokkal közös projektjeiről pedig most ne is ejtsünk szót, hanem nézzünk néhány más összesítést: a Hősök együttes majdnem 2000, a Kelemen Kabátban 1600, a Brians 3600, a Punnany Massif 3300, az Irie Maffia 3700, a Halott Pénz 5000 lejátszásnál tart csak a Pe­tőfi rádión. A további felsorolással be is tel­ne a sorozatunk, így akit mélyebben érdekel a téma, böngésszen bátran a már említett ösz­­szesítő honlapon. A közismerten MSZP-szimpatizáns Fluor Tomi rapénekes rendkívül egyedi megoldást választott idén áprilisban a véleménye kifej­tésére. Egy másokkal készített interjú köz­ben élőben odaugrott a kamerába, elordítot­ta, hogy Soros György, majd elfutott. Ezután egy túlbuzgó szerkesztő kicsit szüneteltette a számait a Petőfin, amire a teljes balliberá­lis média felhörgött, hogy mekkora cenzúra van. A rend természetesen azonnal helyre­állt, azóta szólnak a zenekarának, a Wellhel­­lónak és a saját egyéb projektjeinek a számai. Most 6600 lejátszásnál tartanak. Ebből is lát­ható, a Wellhello a legjobban futtatott zene­kar, a csapból is ez folyik. Facebook-követői­­nek száma 119 ezer. Ugyanebben a műfajban Fanka Delinek, azaz Kőházy Ferencnek 100 ezres a Facebook-tábo­ra. Őt kőkemény cenzúra veszi körül. A néhány napja megjelent A harcos útja című új száma a YouTube-on 140 ezres letöltésnél tart. Ren­geteg klipje meghaladta az egymilliós nézett­séget, zeneszámaiban a legtrendibb formában dolgozza fel a hazaszeretetet, a magyar öntu­dathoz kapcsolódó kérdéseket, valamint drog- és alkoholellenes üzenetekkel hívja fel a fiata­lok figyelmét arra, hogy van más alternatíva is. De hát ezek gyűlölt szavak és gondolatok az adófizetők pénzén működő Petőfi rádió­ban is. FankaDeli az elmúlt három évben kere­ken nulla alkalommal szerepelt itt előadóként. A legprimitívebb és legobszcénabb szövege­ket gyártó, a drogozást és a züllött életet nép­szerűsítő balliberális előadók ezalatt több tíz­ezer alkalommal voltak hallhatók a rádióban, mindezért sokmilliós jogdíjat vesznek fel, hi­szen mi is lehetne a feladata egy állami rádió­nak, mint hogy csak ezeket támogassa. Sőt már ezek az értékek, amit népszerűsí­teni kell, ahogy tette ezt a Koltay Anna-Turán Eszter alkotópáros új filmjében, ami a „hiphop­­kultúráról” szól. Ez a BP Underground film­sorozat második része. Az alkotásban olyan kérdésekre is választ kapunk, hogy „kik azok a ma is ismert arcok, akik központi figurák vol­tak, és ők évtizedekkel később mit gondolnak a gyökereikről, és mit vittek magukkal útrava­­lóul? Az afroamerikai gyökerű műfajnak mi a sajátos magyar íze, és vajon mennyire felada­ta a társadalom­kritika? Milyen ma az ittho­ni hiphopszubkultúra, van-e létjogosultsága, hangja és ereje a digitális világban? Hol van a határ az underground és a mainstream kö­zött, mi a hiphop üzenete 2018-ban?” - olvas­ható az ajánlóban. Látják a varázsszót? A tár­sadalomkritika! Ez mindenben benne van, hi­szen ez a balliberális művészet mágikus kul­csa. A filmben ennek szellemében csak olya­nok szerepelnek, akik előadó-művészetükben mindent szidnak és náciznak, ami magyar. Az pedig teljesen természetes, hogy ez a nagysze­rű alkotás is az NKA Hangfoglaló program támogatásával készül. Ha minden jól alakul, a közmédia is bemutatja ezt az igazán hiány­pótló filmet. Csakúgy, ahogy a Pilvaker projekttel teszi. Sikerült ugyanis az 1848-as magyar szimbólu­mot, a Pilvax szót egy cigány szlenggel a vake­rei szóval (duma) egybeolvasztani. A Red Bull által támogatott projekt arcai mások mellett: Eckü, Halott Pénz, Fluor, Saiid előadóművé­szek. „A Red Bull Pilvaker célja 2012-es indu­lása óta az, hogy zenei alapokra helyezett köl­teményekkel és a hazai rap- és könnyűzenei szcéna bevonásával hozza közelebb a fiatalok­hoz a magyar irodalom legszebb költeménye­it” - mondják a kezdeményezők. És nem csodálatos? Pl. Fluor Tomi G...cigrá­­nát száma után meghallgatni ugyancsak tőle egy József Attila-költeményt? Például az álta­lános iskola 8. osztályában? Az új kerettanterv szerint ugyanis az irodalom-tananyagban sze­repelnie kell kortárs szövegnek is, így került a tananyagba Fluor Tomi 2016-ban. „Jó azt látni, hogy a fiatalság mellett a tanári kar is nyitott az ilyen újdonságokra” - nyilatkozta az Ori­gónak a projekt egyik arca 2016. szeptember 1-jén. A Petőfi is népszerűsíti a projektet, ed­dig 1300 alkalommal játszották a számaikat. Van még egy további jó hírünk: a már em­lített 30Y együttes segíti az Erkel Diákünne­pek Alapítvány kulturális kampányát Gyulán. Ennek jegyében 850 kelet-magyarországi is­kolával és háromszáz céggel veszik fel a kap­csolatot - nyilatkozta a megyei lapnak június 4-én Kiss János, a szervezőbizottság vezetője, az alapítvány kuratóriumának elnöke. Meg­tudtuk: kulturális versenyt is szerveznek, „a A legprimitívebb és legobszcénabb szövegeket gyártó, a drogozást és a züllött életet népszerűsítő balliberá­lis előadók ezalatt több tízezer alka­lommal voltak hallhatók a rádióban, mindezért sokmilliós jogdíjat vesz­nek fel, hiszen mi is lehetne a felada­ta egy állami rádiónak, mint hogy csak ezeket támogassa. Sőt már ezek az értékek, amit népszerűsíteni kell, ahogy tette ezt a Koltay Anna-Turán Eszter alkotópáros új filmjében, ami a „hiphopkultúráról” szól megmérettetés zsűrijében hazánk legmaga­sabban jegyzett szakemberei, művészei érté­kelnek majd.” Olyan nevekben gondolkodnak, mint például Jordán Tamás, Grecsó Kriszti­án, Karafiáth Orsolya. Természetesen mind­ezt állami és önkormányzati pénzen. Hiszen biztosan a diákok is epekedve várják a balli­berális világ felkent papjainak igehirdetését. Bonusz jó hírrel is szolgálhatunk: idén nyá­ron a fullasztó diktatúrában és kánikulában sok-sok balliberális zenekarnak enyhülést hoz az a pénzeső, amit fideszes önkormányzatok­tól és állami cégektől juttatnak a sok-sok fellé­pés támogatására. Azért hívják meg őket, mert ugye őket játsszák a rádióban. Tehát a liberá­lis mantra szerint rájuk van igény. Az elit egy koncertre 1,5-6 millió forint közötti fellépési díjat kap! Ők nem kerülhetnek olyan helyzet­be, mint nemrég az egyik legnépszerűbb elő­adó. Az egyik legnagyobb állami cég kommu­nikációs igazgatója, amikor meglátta a nevét a cégcsoport által támogatott rendezvényen, felhívta a szervezőket, és azonnal kihúzatta, mert „jobboldali”. A szerző újságíró Képmutatás folyton humanitárius okokra hivatkozni A hócipőm, ami már úgyis tele van, bizony ki is csordul, amikor a migránspártiak emberba­ráti segítségnyújtásra hivatkoznak mint megfellebbezhetetlen érvre. Bármilyen logikus, ész­szerű javaslatra, ami az illegálisan Európába özönlő tömegeket fékezni, visszafordítani akar­ná, azzal válaszol a másik oldal, hogy „nem lehet figyelmen kívül hagyni a humanitárius oko­kat”. Erre azt illene mondani, persze, az más, jöjjön csak, aki akar. Ha pedig nem értünk egyet, azonnal megbélyegeznek bennünket, hogy rasszisták és antihumánusak vagyunk. Az hagyján, amikor hétköznapi emberektől halljuk ezt, na de politikusoktól? Az egyik legbrutálisabb érvük, amikor a Földközi-tengerbe fulladt emberekről szóló írá­sokat, fotókat lebegtetnek az orrunk előtt, hogy tessék csak megnézni, mi történik ott, nem tehetjük meg, hogy nem fogadjuk be őket. Ezzel az arcátlan propagandával az a baj, hogy ép­pen a képeket lebegtetők gerjesztették, gerjesztik a migrációnak azt a formáját, amelynek so­rán az emberek a hullámsírban lelik a halálukat. Magyarország egyetlen vízbe fulladt em­ber haláláért sem felelős. Egyedül a magyar kormány volt az, amelyik emberségesen viselke­dett az első perctől fogva; világosan, kertelés nélkül megmondta: Ne gyertek! Aki megfogad­ja ezt a tanácsot, el se indul, hanem beadja a bevándorlási kérelmét a szülőhazájából vagy egy menekülttáborból. A Földközi-tengeri seftelésnek és a vele járó tragédiáknak csak úgy lehe­tett volna gátat szabni, ha az európai befogadó országok egyértelműen közüik, hogy csak az Európán kívül beadott kérelmeket bírálják el, az illegálisan ideérkezőket pedig kitoloncol­ják. A megengedő-beengedő politikával azt érték el, hogy ezrek kockáztatják az életüket lé­­lekvesztőkön, hogy aztán sokuk az utcán levert sátrakban végezze valamelyik nyugat-euró­pai nagyvárosban. Ez lenne a humánum, amelyet a migránspárti politikusok és szervezetek oly büszkén a zászlójukra tűznek? Van egy mondás, hogy nem halat kell adni az éhezőknek, hanem meg kell tanítani őket ha­lászni. Pontosan ezzel érvel a magyar kormány is: élhető életet kell teremteni a kibocsátó or­szágokban. És akkor mindenkihez elér az emberbaráti segítség, nemcsak az illegális beván­dorlókhoz. Akkor mindenkinek esélyt adunk egy jobb életre. Mint ahogy a kibocsátó orszá­gok otthon ragadt lakosaira nem vonatkoznak a migránspártiak humanitárius elvei, ugyan­úgy kimaradnak belőle a befogadó országok polgárai is. Emberbaráti okokra hivatkozva ők legalább annyit megérdemelnének, hogy kormányuk megszűrje a migrációt, és ne szabadít­son bűnözőket a nyakukba. Vagy ha már beszivárogtak az országba, akkor a hatalom képes legyen kitoloncolni őket. Addig, amíg az oly sokat hangoztatott emberbaráti segítségnyújtás ilyen szelektív, diszk­riminatív módon érvényesül, és azokat támogatja, akik a törvényeket megkerülve akarnak Európába jutni, ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, amelyben a baloldal már eddig is olyan kiválóan teljesített. A képmutatással. PAULINA ÉVA OLVASÓI LEVÉL VÉLEMÉNY 11

Next