Magyar Ifjúság, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-04 / 27. szám
Kulturális tömemunka és közösségi nevelés H a KISZ-tagokkal, ifjú kommunistákkal beszélgetve arról érdeklődünk,hogy mi volt az első lépésük a mozgalomhoz, gyakran kapjuk válaszul: „tagja lettem a kultúrcsoportnak, aztán megszerettem a kollektívát, s ott én is sokat változtam!” Ez a jelenség figyelemre és következtetésekre érdemes. Jelzi a kulturális tömegmunka fontos szerepét a nevelésben. Mutatja azt is, hogy nagyon sok fiatalhoz éppen a kulturális érdeklődésén keresztül közlíthetünk. De tanúságul szolgál a példa a kulturális tevékenység és a közösségi nevelés szoros összefüggésére vonatkozóan is. Ezúttal éppen erre kívánjuk néhány gondolattal felhívni a figyelmet. A kulturális munka, a műkedvelés jelentős közösségformáló erő. A közös éneklés, szavalás, színjátszás, tánc, zenélés, az olvasmányok megvitatása, s a kulturális öntevékenység más ágai is összehozzák a fiatalokat. Az azonos érdeklődési kör, s az a törekvés, hogy tehetségüket, képességüket a kultúra egyik vagy másik ágában megmutassák, alapot nyújt a közösségek kialakulásához. További lépés a közösség kialakulásában: a közös cél bizonyos kulturális feladatok együttes megoldására, s a közös alkotómunka. Nem véletlenül tapasztalható jónéhány KISZ-alapszervezetben, hogy a közösségi élet és a kulturális tevékenység szinte együttesen fejlődött, élénkült meg. A közösség létrehozása nem öncél. Szerepe, jelentősége — ahogyan a bevezető példa is mutatta— abban a hatásban rejlik, amit a kollektíva tagjainak világnézetére, jellemének alakulására gyakorol. Ezért itt is az a legfontosabb követelmény, hogy a közösség nevelő erejével szocialistává, kommunistává formálják a kulturális kollektívákban részvevő fiatalok világnézetét, erkölcsét. Ez különösen három tényezőtől függ: 1 1. A közösség jellegét meghatározza, hogy milyen célokat állít maga elé. Az a fajta kulturális tevékenység, aminek nincsen más célja csak a szereplés, közönségsiker, vagy csak az anyagi bevétel, többnyire hatástalan marad a részvevők tudatának fejlődésére. Az ilyen öncélúság általában együttjár az eszmeileg közömbös, s nem egyszer káros műsorválasztással, művészi igénytelenséggel. A szocialista nevelés iskoláivá csak azok a kulturális kollektívák válnak, amelyek felismerik társadalmi szerepüket is a szocialista kultúra terjesztésében. Őket az a céltudatos törekvés hatja át, hogy a kultúra sajátos eszközeivel is az új élet építését, az emberek szocialista világnézetének és erkölcsének fejlődését, s a jó ízlést szolgálják. Az ilyen közösségeket már nemcsak a szakmai érdeklődés kapcsolja egybe, hanem a közös eszme, a közös erkölcsi és politikai nézet is. 2. A kulturális kollektívák céltudatosságának fejlesztéséhez sokkal intenzívebb nevelő munkára van szükség a kultúrcsoportokon belül is. Szakítani kell például azzal, hogy a művészeti csoportok tevékenysége többnyire csak a próbákból és az előadásból álljon. Ezt ki kell egészíteni az olvasás, a tanulás, általában az ismeretterjesztés különféle formáival. Hasznos lenne mindenütt meghonosítani, hogy a csoportok egy-egy művel kapcsolatban megismerkedjenek annak társadalmi korával, szerzőjének életművével, mert csak így érthetik meg igazán a tolmácsolásra váró alkotás mondanivalóját. Az is nélkülözhetetlen eleme a szocialista alapokon felépülő minden közösségnek, hogy tagjaival szemben követelményeket állítson. Éppen azzal válhat a kollektíva a kulturális életben is alkotó erővé, hogy megkívánja tagjaitól az önképzést, a társadalmi aktivitást, a helytállást a munkában, az élet más területein is. 3. Minden kollektíva életében döntő szerepe van a vezetőnek, ez esetben a művelődési intézmények vezetőinek, művészeti vezetőknek, a csoportok vezetőinek. A közösség mindig egy kicsit a vezető tükörképe is. Sajnos, az egyes szakvezetők sokszor csak a sikeres produkcióval törődnek, s kevés gondot fordítanak a fiatalok fejlődésére, politikai, erkölcsi magatartásukra. A művészeti vezetőknek különösen az ifjúság körében nevelőkké is kell válniuk, akik céltudatosan irányítják, formálják a kollektívát, s nemcsak művészeti, hanem eszmei-politikai fejlődésükkel is törődnek. Ha érvényesülnek e gondolatok a gyakorlat során, akkor a kulturális tömegmunka, a műkedvelés hatásos eszköz lehet az ifjú kommunista közösségek kialakításában, segíthetik a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nevelési irányelveinek megvalósulását. V. L. elődök G'rnyékdbah Majszarul beszélő német film Rosemarie Nyugatnémet film Fős: Nadja Tiller jónymmmy Színes csehszlovák filmvígjáték MEGTÖRT AJTg Színes din film tornán Gene Kelly színes amerikai filmje Omim Káprázatos színes olasz film Rendkívüli történet Izgalmas magyarul beszélő szovjet film Színes szovjet film Gorkij novellájából Jó időben is legjobb szórakozás a mozi! Forgatókönyv is lehetne. Vázlat. Filmvígjáték (Figyelmeztetés! A filmünkben előforduló Erzsébet nem tévesztendő össze egyetlen Erzsébet nevet viselő kislánnyal sem. ő ugyanis nem élő személy. Nem is tárgy. Az általunk Budapest néven közismert településnek egyik darabkája, amelyet leegyszerűsítve XX. kerületnek is nevezhetnénk: Pesterzsébet. De ez a kissé száraz megszólítás nem illik ahhoz, akit e történet szereplői is úgy emlegetnek, mint a legkedvesebb, meghitt jóbarátot. Titkos szerelmet ...) Feling Szerenádjának melódiáit sodorja felénk a kora tavaszi szellő. A Vasas Kultúrházban a KPDSZ-kultúrverseny döntője zajlik. A színpadon egymást követik a tánccsoportok, szólisták. Taps. A zsűri tagjai most összedugják a fejüket, a levegő megtelt szikrázó feszültséggel. Ki lesz az első? A nézőtéren, valahol leghátul, egy alacsony, sovány fiatalember verejtékezik. Résztvevő? Rokon? S a színpadon most egy szemüveges férfi konferál, s élcei nyomán jókedv kerekedik. Taps. Már a kulisszák mögött vagyunk. Előbbi izgatott ismerősünk és a színpadról lelépő konferanszié között a következő párbeszédnek lehetünk tanúi: — Patai István vagyok, az OTP- nél dolgozom. — örvendek. Kapta .. . Kapta Ervin. Ganz-MÁVAG. *— Volna egy ötletem! Dudududu .i. Pezsdülő muzsika, ismerős szövegek. Csukott ablakok. 35 fok Celsius. Aztán mindenfelől éktelen dörömbölés, lárma, szitkozódás. A szobában sóhajtás zizzen: — A szomszédok! — Ez így nem mehet tovább! Ebben az átkozott lakásban nem lehet próbálni! Hagyjuk az egészet! A társadalom úgy is közömbös. — Gyerekek, nekem van egy ötletem... Tágas kultúrház, valahol Erzsébet szívének közvetlen közelében. Csodálatos felszerelés. — Szita elvtárs, mi egy vocalegyüttest szeretnénk összehozni. De pénzünk nincs. S a terembőr ... — Ugyan, elvtársak, fő az elhatározás! — Kedves közönségünk! A „Hangulat” vocálegyyüttes egy esztendős fennállása és 75. előadása alkalmából szeretettel köszöntöm önöket! Mielőtt műsorunkat megkezdenénk, enegedjék meg, hogy bemutassam az együttes tagjait. Ez a szokás! A mi magas fiatalemberünk: Kapocsi Sándor, az egyetlen profink. Ez a széphangú énekesnő: Mészáros Magda, az erzsébeti Kötöttárugyárból. Ez a vidám füttyös: Gosztonyi Zoltán, a Csepel Vas- és Fémművek anyagbeszerzője. Ez a köpcös, a humoristánk: Csöngei Zoltán, az ATRA-gyárból.. * Gordon Gyula telefongyári szerelő, Maróti László zenekonzervatóriumi növendék, Vál Rezső énektanár, Ádám Gábor esztergályos, Stiller Babi, Kellérdi Rudolf, Csillag József, Vass Enikő..* Jubileumi műsorunkat, amelyet a zeneszámokon kívül saját szerzeményű paródiákkal is tarkítunk, megkezdjük. Jó mulatást! (Eddig a megtörtént történet, 8 a folytatás? A következő hetekben ellátogatnak a hansági táborba is, hogy szórakoztassák az ifjúsági brigádokat.) Bános Tibor Hajnali MERÉNYLET - tanulságokkal A piros lámpa kialszik, s a két rövid duda — itt, a Budapest Filmstúdióban — néhány percnyi pihenést engedélyez a „Hajnali merénylet” című, most készülő új magyar játékfilm forgatócsoportjának. A meleg stúdióból hűs, kis erkélyre húzódunk beszélgetni Várkonyi Zoltánnal és Thurzó Gáborral, a film rendezőjével és írójával. Hármónk beszélgetéséből azonban kettejük érdekes vitája alakult ki a ponyváról. Az újságírónak már csak a krónikás szerepe jutott, íme, ezt hallottam: VÁRKONYI: A Hajnali merénylet”-nek nem sok köze van a történelemhez. AMatuska-ügy történelmi elemeit felhasználja ugyan, mégis lényegében bűnügyi kalandfilm lesz. Mégpedig olyan skalandfilm, amelynek történelmi háttere annyira adott és elkerülhetetlen, hogy nem hagyhatjuk ki a filmből. Éppen azt akarjuk bemutatni, hogy egy paravioás őrült merénylete is elég indító ok volt a Horthy-rendőrségnek egy központosított akció megkezdéséhez a kommunisták ellen. THURZO: Mégpedig izgalmas lélektani-bűnügyi cselekménysoron keresztül. VÁRKONYI: Ebben a műfajban Magyarországon az utóbbi évtizedben egyáltalán nem produkáltak filmet. Ennek alighanem objektív okai vannak. THURZO: Ezt nem állítanám. Nálunk sohasem tagadták a kalandos, izgalmas detektívfilmek szükségességét, amennyiben azok egy megfelelő mondanivaló szolgálatában állnak. VÁRKONYI: Nem tagadta senki, az igaz. Csakhogy gyakran a mai tárgyú bűnügyi filmek ötletét vagy novelláját az egykori ponyvával azonosították, s eszerint bírálták el ezeket is. THURZO: A fokozott óvatosság a detektívirodalom terén helyes. A ponyva Nyugaton eszköz az uralkodó osztályok kezében, hogy az abszolúttá tett izgalommal és különféle izgalmas és szórakoztató nyomozások részleteivel eltereljék a figyelmet a társadalmi valóság ottani ellentmondásairól. Ezt szolgálták nálunk is a hajdani pengős, kétpengős regények. Ezt a ponyvát elítélem. VÁRKONYI: Azokkal én sem értettem soha egyet. Véleményem szerint azonban a kapitalizmuson belül is kialakult az izgalmas, kalandos regényeknek az formája, ami szükséges, jó, s ez a ma elsősorban a Graham Greene művelte forma, amely minden bűnesetet, nyomozást a társadalmi valóság talajába ágyaz. THURZO: Ez a meghatározásod alighanem perdöntő. A kalandos, fordulatos detektívfilmekre ugyanis a mi társadalmunkban is szükség van. A Szovjetunióban évente számos bűnügyi filmet készítenek. Az új típusú bűnügyi filmeknek azonban két jellemző alapvonásuk van: erős pszichikai vonatkozásuk és szoros összefüggésük a társadalmi valósággal. A szocialista országokban készült detektívfilmek — szemben a kapitalizmusban gyártottakkal — éppen a társadalom fő kérdéseire akarják rávezetni a nézőt. VÁRKONYI: Ha megengeded, folytatom ezt a gondolatsort.. . Az izgalom nem lehet öncél,hanem a valósággal és a szereplők jellemével szoros összefüggésben kell állnia. Úgy érzem, mi most a „Hajnali merénylet”-tel kísérleti munkát végzünk. A magyar filmgyártás történetében — Heltai szatíráját leszámítva — még nem nagyon sokszor gondoltak korszerű lélektani-bűnügyi drámák készítésére. THURZO: Nálunk — magasabb fokon — jószerével ismeretlen volt a bűnügyi irodalom. Sohasem volt Poénk, egy Stevensonunk. Új irodalmunkban most igyekszünk meghonosítani a korszerű formákban és eszközökkel tárgyalt bűnügyi problémákat. VÁRKONYI: Már csak az a kérdés ezek után: miért a múltban játszódó történetet választottunk ehhez, s miért nem egy mait? THURZO: Nem könnyű erre a válasz... VÁRKONYI: Szerintem, könnyű! A mi szocialista valóságunkban csökken a bűnügyek száma, s az is, amit elkövetnek, nem gazdasági, társadalmi szükségből születik, hanem többnyire nevelési hibákból. Ez megnehezíti a valóban jó bűnügyi film alaptémájának felfedezését a szocialista társadalomban. Annyira megszokott jelenség, hogy köztudomásúvá vált, ezért hat banalitásnak, ha beszélünk róla. Pedig hatalmas gazdasági és politikai vívmány ez is. Most azonban fejezzük be ezt a diskurzust. Hozzászólásnak a Magyar Ifjúság által felvetett ponyvakérdéshez, azt hiszem, ennyi elég. A többit majd elmondja a filmünk. Folytatnunk kell a forgatást, hogy mielőbb bemutathassuk új, a felszabadulás utáni első, valóban modern lélektanibűnügyi filmünket... Fenyves György 150 000 NÉZŐ vett részt Smetana „Libuse” című operájának szabadtéri előadásán, amelyet Bratislavában rendeztek a cseh és szlovák nép barátságának hatalmas ünnepén. (Fotó: CTK—K. Circhi A rajkóknál elmarad a vakáció Úgy terveztem, hogy a KISZ központi művészegyüttesének rajkó-zenekaráról szóló tudósításban arról számolok be: mi a programjuk a Bécsbe utazásig? Hamarosan kiderült, hogy nagyon egyhangú az a program. A hét napján, reggeltől estig, a zenekar próbál. Készül a nagy feladatra. Járt már a rajkó-zenekar a VIT- eken már nem is egyszer, sőt, ötízben díjat is nyert. Most azonban azt a feladatot kapták, hogy a nemzetközi hírű Állami Népi Együttes tánckarát kísérjék. Ezért aztán nagyon rövid idő alatt kell betanulniuk több közismerten nagysikerű szám zenekíséretét. Ezenkívül önálló műsorral is szerepelnek az ifjúság nemzetközi találkozóján. Különösen nagy izgalommal készül a Zenekar minden tagja Liszt XIV. rapszódiájának előadására, amelyben — a világon először — a zongoraversenyt cimbalmon adják elő. Az ifjú cimbalmos, Ökrös Mihály részére az ország leghíresebb hangszerkészítője egyedülálló— a zongora teljes hangterjedelmét felölelő — cimbalmot készített. Ám, ezen a húrbeosztás más, mint a régebbi cimbalmon. Mi lesz most? Ott a csodálatos hangszer és a cimbalmos nem tud rajta játszani. Megoldásként csak a kitartó szorgalom jöhet számításba. Ezért gyakorol a cimbalmos és a zenekar a hét napján, reggeltől estig. A nyári vakáció tehát elmarad, de a siker remélhetőleg nem. P .M. „MÁS NÉVVEL UGYAN, DE TEROLAD SZOL A MESÉM". (HORATIUS) Kiket idézzek? Sophoklést talán, a tragédia görög atyját, a jó és a rossz között erkölcsi tudatossággal választóemberi jellem szerelmesét? Horatiust megint, az ódák, epodosok, szatírák koszorús latin költőjét, az erkölcsbölcselet népszerű igazságainak hirdetőjét? Aztán Beethovent, a viharos, örvénylő hangoknak a fenséges harmóniába parancsolóját, az emberszeretet és jóság lelkesítőjét? Vajon nem kezdjük így most nagyon messziről? Az emberiség kultúrájának minden valódi kincse példázat rá: a művészet eljut mindig a magasabbrendű erkölcs eszméjéhez. Az erkölcs nemes célja a művészetnek és kiapadhatatlan, kristálytiszta forrása is. Ez, ám, nagyon régi igazság, megelőzte Horatiust, még Sophoklést is; együtt született a művészettel. Vagy éppen ő maga hozta e világra a művészetet? A költő, aki forrongó gondolatainak és csendes szerelmi ............... - ■ I- - - lírájának szigorú revidbe szedett sorait veti papírra, minden versében vall és buzdít: tanuljatok meg, emberek, élni a boldogság és becsület eszméjéért! Festő és zenész, amikor színeket és muzsikát komponál, mindig így szól nekünk: keressetek szépséget és megtisztítást, önmagatokban és az életben! A színész, akár hőst és akár léhát formál a színpadon, a közönségének mindig azt mondja el: legyetek jobbak, nagyobbak, emberségesek, becsületesek! Hogyan tettek ők, akik ezt mondják nekünk? Beethoven, amikor a heiligenstadti döbbent csendben visszanézett életére, az önismeret biztos nyugalmával írhatta e szavakat: „emberszeretet és jóság lakik bennem”. Ez a beethovelni jellem: a beethoveni életmű szelleme. A világnak, halhatatlanságnak adott mű és alkotójának magánélete alkalmasint megrázó, megörvendeztető egységbe zárul. A legnagyobb művészek nemes eszméket hirdető, magasabbrendű erkölcsöt szolgáló életművének alapja, igaza, jogossága, első követése, a maguk jelleme, erkölcse, élete. Maguktól elvárták, megkövetelték, amire másokat tanítanak. Úgy tettek ők, ahogyan mondják az emberiségnek. Hinnünk kell bennük. S ma? Most, nálunk? Hogyan követik művészetük szellemét a fiatal alkotók? Simon Gy. Ferenc (FOLYTATJUK) MŰVÉSZET ÉS • • ERKÖLCS SOROZATUNK ELSŐ RÉSZE, AMELYBEN bevezetőül rögzítünk NÉHÁNY ALAPVETŐ IGAZSÁGOST ERŐSZAK ÁRNYÉKÁBAN Bemutatták a DEFA produkcióját FILM AZ APA ÉS FIÚ DRÁMÁJÁRÓL Fények és árnyak villáznak most a mozivásznon. A fény, a szabadság eszméje, a jólét nyugalma és az emberség becsülete. Az árnyék, a rabság sivár valósága, a nélkülözések keserves kínjai, az állattá süllyedés örvénye. A zsarnokság, amely kegyetlen uralomban dölyfösen szerzett hatalmat magának, kiölte a fények lobogását, amennyire csak tehette, s trónusára ültette az árnyakat, ameddig csak lehetett. Siralmas történet, szomorú valóság: Németország rémnapjai, a Führer uralomrajutása után. Ám, az erőszak árnyékában — a szívekben és a tettekben — ott élt a fény sóvárgása. Kurt Blank bízott a jövőben és cselekedett érte; kommunista volt. Meggyilkolták. Sógora, a nyomorgó és becsületes Hans Behnke értette az igazságot, mégis el kellett fordulnia tőle, látszatra legalább, hogy kenyeret tehessen családja asztalára. Csak a szívében őrizhette meg a tisztaságot. Börtönbe csukták. A fia azonban, a kölyök Hellmuth, a Hitler-jugend martaléka lett, lelkét megmételyezték, gyerek fejét elbolondították. Számára az igazságtalan volt igazság, s a zsarnokság lett szabadság. Tulajdon apját juttatta a Gestapo kínzókamrájába. Szörnyű tragédia. A tragédiára mégsem hullt le a függöny, mint a színpadon. Az élet reményteljesebb. Az erőszak árnyékát felszaggatta a derengő hajnal, az új élet, a szabadság, emberség, jólét, amit Berlin felszabadításakor magukkal hoztak a szovjet harcosok. Bonn és Washington, az embertelenség, az imperializmus új, s még szörnyűbb tragédiák nyitányát komponálja. Az emberiség emlékezik és tiltakozik. A Német Demokratikus Köztársaság filmesei, a DEFA- stúdió művészei emlékeztetnek, hogy többé soha meg ne ismétlődhessék a tragédia. A művészet erejével és igazságával szólnak a világhoz. S. GY. F. i!\1 15 Y&c Ili ffi II II JEm sps m ap V2\V. S . PAUL ESSER (HANS EEHNKE) ES REINHOLD BERNDT (KURT BLANK) FILMBEN, AMELYET WOLFGANG STAUDTE RENDEZETT, A NAGYSIKERŰ BABOK, A Pannónia Filmstúdióban, ahol a külföldi filmek magyar nyelvű szinkronja és feliratozása készül, szorgalmasan,dolgoznak a báb- és rajzfilm magyar művészei is. Mai, modern témák feldolgozására törekednek, ami új stílust, újszerű megoldásokat követel mind a rendezőtől, mind pedig a figuratervezőktől, díszlet- és háttértervezőktől egyaránt. Ez a törekvés tükröződik a bábfilmművészek soron következő, színes, szatirikus kisfilmjében, amely az üzemi szarkákat állítja pellengére. Imre István rendező és Jávorszky László operatőr írja a forgatókönyvet. A rajzfilmművészek a „Nincsenek csodák” című szatirikus rövidfilm elkészítését tervezik, amelyben az emberi butaság történetét mesélik el. Persze, a történet addig tart, amíg az emberi ész nem győzedelmeskedik a butaság felett. A forgatókönyvet Bokor Péter, Teknős Péter és a rendező Dargai Attila írja, aki most — fentebb — bemutatja a Magyar Ifjúság olvasóinak rajzfilmük két figurájáról készült vázlatát. Bemutatásra vár a „Telhetetlen méhecske” című színes rajzfilm, amelyhez a rajzokat Dargai Attila tervezte. A szórakoztató film írója és rendezője: Macskássy Gyula. Macskássy Gyula egy utópisztikus témával is foglalkozik, amely hozzávetőlegesen a 2000. esztendőben játszódik, amikor a technika és tudomány minden vívmánya az ember kényelmét, jólétét szolgálja. Ízelítőül egy kiragadott ötlet: a zsebben hordozható telefon, amelynek segítségével bárkit bárhol fel lehet hívni, de automatikusankikapcsol, ha a hívó fél nem szimpatikus. Valószínűleg a közönség nagy érdeklődésére tarthatnak számot a Pannónia Filmstúdióban készülő báb- és rajzfilmek. Várkonyi Gyula MUnilHIUHMHUM