Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1961-05-27 / 21. szám
Bemutató a József Attila Színházban: Jindcot a mamáért“ (Keresztessy Mária, Örkényi Éva, Bodrogi Gyula) , (Fotó: Kotroczó) Sikerült zeneó csis nedves, téli, szellemes storyból lett háromórás szórakozás. Három felvonás, egy vígjáték, sok mulatság, muzsika. Bemutató a József Attila Színházban, ahol nyilván búcsúznak az évadtól, és készülődnek a nyárra. Tipikus nyári zenés vígjátékot láttunk, amiben vannak kellemes eredmények, és kísértő kórtünetek is. Az illendőség is úgy hozza, hogy színházi krónikánkat a „Mindent a mamáért” bemutatójáról kezdjük, az eredményeknél. Ez most persze nem valami előzetes, kedvcsináló udvarlás az óhajtott nyárnak. Megérdemli szerző, színház májusban is. Az érdem először is az ötleté. Nem nagy ez az ötlet, nem váltja meg a világot, még csak a zenés vígjáték koptatott műfaját sem. De van benne valami, amitől az egész darab megtelik egyszerű, meleg hangulattal. Az életből van benne több, és a kitalálásból kevesebb. Szeretni tudjuk azokat az embereket, akik ebből az ötletből érkeztek színpadra, és szereplői, naiv vagy eltökélt, jó vagy jóravaló hősei lettek a darabnak. Történetük az utcán született, valahol a külvárosban, az életben, a mi életünkben is. Melyikőnk ne szeretné a mamát? De melyikőnk ne felejtkezett volna el egyszer-másszor a mamáról? a mamáért Láng nénije azt hiszi, hogy az ő gyermekei a legjobbak a világon. Dicséri őket, imádja mindegyiket. Nagy riport jelenik meg felnőtt, három gyermekéről, és ők lesznek a szülők szeretetének példaképei. Pedig a példájuk nem erre példa. Elfelejtették a mamát, és magára hagyták. A riportból döbbennek rá, hogy ők egyáltalán nem jó gyermekei az édesanyjuknak. Ennyi az ötlet, és a darab annyival több, amennyivel részletezi ezt a történetet, szereplőket, magát a teljes darabot. Szól a muzsika, énekelnek, táncolnak és előremegy a szöveg. A történet halad előre, halovány könnyek és harsány mulatságok közben. Végül is mindenkin, nézők, mosolygunk; a mamán, aki a legszeretetreméltóbb; a gyermekein, akikből előtűnnek a gyarlóság és a szeretet családi vonásai; a furfangos szomszédon, aki egyfajta személytelen jóangyalként zsörtölődéseivel a mama malmára hajtja a vizet; a riporteren, aki azt a nagy riportot írja a családi harmóniáról, a Láng-testvérek lángszívéről, és mindent felkavar. A mosoly, ahogyan őket nézzük vagy hallgatjuk, néha bírál, és mindig az emléket idéző, kellemes együttérzés jelzése. Ezt a hatást nem a jellemek, az irodalmi színvonal keltik, nem az ábrázolás mélysége repíti ilyen magasra, hanem a hangulat. A humor, szellemesség, muzsika, dal, tánc és a belőlük áramló érzés, ami valahol az érzelmesség határterületén virágzik. Ennyi körülbelül egy nyári zenés vígjáték, és a „Mindent a mamáért” is. A Bartos—Baráti szerzőpár, Kézdy Zoltán Pál, a melódiák komponistája, ezen az úton indulnak a siker felé, és korrekt módon érnek egy szívderítő produkcióhoz. Az érdem másodszor, de lehet leginkább, a színházé. Mókás előadást láttunk, és ez alighanem stílszerű volt az ötlethez, szerzőkhöz, hangulatkeltő szándékhoz. A könnyed, szellemes megoldások Benedek Árpád rendezéséből támadnak, és észrevehetőleg hódítanak. Meghódítják a színészeket, akik miattuk jókedvvel, néha már a maguk kedvtelésére, belemennek a játékba. Tiszta szívvel mókáznak. Ez aztán nagyon jól hat, meghódítja a közönséget. Kivált Szabó Ernő (az aranyos szívű, cselszövő szomszéd) és Bodrogi Gyula (a szemfüles, táncos, szerelmes riporter) alakítása, színpadralépésük első pillanataitól egészen a fináléra ráhulló függönyig, igazán két kézzel hinti szét, finoman, a vidámságot. A legtöbb finomság, ennek így is kell lennie. Láng néni, a mama megmutatásában érezhető. Keresztessy Mária a részvét, megértés, rajongás szálaiból szőtte szép szerepét. Idáig tarloltak, az eredmények sokan voltak. A hibákról már rövidebben érdemes beszélni; vannak, kár, hogy vannak ennyien is, bár nem burjánoznak veszedelmesen. Inkább csak bosszantanak, pillanatokra, amikor megakasztják a történetet, megtorpedózzák az ötletet, és elfojtják a hangulatot. Ezek a műfaj régi rossz hagyományaiból erednek, kórtünetek, noha nem elháríthatatlan törvényszerűség tartja életben valamennyit. Minden különösebb megerőltetés nélkül el lehet képzelni egy nyári vígjátékot az erőltetett bemondások, vásárra való komédiázások vagy gyötrelmesen primitív túl,zások (mint itt a vidéki közállatorvos göregáboros beállítása) nélkül is, és ettől még jó lehet, mókás is, nyári is, az a bizonyos nyári zenés vígjáték. Simon Gy. Ferenc II FRRfID BOLESLAW PRUS regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta SEBŐK IMRE Előzmények: XIII. Ramszesz, a jó szándékú, ifjú fáraó* felismeri, hogy Egyiptom hanyatlásáért, a nép nyomorúságáért az elpuhult, kapzsi, csak a saját kiváltságait féltő papi rend felelős. Elhatározza, hogy véget vet a papok áldatlan uralmának. A feladat nem könnyű: még mindig túl nagy a befolyása az előző fáraó tanácsadóinak, Heribor főminiszternek és szent Mefresz főpapnak. A két papi főméltóság ellenakcióba kezd: gáncsolja a nép terheinek könnyítésére hozott törvények végrehajtását és arra törekszik, hogy csődbe juttassa az államháztartást. Ramszesz hű embere, Szamentu, a fiatal pap, behatol a Labirintusba, hogy megszerezze a fáraónak a szentélyek kin Amikor vegre £l£rt£ a kincsek tarhazat, SZAMENTUT n£M kapraztatta ELAZ £L£J£ TÁRULÓ CSODALATOS LÁTVÁNY. ni /s inkább a hieroglifákat K£ZDT£ BÖNGÉSZNI. lg Két PAP TALÁN MAR AZ ÚTFÉLÉN IS TÚLJUTOTT. HOLT NYOMRA ni £L K£LL VÁLNUNK 1 £ C, YMASTÓL. T£STY£R£M. MENJ. FIGYEL A* meztesd a sz£nt felségét: , " . . LÉGYEN óvatos. ELLENSÉGE! ££LHASZNALHATJAK £LL£N£ AMIT A CSILLAGOK JA'RA'SA'NAK ismerőt megállapítottak! AMIKOR SZAN1£NTU FIGYELMET A CURAT HÍVTA ££L MAGARA... ! «... ÉS MEG UGYANAZON ESZTENDŐ PROPH! HAVANAK HUSZADIK NAPJAK. N£M SOKKAL AZUTAN, HOGY A NAP DELELŐRE ÉR.A MINDENHATÓ 7?A RÖVID IDOR£ L L£HUNYJA szemét...«. M Ejha!t £h a t nehany nap múlva NAPFOGYATKOZA'S L£SZ. »... £/A VAGYOK AZ /ST£N£KN£K... R£7T£N£T£S AZ £TAI HARAGOM. ..FELTÁMAD A LEGKISEBB SZIKRATOL IS... A SZABADBAN TOZOSZLOPPA VALÓK... BEZÁRVA ROMBOLA'S VAGYOK...« if UL / Gpu 'Ilii ,\\\\\\v ''.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' \\\\\\\\\\\\\v\\\\\s\\\\>\\\\\\\\\\v\v\>\\\\^^V dalaiban vizsgáztak VIZSGAELŐADÁS Az öltözők zsúfoltak. Az előadásra csak kilencen készülnek, de sokkal többen vannak: az évfolyamtársak, más osztálybeliek, akik drukkolnak nekik. Hiába, ritka madár a színészvizsga. És még ritkább, ha a két vizsgadarab operett. Mindkettő népszerű, Offenbach-mű: „Eljegyzés lámpafénynél’" az egyik, és „Fortunio dala" a másik. A színlapon jórészt ismeretlen nevek, a nézőtér mégis telve. Rendezők, színészek, filmrendezők, operatőrök, zenészek ülnek a zsölyében. Sajátos, izgalmas, furcsa hangulat. Kilenc fiatal a színészvilág kapui előtt. A nyitány. Már tapsolnak a zenekarnak és végre szétmegy a függöny. Egy bejövetel, Piere gazda (Varga Tibor ), egy ária, egy tánc, az első taps, a feszültség feloldódott. Most már egyenes vágányon megy minden. Igazi, vérbő színházi előadás. A szakemberekből és hozzátartozókból álló közönség is feloldódott. Az első taps megvolt, rendben megy a dolog. És most új szempont kezdi irányítani a közönséget. Milyenek is ezek a fiatalok? Nézzük csak! A két nyelves özvegyasszony, Boros Gyöngyi és Tiboldi Mária — remek. A filmjeinkben többször látott Pap Éva az énekes szerepben is jól megállja a helyét. A fiúk is ügyesek. Mire alaposabban elmélyednénk az előadásban, a kis egyfelvonásosnak vége is. Szünet. Lassan telik a büfé, s noha majdnem mindenki régről ismeri egymást, olyan nehezen indul a beszélgetés. De aztán megélénkül és szenvedélyessé válik. Végkép bebizonyul: az előadás siker! És újra egy nyilán. A „Fortunio dalá”-é. Amint szétnyílik a függöny, máris hallatszik egy nagy nevetés: ez Verebély István Fortuniójának szól. Újra Tiboldi Mária lép elénk. Majd néhány pillanattal később a vásott írnokok kara nevetteti meg a közönséget. Közülük Mécs Károlyt már jó ismerjük. Győry Emilre, Varga Tiborra és Fonyó Istvánra most figyeltünk fel. Bizonyos, hogy még többször találkozunk velük, nemcsak színpadon, hanem a mozivásznon is. Közben Bürös Gyöngyi a nyelves özvegyből szép szakácsnővé válik, az örökké éhes írnokok fővédnökévé, és megjelenik a színen Szokolay Ottó, aki majdan elveszi Fortunio úr lányát. Gyakori tapsnevetés szakítja meg az előadást, s a színpadon, nézőtéren egyaránt átforrósodik a hangulat. A „Fortunio dala” nagy siker, és biztos, hogy a kilenc most induló színész előtt kitárul a színházak kapuja. F. Gy. (MTI fotó: Keleti Éva) Hollywood szintén fiatalítási gondokkal küzd. A filmnek, a közönségnek is új sztárokra van szükségük. Az egyik legfrissebb felfedezett: Sandra Dee, aki csupán tizennyolc és fél esztendős. A felfedezést a filmszakértők és reklámfőnökök olyan szerencsének tartották, hogy az ifjú Sandra Dee szépszerével el sem léphet a filmfelvevőgép lencséje elől. Egymás után — megszakítások nélkül — forgatják újabb és újabb filmjeit. Legutóbb készült el a kilencedik filmje. Egyik nagyobb siker a másiknál. Ragyogó jövőt jósolnak Sandra Dee-nek, de legalább akkorák a kételkedők kételyei is: bírja-e tehetséggel? A kérdés nyílt, és Sandra Dee (szavakkal és szerepeivel) egyelőre azt feleli: igen. Sőt, az Universal International vezetői még azt is mondják: annyira igen, hogy a sztár személyében megtalálták a legideálisabb Shakespeare-hősnőt. Ezek után Júlia szerepe vár a nagy sietséggel népszerűsített filmszínésznője: a „Romeo és Júlia” új filmváltozatának női főszerepe. Ez már a második Júlia, akit játszik. Az elsőt éppen most csinálja: egy Júlia nevű ifjú hölgyet alakít a forgatás alatt álló szatirikus filmvígjátékban. Ennyit a jelenről és a jövőről. A múltról azt írhatjuk le, hogy Amerika legfiatalabb sztárja, Sandra Dee még nem volt tizenkét éves, amikor egy leányújság szerződtette divatmanekernek. Két évvel később a Saturday Evening Post című magazin elsőszámú modell-sztárja lett. Tizenöt éves korában az Universal International vállalat filmiskolájába hívatták, és közölték vele: amennyiben ő is úgy akarja, felvették növendéknek. 1960 tavaszán végezte el az iskolát, de ekkor már ismert sztár volt. Forgatták a filmjeit. Az epizódszereptől hamarosan eljutott a hírnévig: nagy szerepekig, sok szerepig. Hogy a jövőben is ilyen egyenes lesz az útja? Valószínűleg ő örülne a legjobban, ha tudhatná. Most az övé a siker, és valószínűleg nem néz nagyon a kételyektől, hajszától terhes jövőjébe ... Bemutató filmszínházak műsora május 31-ig DÚS AD (m 18 éven felülieknek) szv: Uránia 14, he, 8, vas. n2- kor is, Dózsa n4, ft1, h8, Hunyadi n1, f6, h8, Park kertmozi n9, vas. szünnap, norm. Május 1, flO, fit, h2, 4, n7, f9, Rózsavölgyi n9, MÁGNÁS MISKA (m) Kossuth 1, n7, f9, Vörösmarty 9, 11, n2, Táncsics n4, f6, h8, AZ ÖTÖDIK ÜGYOSZTÁLY (cs) Puskin 9, 11, n?, h4, 6, n9, Szikra flO, 112, h2, Alkotmány n4, f6, h8, Munkás n4, te, h8, Tátra h4, S, n9, Bartók kertmozi h9, hétfő szünnap, HALÁLKANYAR (eredeti dokumentumokból készült magyar film) Kísérőműsor: A hajnali harmat országa (m kisfilm) Párbaj (m) Művész f5, f7, f9, Fény 10, 12, 2, 4, 8, 8, Palota 27-től f6, f6, vas. f4-kor is, VESZÉLYES ÚT (sz) Duna 15, h7, 9, vas. n3-kor is, Ugocsa 28-ig h4, 6, n9, Attila 28-ig nfi, f8, vas. 3-kor is, csüt. szünnap, Ady n6, f8, vas. 3-kor is, VARAZSEMBERKE (NDK) Ugocsa 29-től f4, h6, 8, HALÁLHAJÓ (szvinyn) Corvin 4, n7, f9, vas. n2-kor is, EMBER A HOLDON (a) szv. Vörös Csillag 4, n7, f9, norm: Petőfi kertmozi, 8, szombat szünnap, KOBRA AKCIÓ (sz) Vörösmarty f4, h6, 8, Zuglói 4, n7, f9, Attila 29-től n€, f8, THERESE RAQUIN (fr 18 éven felülieknek) Művész fl6, fl2, h?, Palota 26-ig n6, f8. HÁZASODNI AKARUNK (szvo) Vörös Csillag 9, nl2, f2, Alfa 14, h6, 8, EGY ÉVIG TARTÓ ÚT (szv— o—j) Szikra 4, n7, f9, AZ ÉLET TITKA (am) Kísérőműsor: Mednyánszky (m kisfilm) Modern kuruzslók (m kisfilm) Toldi 4, n7, f9, RÓMAI VAKÁCIÓ (am) Munkás 28-án 9, 11, n2, A GYŰLÖLET Áldozata (szv—a) zuglói 28-án 9, 11, n2, AZ EZERARCÚ HŐS (sz) Felszabadulás 28-án 9, 11, 12, ALOMREVÜ (ősz) Gorkij 14, 16, 8, Híradó: Magyar híradó. Vegyétek észre (m kisfilm) A szépség modern varázslói (m kisfilm) Segítsünk a mamának (NDK kisfilm) zárdd el a gyufát (m kisfilm) Kaland a világűrben (Színes NDK bábfilm) reggel 9 órától este 11-ig folytatólag, Budai Híradó Magyar híradó. Tilos a dohányzás (m kisfilm) Vegyétek észre (m kisfilm) reggel 9 órától este 10-ig folytatólag, Barlang: Történet az aranyhalacskáról (sz kisfilm) 9. sz. világhíradó. Bűvös ecset (kínai kisfilm) Ahol a pelikánok élnek (sz kisfilm) délelőtt* 11 órától este 5-ig folytatólag, vasárnap 10- től este 8-ig folytatólag Filmmúzeum: A KÉK ANGYAL (a 18 éven felülieknek) 25—28-án 10, 12, 2, 4, 27—28-án 10, 12, 2, 4. 11, 8, 29-én 10, 12, 2, 30—31-én 10, 12 2. 1. ajánlatunk az utánjátszó FILMSZÍNHÁZAK MŰSORÁBÓL ALBA REGIA (m) Bástya 4, n7, f9, Tanács 4, n7, f9, Akadémia f4, h6, 8, Balassi f6, h8, vas. n4-kor is, Diadal f4, h6, 8, ÁRMÁNY ÉS SZERELEM (NDK) Kossuth 29-től f4, h6, 8, Terv 28- ig h6, 8, vas. f4-kor is, AZ ÁRULÓ BANKJEGY (cs) Csaba 29- től hfi, 8, BABETTE HÁBORÚBA MEGY (szv.fr) Rege 29-től hfi, 8, A BALTI ÉGBOLT (sz) Újvilág 28-ig h6, 8, vas. f4-kor is, Kelen 29-től h6, 8, Kárpát 28-ig f6, h8, vas. 8-kor is, AZ EL NEM KÜLDÖTT LEVÉL (sz) Liget 28-ig f6, h8, vas. n4-kor is, Kultúra 28-ig h6, 8, vas. f4-kor is, csüt. szünnap, Küzdelem a régi ízléssel Úgy hiszem, nem túlzás állítanom, hogy a Magyar Ifjúság vitacikke az iparművészetről élénk érdeklődést váltott ki belőlünk, akik a „fiatal iparművészek gondjai”-nak mindennapi részesei vagyunk. Természetesen, mi, iparművészek, kötelesek vagyunk megvilágítani új tárgy művészetünk problémakörének belső összefüggéseit is. Meggyőződésem, hogy azt az új, egészségesen konstruktív alkotószemléletet, ami a jövő szocialista tárgyművészetének alapja — elsősorban a fiatal iparművészek képviselik. Ezzel nem szeretném kisebbíteni az előttünk járó művészgeneráció érdemeit, hiszen az ő alkotói tapasztalataik eredményein izmosodtunk fel, de már nélkülözhetjük a korábbi társadalmi rend káros konvencióit. A mi életünkben a vékony rétegeket kiszolgáló „dísztárgy” a művészet a ma emberének, a tömegek igényeit kielégítő tárgyművészetté vált. Ez a körülmény határozza meg törekvéseinket, művészkörnyezetet teremteni a dolgozó ember köré. Ezért kell bevonnunk alkotó tevékenységünk területére a tömegtermelő nagyipar termékeit. De vajon mi az oka, hogy néhány iparág teljesen adósunk maradt a korszerű termékek gyártásával? Jómagam is évekig dolgoztam nagyipari üzemekben. Én is éreztem a „besülés” és „túlterhelődés” veszélyét, pedig egyes vezetőktől kaptam támogatást, biztatást. De általánosan: az üzemi hierarchiába megfelelő , státus nélkül beépült művész szinte talajtalanul ki van szolgáltatva besorolása függőségének. Nem is beszélek itt a továbbfejlődés, tanulmányutak, alkotónap álmáról. Csak arról, hogy még a legjobb tervek is amolyan elnéző, „azért mi is értünk sozzá valamit”-magatartást váltanak ki a megcsontosodott tapasztalatok apostolaiból. Gyakran már nem is mi at,aki meggondolásból tornádózzák meg a terveket, hanem elmaradott, szubjektív ízléstől vezettetve, művészi tájékozatlanság hatása alatt. És az is igaz, hogy az iparművészet és önmagunk létjogosultsága igazogatására fordított energiánkat erümölcsöztetőkben lehetne felhezználni ka’tűrforradalmunk céljaira. De nemesek szubjektív okai vannak egy tetszetős termék ivári „ba'álraítélésének". A trvek műlszaki konstruktorainak — tudjuk — számos szempontot kell mérlegelniük és ezek mellett nem vállalják az esztétikai szempontok érvényesítésével járó többletgondokat. Pedig már lassan az is ténnyé válik, hogy a termékek kereskedelmi értékének teljességéről csak akkor beszélhetünk, ha az előállítás igényességéről a kulturált külalak is tanúskodik. Szorosan kapcsolódik ide problémánk legégetőbbje: örök küzdelmünk az idővel. A tárgy formájának alakítása időt és elmélyülést kíván. Jó lenne, ha erre iparunk tekintettel lenne, akár a tervezési határidők megszabásánál, akár a tervezési megbízások ütemezésénél. Továbbá a mi problémánk az is, hogy nem mindenütt van biztosítva a korszerű termékek előállításához szükséges korszerű technológia. Sajnos, még számtalan üzemünk „kalapács technológiája” számára kell modern termékformákat alkotnunk; tudniillik a világpiaci verseny nem tűri meg az avult formákat. És itt néhány szót kereskedelmünkről. Az ipar, a kereskedelem és a mi elgondolásaink között még nagy az űr, de — legalábbis — külkereskedelmi vonatkozásban lényeges javulás van. Belkereskedelmi vonalon azonban bizony csendes ködösítés tapasztalható a dolgozók valós igényei körül. Sajnos, belkereskedelmünk még nem eléggé fejlett ahhoz, hogy a termékek értékesítését bekapcsolja abba a kultúrforradalmi folyamatba, amely a formatervezéssel kezdődik és kulturált értékesítéssel zárul... Karmazsin László iparművész ÉS AZ IDŐVEl Kulturális szemle a Xvi. kerületben. A képen: a pamutszüvőgyáriak fellépésre készülnek