Magyar Ifjúság, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-04 / 1. szám
Diósgyőri évkezdet Az FMT tervei A rekonstrukcióért Az új esztendő első napjai... A gyárváros már „beleszokott” a 64-es esztendőbe. Igaz, nem jelentett ez különösebben nehéz feladatot, mert a diósgyőri Lenin Kohászati Művek — csakúgy mint az országban a többi kohászati üzem —, úgyszólván átcsúszott az óesztendőből az újba, megállás nélkül. És most az első napokban is érezni ezt a „folyamatosságot”, hiszen a gondok, tennivalók sokasodnak, s már most a ,,start”-nál számít a nekirugaszkodás. Nincs idő szünetre, megállásra. Az új épület egyik csendes szobájában beszélgetünk. Mészáros István harminc év körüli kutatómérnök, a gyár Fiatal műszakiak tanácsának elnöke, az acélöntődéből jött, egy kísérletsorozat részletmozzanatát fejezte be. — Újfajta műanyagkötőanyagot szeretnének alkalmazni — mondja. — Illetve gépesíteni akarunk. Nagyban növelné a termelékenységet. Aztán a hajócsavarok megmunkálásával kapcsolatban is korszerűsíteni akarjuk a technológiát... — Engem most elsősorban ... — Gondolom, az érdekel, hogy milyen elképzeléseink, terveink vannak az új évben? — Pontosan. — Beszélhetek róla, hiszen kész elképzelésekkel tövtük át az új esztendő küszöbét... Panírok, munkatervek között lapozgat. Talán csak formaságból, hogy ne tűnjön úgy, mintha a levegőből beszélne, mert egyébként semmi szüksége rá. Megalakulástól kezdve irányítója, vezetője az FMT-nek, ismeri az egész tevékenységét, tudja a jövő feladatait. — Ebben az esztendőben legfontosabb feladatunknak a társadalmi tervezőiroda kiszélesítését tartjuk. — Mi teszi ezt szükségessé? — Sokasodnak azok a feladatok, amelyeknek megoldására — a szokott kifejezést használva — nincs kapacitás. És bevált tapasztalatok szerint ilyenkor nagy segítséget tudnak adni a társadalmi tervezőiroda fiatal műszakijai. Sorolja a már megkezdett tervezési munkákat. Az exportra menő hengerelt áruk kötözésének gépesítésére szerződést kötöttek a METALIMPEX-szel. A gépet a társadalmi tervezőiroda tervezi, s részt vesz a kivitelezésben, az üzembehelyezésben is. A húzómű részére egy munkafolyamat gépesítéséhez úgynevezett hegyező és fejelő génet terveznek, állítanak munkába. A hengerműben a bugacstorolás porelszívására eddig sok újítás, elképzelés született, de egyik sem járt eredrménnyel, s most a fiatal műszakiak ezeknek összegezésetői tanulmányt ké- Pzi+,nei tudvísérletezik a használható, alkalmazható megoldást. Gyors számvetés: a felsorolt műszaki feladatok megoldása mintegy 2000 tervezési órát igényel. Szükséges tehát a meglevő „törzsgárda” bővítése, különösen ha figyelembe veszik a soron következő feladatokat is. — Mindenképpen reális az elképzelésünk a társadalmi tervezőiroda bővítésére, mert a tennivalók szaporodnak, a fiatal műszakiak szívesen vesznek részt ebben a munkában, az üzem vezetősége pedig örömmel bíz meg bennünket feladatokkal. Az FMT-elnök a legfontosabb feladat után az úgynevezett „szokásos” tennivalókat említi. Ezek persze semmiben sem kisebbek az előzőnél. Mert itt van például a műszaki fiatalokat foglalkoztató másik nagy téma: a durvahengermű rekonstrukciója 1964-ben a 600 millió forintos beruházásnak — az ismeretessé vált népgazdasági terv szerint — be kell fejeződni. Az FMT segíti ezt, a munkát végző vállalatokkal tartja a kapcsolatot, ha szállítási határidők rövidítése szükséges, felkeresi az illetékes vállalat KISZ-bizottságát. De helyileg sincs hiány a segítőkészségben, a társadalmi munkától kezdve egészen a műszaki feladatok gyors megoldásáig terjed ez. — Ha pedig mindez még kevés — mondja Mészáros István —, akkor sorolhatom, hogy már most megkezdtük a szakma ifjú mestere, a kiváló ifjú mérnök, technikus mozgalom idei új turnusaira a beindítási előkészületeket. Természetesen szó sincs arról, hogy mindez kevés. Sőt. A Lenin Kohászati Művek fiatal műszakijai már a „startnál” vezetnek. Mert sok üzemben, gyárban még csupán a „gondolatnál” tartanak az ifjúsági szervezet keretében működő fiatal műszakiak, hogy ebben az esztendőben is csinálni kellene valamit. Dehát — sokak szerint — még korai a kezdés. A diósgyőriek példája igazolja, hogy legjobb időben történt a kezdet! (Gyulai) @$KBSZI A martinászok A Fiatal műszakiak tanácsának elnöke, a KISZ-bizottságon terv megbeszélésen. Mészáros István (Fotó: Kotroczó) AXOMAT 1/a kisfilmes nagyítógép Belar 1:4,5 objektívre! 1900 forint MEOPTA Kapható az nagyítókeret 18x24 cm-ig állítható 220 forint szakboltokban Gyártja: MEOPTA Praha Exportálja: KOVO Praha Csehszlovákia Tanulni tanultunk A beszélgetés tulajdonképpen számadásféle. Egyetlen kérdés és sok felelet. Szávai Ferenctől, a sokarcú budai járás titkárától arra kérek választ: mit tettek a fiatalok továbbtanulása érdekében? — Nézd, ez nem egyszerű. Legalábbis számunkra nem. Legszívesebben azt mondanám: tanulni tanultunk. És hogy ezt jól értsd, az elején kell kezdenem. Azaz, hatvaneggyel, amikor a határozat megjelent. — Ti mire alapoztátok elképzeléseiteket? — Elsősorban arra, hogy nekünk minden adottságunk megvan. Ezt az iskolatípusok sokaságára értettem. Ilyen szempontból irigylésre méltók vagyunk. — És más szempontokból? Már ami a lehetőségek kihasználását illeti. — Arról én nem ítélhetek. Inkább elmondom: mit csináltunk eddig. A tanulás szorgalmazása nem valami kampányjellegű feladat, hanem a mi munkánk egyik fontos és állandó része. Már kezdetben így gondolkoztunk és ezt megértettük alapszervezeteinkkel is. Mindenütt létrehoztuk a továbbtanulási bizottságokat. Ezeknek alapszervezetenként öt tagja van, az agit.prop. titkár, egy vezetőségi tag és három olyan fiatal, aki tovább tanul. Annak idején ők készítettek egy felmérést arról, kinek milyen képesítése van. De ez a felmérés folyamatos, azóta is csináljuk. Ezek alapján fogunk a szervezéshez az iskolaév kezdetét megelőzően. — Csak ez a feladata a bizottságoknak? — Nem. Ez a kisebb és könnyebb része a dolognak. Igazi feladatunk: újabb fiatalok beszervezése, a továbbtanulók segítése és ellenőrzése, a lemorzsolódás elleni küzdelem. — Az utóbbira volt már példa? — Hogyne. A pilisi szénbányában sokan jelentkeztek iskolába. Jártak is néhány előadásra, de aztán elmaradoztak. A bizottság összehívta őket, meghallgatta érveiket. Azt hangoztatták, hogy nem bírják a tanulást, mert nagyon leköti őket. Persze, áldozatok nélkül ez nem is megy és ezt megértették. A lényeg: a pilisi szénbányánál az idén már sokan befejezték az iskolát. — Milyen iskolatípusba járnak legtöbben? _ Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nálunk kevés olyan fiatal van, aki nem fejezte be a nyolc általánost. Nálunk főleg középiskolába és főiskolára járnak sokan. — Született-e valami eredeti kezdeményezés a hét év alatt? — Én annak tartom a Keményfémipari Vállalat fiataljainak módszerét, az 1+2-t. Ez olyan korrepetációs rendszer, melyet széles körben elterjesztettünk. Az a lényege: egy magasabb képzettséggel rendelkező fiatal segít két alacsonyabb fokú iskolát végző fiatalnak. — A mérnökökkel mihez kezdtek? — A továbbképzésüket szorgalmazzuk. Ezenkívül fontosnak tekintjük a nyelvtanulást. Csak ez még nem megy valami jól. Pedig a szakmai műveltség fokozása szempontjából nagyon lényeges. — Ha már említetted, mondd el részletesen, mit tesztek a szakmai továbbképzés segítéséért? — Ebben a kérdésben szorosan együttműködünk a szakszervezettel, ők szervezik a tanfolyamokat, mi pedig hallgatóságot toborzunk. Célunk az, hogy akiknek nincs szakmájuk, vagy csak betanított munkások, azok tegyék le a szakmunkás-vizsgát. Többieket a rokonszakmák elsajátítására beszéljük rá, bizonyos szakmai aránytalanságok miatt. Érdekességként említem, hogy a segédmunkások közül rengetegen jelentkeznek. Az idén ezernél is többen. Nagyon jól megy a Pilisi Állami Gazdaságnál a mezőgazdasági szakmunkásképzés. A termelőszövetkezeteknél viszont még nem beszélhetünk ilyenről. — Mi a legnagyobb problémátok a továbbtanulással kapcsolatban? — Az alapszervezeti titkárok, ők ugyanis túlterheltek. Szakmát tanulnak, politikai oktatásra is járnak, ugyanakkor vezetik az alapszervezetet. Sokan közülük válaszút előtt álltak: vagy titkárok maradnak, vagy tovább tanulnak. Mi mindkettőt akartuk és megvizsgáltuk körülményeiket. Kiderült, azért sok a titkárok dolga, mert a vezetőség helyett is ők dolgoznak. Éppen ezért a jövő évre kidolgoztunk egy tervet az alapszervezeti vezetőségen belüli munkamegosztásról. Remélem, ez segít, s nem lesznek túlterhelt titkáraink. — Jövőre mit terveztek? — A mezőgazdasági tanulóképzésben próbálunk tovább lépni. Ezenkívül két fronton erősítünk: a nyelvtanulásnál és a szakmai képzésben. Ha már megtanultunk tanulni. H. S. Tánctanfolyam A Somogy megyei népművelési tanácsadó tehetséges fiatal népi táncosoknak három éves tánccsoportvezető-képző tanfolyamot szervezett. Évente mintegy 200 órát fordítanak az elméleti és gyakorlati tudnivalók elsajátítására. Képzeljenek el egy gyárat, ahol évek hosszú során át, midig ugyanazokat a jól ismert kábeleket gyártják, a megrendelések szinte unalmasan egyre csak ismétlődnek, mikor egy nap szétrebben a hír: „Megkapjuk az Erzsébet-hidat!” Percek alatt ezrek kezdenek beszélni róla, a nem mindennapi munkára ráéhezett emberek haza is elviszik örömüket, nekünk adták a megrendelést a hídkötélre. A Magyar Kábelműveknél így tudta meg egy héten belül a portásokig mindenki, hogy százhuszonkét darab, egyenként 458 méter, összesen 58 kilométer hosszú tartókötelet kell gyártaniuk 54,5 milliméter vastagságban, 115 szálból összesodorva az új függőhídhoz. Ma már a kábelek nagy része ott nyújtózik a jégtábláktól tarkított, rongyoshátú Duna felett, vagy hólepte óriásgurigákra sodorva, kint áll a budafoki üzem udvarán, s szunnyadva lesi a nagy pillanatot, mikor ő is sorra kerül. Az üzemben mégis azt mondják, hogy az elmúlt esztendőben semmi rendkívüli nem történt, a napok ugyanolyan egyformán teltek múltaik, mint bármikor. Hogy nyolc hónappal a tervezett határidő előtt elkészültek a nagy munkával? Ezt szinte észre sem vettük — válaszolják Nem hittünk nekik Megvallattuk a kábeleseket a nagy munka kis részleteiről. A „megtépázott" Munka Törvénykönyve Apránként kiderült, hogy a magyar ipar történetében is páratlan feladat sok nehéz napot szerzett a gyáriaknak. Új gépsorok, új szerszámok és berendezések lepték el a kötélgyárat, ahol szinte állandó lázban égve, félóránként rohantak ötletekkel az emberek Lantos Gusztáv üzemmérnökhöz. Az Erzsébet-hídért mindenki a legjavát adta a tudásának, nem számított, ha hajnali háromkor kellett kelni, a fontos az volt, hogy a nagy meleg előtt elvégezzék a szükséges méréseket. A tmk-sok, Hojavecz Ottó lakatossal, a KISZ-titkárral az élen kijelentették: nem érdekes, van-e túlóra, ha egyszer a gépeknek bajuk akad, megcsinálják, akár éjszaka is. A Munka Törvénykönyvét bizony az elmúlt esztendőben „Erzsébet” alaposan megtépázta. A műszakok tótágast álltak, volt olyan rugalmassági és szakító vizsgálat, mikor egyfolytában tizenhat órát kellett állni a műszertábla előtt. Valaki az üzemből felfedezte, hogy egy maszek az Erzsébet-hídi kábelből leszelt és a szépen kipolírozott maradékokat eladja, mint dísznehezéket. Hogy miképp került hozzá? Az ilyen utak ma már nem kifürkészhetetlenek. A megmaradt végek, a rosszul sikerült darabok hulladékba kerültek, majd onnan a MÉH közvetítésével egyenes úton az élelmes kisiparoshoz vándoroltak. Talán mondani sem kell, hogy ezek után a gyáriak is felhasználták a kábelben rejlő varázserőt. Ugyanis hamarosan kiderült hogy erre nagy szükségük van a kooperálás „olajozásához”. Először az É. M. Csiszoló Vállalatnál mutatták fel, mint valami talizmánt, — a vállalat minden kérést teljesített —, s miután illetékesek keze ügyébe helyeztek pár szeletet a kábelszalámiból, azon nyomban kézhez kaptak egy kiutalást 50 darab vágókorongról. Pillantás a hídról — Nagyon szép munka volt — sóhajt Kárpáti Kati technikus. — Az ember a szívét adhatta hozzá. Emlékszem, mikor a Duna-parton lefektettük végig, 458 méter hosszan a kábeleket, és csörlőkkel 10 tonnával kifeszítettük, hogy megvizsgáljuk mennyit nyúlnak, akkor én jóformán kint laktam a vízparton. Oda jártak a pestiek is, sokan fényképezőgéppel. Mindenkit vonzott a látvány, a mi munkánk. Pedig nem volt könynyű. Egyszerre kellett beletanulnunk, csinálnunk is. A függőkötél 285 tonna teherbírással elkészült. Mi megtettük a magunkét. A kis kábelszeleteket pedig, amelyeket minden tilalom ellenére megtalálni mindanynyiunk emléktárgyai között, meg kell érteni. Hiszen még ma is úgy szeretjük ezt a munkát, hogy közülünk sokan innen a Budafoki útról nem a rövidebb úton, a Petőfi hídon járnak haza Pestre, hanem inkább körbe utaznak, a Szabadság-hídon, így legalább egy pillantást vethetnek Erzsébetre. — Hogy mennyien voltunk KISZ-tagok, amikor kezdtük a munkát, és menynyien vagyunk most? Micsoda kérdés... Hogy kerül ez ide, most hirtelen? Még szerencse, hogy KISZ vezetőségi tag vagyok és emlékszem. Az üzemben a dolgozók létszáma nem változott, de mi 120-ról 270-re növekedtünk. Hogy ez is kicsit Erzsébetnek köszönhető? Erre igazán nem is gondoltam... Kocsis Éva A „csodatevő"kábel fi acio...káció... VAKÁCIÓ! Fekete alapon fehér sorok, a legszebbek közé tartoznak, amit valaha is felírtak az osztály előtt. Muzsikás csengésű költészet. A legvaskosabb próza: holnap vakáció! De hol van már? A varázsszavak emlékidézővé lettek: áció, káció... És ahol nem kellett gyalogolni, a síterep a küszöb előtt kezdődik A városi diákok közül sokan keresték fel a képtárakat, múzeumokat Tudósítóink jelentik Kilián-emmlékmű Vácott Impozáns emlékmű áll a 204-es számú MTH-intézet, a Váci öntőipari Tanulóiskola udvarán. A hatalmas kőtömb ormán a KIMSZ egykori titkárának plakettje, s alatta a felirat: Kilián György 1907— 1943. Ennek az emlékműnek története van. A 60 mázsás mészkőtömböt a Dunai Cement-és Mészmű KISZ-esei robbantották a Naszály-hegy oldalából. Ifjú gépkocsivezetők szállították autóval az iskolához. Fiatal építőmunkások alapozták az emlékművet, s a Dunai Hajógyár ifjú darusa emelte a kőtömböt a talapzatra. A plakett és a betűk az intézet tanműhelyében készültek. Ezentúl itt tesznek ünnepélyes fogadalmat az elsőéves tanulók. Papp Rezső 2 millió téglaterven felül Békéscsabán, a Tégla- és Cserépipari Egyesülés KISZ- fiataljai elégedetten kezdik az új évet, Podmaniczki Pál KISZ-titkár magyarázza ennek okát: — Lezártunk egy ISZM-évet, s legjobb eredményt a munkában tudtunk felmutatni, ősszel a vállalat 8 millió téglával még adós volt az építőiparnak. 1 360 000 tégla bekazalozását vállaltuk. Most pedig 2 millió téglával túlteljesítettük a tervszámot. Mit kaptunk ezért? 120 fiatal országjáró körúton, tíz Csehszlovákiába, négy Lengyelországba és négy pedig a Szovjetunióba látogathatott el, s ezenkívül számon sem tudom tartani, hogy a szakszervezet hány üdülést biztosított a fiataloknak. Még egy eredmény, amire büszkék vagyunk. Három évvel ezelőtt 137 fiatalunknak nem volt meg az általános iskolai végzettsége. Ma 130-an elvégezték, 70 fiatal technikumban folytatja tanulmányait és 13 fiatal gimnáziumba jár. Háló Ferenc Egész könyvtárat pótol a hatkötetes ÚJ MAGYAR LEXIKON hiszen megtalálható benne valamennyi, a ma embere számára lényeges tudnivaló. 3000 oldalon 40 000 címszó. 1400 szöveg közti ábra! 126 teljes oldalit betöltő, részben többszínnyomású művészi fénykép és rajz, sok térkép gazdagítja a díszes kivitelben. 21X29,5 cm-es alakban megjelent nagyszabású munkát, az ÚJ MAGYAR LEXIKONT! A Magyar Ifjúság olvasói most kedvezményes részletfizetéssel hozzájuthatnak az ÚJ MAGYAR LEXIKONHOZ, ha az alábbi megrendelőlapot kitöltve postára adják. ■-----------------------------—- Itt tessék levágni! -----------------------MEGRENDELŐLAP ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT Budapest V., Deák Ferenc u. 15. KÖNYVET — POSTÁN Megrendelem 4 havi részletfizetésre, díjtalan postai szállítással a hatkötetes ÚJ MAGYAR LEXIKON-t 900 forintos áron. A kötetek kézhezvételekor utánvéttel befizetek 240 forintot, míg a további háromszor 220 forintot minden, következő hónap 5. napjáig befizetem az erre a célra megküldött csekklapon. Név: Pontos cím: Szem. ig. száma: Borítékban az ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ címére beküldendő.