Magyar Ifjúság, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-04 / 1. szám

Diósgyőri évkezdet Az FMT tervei A rekonstrukcióért Az új esztendő első nap­jai... A gyárváros már „be­leszokott” a 64-es esztendőbe. Igaz, nem jelentett ez különö­sebben nehéz feladatot, mert a diósgyőri Lenin Kohászati Művek — csakúgy mint az or­szágban a többi kohászati üzem —, úgyszólván átcsúszott az óesztendőből az újba, meg­állás nélkül. És most az első napokban is érezni ezt a „fo­lyamatosságot”, hiszen a gon­dok, tennivalók sokasodnak, s már most a ,,start”-nál szá­mít a nekirugaszkodás. Nincs idő szünetre, megállásra. Az új épület egyik csendes szobájában beszélgetünk. Mé­száros István harminc év kö­rüli kutatómérnök, a gyár Fiatal műszakiak tanácsának elnöke, az acélöntődéből jött, egy kísérletsorozat részlet­­mozzanatát fejezte be. — Újfajta műanyagkötő­anyagot szeretnének alkal­mazni — mondja. — Illetve gépesíteni akarunk. Nagyban növelné a termelékenységet. Aztán a hajócsavarok meg­munkálásával kapcsolatban is korszerűsíteni akarjuk a tech­nológiát... — Engem most elsősor­ban ... — Gondolom, az érdekel, hogy milyen elképzeléseink, terveink vannak az új évben? — Pontosan. — Beszélhetek róla, hiszen kész elképzelésekkel tövtük át az új esztendő küszöbét... Panírok, munkatervek kö­zött lapozgat. Talán csak for­maságból, hogy ne tűnjön úgy, mintha a levegőből be­szélne, mert egyébként semmi szüksége rá. Megalakulástól kezdve irányítója, vezetője az FMT-nek, ismeri az egész te­­vékenységét, tudja a jövő fel­adatait. — Ebben az esztendőben legfontosabb feladatunknak a társadalmi tervezőiroda ki­­szélesítését tartjuk. — Mi teszi ezt szükségessé? — Sokasodnak azok a fel­adatok, amelyeknek megoldá­sára — a szokott kifejezést használva — nincs kapacitás. És bevált tapasztalatok szerint ilyenkor nagy segítséget tud­nak adni a társadalmi terve­zőiroda fiatal műszakijai. Sorolja a már megkezdett tervezési munkákat. Az ex­portra menő hengerelt áruk kötözésének gépesítésér­e szer­ződést kötöttek a METALIM­­PEX-szel. A gépet a társadal­mi tervezőiroda tervezi, s részt vesz a kivitelezésben, az üzembehelyezésben is. A hú­­zómű részére egy munkafolya­­mat gépesítéséhez úgynevezett hegyező és fejelő génet tervez­nek, állítanak munkába. A hengerműben a bugacstorolás porelszívására eddig sok újítás, elképzelés született, de egyik sem járt eredrménnyel, s most a fiatal műszakiak ezeknek összegezéset­ői tanulmányt ké- Pzi+,nei­ t­udvísérletezik a hasz­nálható, alkalmazható megol­dást. Gyors számvetés: a felsorolt műszaki feladatok megoldása mintegy 2000 tervezési órát igényel. Szükséges tehát a meglevő „törzsgárda” bővíté­se, különösen ha figyelembe veszik a soron következő fel­adatokat is. — Mindenképpen reális az elképzelésünk a társadalmi tervezőiroda bővítésére, mert a tennivalók szaporodnak, a fiatal műszakiak szívesen vesz­nek részt ebben a munkában, az üzem vezetősége pedig örömmel bíz meg bennünket feladatokkal. Az FMT-elnök a legfonto­sabb feladat után az úgyneve­zett „szokásos” tennivalókat említi­. Ezek persze semmiben sem kisebbek az előzőnél. Mert itt van például a műszaki fiatalokat foglalkoztató másik nagy téma: a durvahengermű rekonstrukciója 1964-ben a 600 millió forintos beruházás­nak — az ismeretessé vált népgazdasági terv szerint — be kell fejeződni. Az FMT se­gíti ezt, a munkát végző vál­lalatokkal tartja a kapcsola­­tot, ha szállítási határidők rö­vidítése szükséges, felkeresi az illetékes vállalat KISZ-bi­­zottságát. De helyileg sincs hiány a segítőkészségben, a társadalmi munkától kezdve egészen a műszaki feladatok gyors megoldásáig terjed ez. — Ha pedig mindez még kevés — mondja Mészáros Ist­ván —, akkor sorolhatom, hogy már most megkezdtük a szakma ifjú mestere, a kiváló ifjú mérnök, technikus mozga­lom idei új turnusaira a bein­dítási előkészületeket. Természetesen szó sincs ar­ról, hogy mindez kevés. Sőt. A Lenin Kohászati Művek fiatal műszakijai már a „start­nál” vezetnek. Mert sok üzem­ben, gyárban még csupán a „gondolatnál” tartanak az if­júsági szervezet keretében működő fiatal műszakiak, hogy ebben az esztendőben is csinálni kellene valamit. Dehát — sokak szerint — még korai a kezdés. A diósgyőriek példája iga­zolja, hogy legjobb időben történt a kezdet! (Gyulai) @$KBSZI A martinászok A Fiatal műszakiak tanácsának elnöke, a KISZ-bizottságon terv megbeszélésen. Mészáros István (Fotó: Kotroczó) AXOMAT 1/a kisfilmes nagyítógép Belar 1:4,5 objektívre! 1900 forint MEOPTA Kapható az nagyítókeret 18x24 cm-ig állítható 220 forint szakboltokban Gyártja: MEOPTA Praha Exportálja: KOVO Praha Csehszlovákia Tanulni tanultunk A beszélgetés tulajdonképpen szám­­adásféle. Egyetlen kérdés és sok fele­let. Szávai Ferenctől, a sokarcú budai járás titkárától arra kérek választ: mit tettek a fiatalok továbbtanulása érde­kében? — Nézd, ez nem egyszerű. Legalább­is számunkra nem. Legszívesebben azt mondanám: tanulni tanultunk. És hogy ezt jól értsd, az elején kell kezdenem. Azaz, hatvaneggyel, amikor a határo­zat megjelent. — Ti mire alapoztátok elképzelései­teket? — Elsősorban arra, hogy nekünk minden adottságunk megvan. Ezt az is­kolatípusok sokaságára értettem. Ilyen szempontból irigylésre méltók va­gyunk. — És más szempontokból? Már ami a lehetőségek kihasználását illeti. — Arról én nem ítélhetek. Inkább elmondom: mit csináltunk eddig. A tanulás szorgalmazása nem valami kampányjellegű feladat, hanem a mi munkánk egyik fontos és állandó ré­sze. Már kezdetben így gondolkoztunk és ezt megértettük alapszervezeteink­kel is. Mindenütt létrehoztuk a to­vábbtanulási bizottságokat. Ezeknek alapszervezetenként öt tagja van, az agit.­prop. titkár, egy vezetőségi tag és három olyan fiatal, aki tovább ta­nul. Annak idején ők készítettek egy felmérést arról, kinek milyen képesí­tése van. De ez a felmérés folyamatos, azóta is csináljuk. Ezek alapján fogunk a szervezéshez az iskolaév kezdetét megelőzően. — Csak ez a feladata a bizottságok­nak? — Nem. Ez a kisebb és könnyebb ré­sze a dolognak. Igazi feladatunk: újabb fiatalok beszervezése, a továbbtanulók segítése és ellenőrzése, a lemorzsoló­dás elleni küzdelem. — Az utóbbira volt már példa? — Hogyne. A pilisi szénbányában so­kan jelentkeztek iskolába. Jártak is néhány előadásra, de aztán elmaradoz­tak. A bizottság összehívta őket, meg­hallgatta érveiket. Azt hangoztatták, hogy nem bírják a tanulást, mert na­gyon leköti őket. Persze, áldozatok nél­kül ez nem is megy és ezt megértet­ték. A lényeg: a pilisi szénbányánál az idén már sokan befejezték az isko­lát. — Milyen iskolatípusba járnak leg­többen? _ Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nálunk kevés olyan fia­tal van, aki nem fejezte be a nyolc ál­talánost. Nálunk főleg középiskolába és főiskolára járnak sokan. — Született-e valami eredeti kezde­ményezés a hét év alatt? — Én annak tartom a Keményfém­ipari Vállalat fiataljainak módszerét, az 1+2-t. Ez olyan korrepetációs rendszer, melyet széles körben elter­jesztettünk. Az a lényege: egy maga­sabb képzettséggel rendelkező fiatal segít két alacsonyabb fokú iskolát vég­ző fiatalnak. — A mérnökökkel mihez kezdtek? — A továbbképzésüket szorgalmaz­zuk. Ezenkívül fontosnak tekintjük a nyelvtanulást. Csak ez még nem megy valami jól. Pedig a szakmai művelt­ség fokozása szempontjából nagyon lé­nyeges. — Ha már említetted, mondd el részletesen, mit tesztek a szakmai to­vábbképzés segítéséért? — Ebben a kérdésben szorosan együttműködünk a szakszervezettel, ők szervezik a tanfolyamokat, mi pedig hallgatóságot toborzunk. Célunk az, hogy akiknek nincs szakmájuk, vagy csak betanított munkások, azok te­gyék le a szakmunkás-vizsgát. Többie­ket a rokonszakmák elsajátítására be­széljük rá, bizonyos szakmai arány­talanságok miatt. Érdekességként em­lítem, hogy a segédmunkások közül rengetegen jelentkeznek. Az idén ezer­nél is többen. Nagyon jól megy a Pi­lisi Állami Gazdaságnál a mezőgazda­­sági szakmunkás­képzés. A termelő­szövetkezeteknél viszont még nem be­szélhetünk ilyenről. — Mi a legnagyobb problémátok a továbbtanulással kapcsolatban? — Az alapszervezeti titkárok, ők ugyanis túlterheltek. Szakmát tanul­nak, politikai oktatásra is járnak, ugyanakkor vezetik az alapszervezetet. Sokan közülük válaszút előtt álltak: vagy titkárok maradnak, vagy tovább tanulnak. Mi mindkettőt akartuk és megvizsgáltuk körülményeiket. Kide­rült, azért sok a titkárok dolga, mert a vezetőség helyett is ők dolgoznak. Ép­pen ezért a jövő évre kidolgoztunk egy tervet az alapszervezeti vezetőségen belüli munkamegosztásról. Remélem, ez segít, s nem lesznek túlterhelt tit­káraink. — Jövőre mit terveztek? — A mezőgazdasági tanulóképzésben próbálunk tovább lépni. Ezenkívül két fronton erősítünk: a nyelvtanulásnál és a szakmai képzésben. Ha már megta­nultunk tanulni. H. S. Tánctanfolyam A Somogy megyei nép­művelési tanácsadó tehet­séges fiatal népi táncosok­nak három éves tánccso­­portvezető-képző tanfolya­mot szervezett. Évente mintegy 200 órát fordíta­nak az elméleti és gyakor­lati tudnivalók elsajátítá­sára. Képzeljenek el egy gyárat, ahol évek hosszú során át, midig ugyanazokat a jól is­mert kábeleket gyártják, a megrendelések szinte unal­masan egyre csak ismétlőd­nek, mikor egy nap szétreb­ben a hír: „Megkapjuk az Erzsébet-hidat!” Percek alatt ezrek kezdenek beszélni ró­la, a nem mindennapi mun­kára ráéhezett emberek ha­za is elviszik örömüket, ne­künk adták a megrendelést a hídkötélre. A Magyar Ká­belműveknél így tudta meg egy héten belül a portásokig mindenki, hogy százhuszon­­két darab, egyenként 458 méter, összesen 58 kilomé­ter hosszú tartókötelet kell gyártaniuk 54,5 milliméter vastagságban, 115 szálból összesodorva az új függő­hídhoz. Ma már a kábelek nagy része ott nyújtózik a jég­tábláktól tarkított, rongyos­hátú Duna felett, vagy hó­lepte óriásgurigákra sodor­va, kint áll a budafoki üzem udvarán, s szunnyadva lesi a nagy pillanatot, mikor ő is sorra kerül. Az üzemben mégis azt mondják, hogy az elmúlt esztendőben semmi rendkí­vüli nem történt, a napok ugyanolyan egyformán tel­­tek­ múltaik, mint bármikor. Hogy nyolc hónappal a tervezett határidő előtt elkészültek a nagy mun­kával? Ezt szinte ész­re sem vettük — vála­szolják Nem hittünk nekik Megvallattuk a kábeleseket a nagy munka kis részle­teiről. A „megtépázott" Munka Törvénykönyve Apránként kiderült, hogy a magyar ipar történetében is páratlan feladat sok ne­héz napot szerzett a gyáriak­nak. Új gépsorok, új szer­számok és berendezések lep­ték el a kötélgyárat, ahol szinte állandó lázban égve, félóránként rohantak ötle­tekkel az emberek Lantos Gusztáv üzemmérnökhöz. Az Erzsébet-hídért mindenki a legjavát adta a tudásának, nem számított, ha hajnali háromkor kellett kelni, a fontos az volt, hogy a nagy meleg előtt elvégezzék a szükséges méréseket. A tmk-sok, Hojavecz Ottó la­katossal, a KISZ-titkárral az élen kijelentették: nem érdekes, van-e túlóra, ha egyszer a gépeknek bajuk akad, megcsinálják, akár éj­szaka is. A Munka Törvény­­könyvét bizony az elmúlt esztendőben „Erzsébet” ala­posan megtépázta. A mű­szakok tótágast álltak, volt olyan rugalmassági és sza­kító vizsgálat, mikor egy­folytában tizenhat órát kel­lett állni a műszertábla előtt. Valaki az üzemből felfe­dezte, hogy egy maszek az Erzsébet-hídi kábelből le­szelt és a szépen kipolíro­zott maradékokat eladja, mint dísz­nehezéket. Hogy miképp került hozzá? Az ilyen utak ma már nem ki­­fürkészhetetlenek. A meg­maradt végek, a rosszul si­került darabok hulladékba kerültek, majd onnan a MÉH közvetítésével egye­nes úton az élelmes kisipa­roshoz vándoroltak. Talán mondani sem kell, hogy ezek után a gyáriak is fel­használták a kábelben rej­lő varázserőt. Ugyanis ha­marosan kiderült hogy erre nagy szükségük van a kooperálás „olajozásához”. Először az É. M. Csiszoló Vállalatnál mutatták fel, mint valami talizmánt, — a vállalat minden kérést teljesített —, s miután ille­tékesek keze ügyébe he­lyeztek pár szeletet a ká­belszalámiból, azon nyom­ban kézhez kaptak egy ki­utalást 50 darab vágóko­rongról. Pillantás a hídról — Nagyon szép munka volt — sóhajt Kárpáti Kati technikus. — Az ember a szí­vét adhatta hozzá. Emlék­szem, mikor a Duna-parton lefektettük végig, 458 mé­ter hosszan a kábeleket, és csörlőkkel 10 tonnával ki­feszítettük, hogy megvizs­gáljuk mennyit nyúlnak, ak­kor én jóformán kint lak­tam a vízparton. Oda jártak a pestiek is, sokan fényké­pezőgéppel. Mindenkit von­zott a látvány, a mi mun­kánk. Pedig nem volt köny­­nyű. Egyszerre kellett bele­tanulnunk, csinálnunk is. A függőkötél 285 tonna teher­bírással elkészült. Mi meg­tettük a magunkét. A kis kábelszeleteket pedig, ame­lyeket minden tilalom elle­nére megtalálni mindany­­nyiunk emléktárgyai között, meg kell érteni. Hiszen még ma is úgy szeretjük ezt a munkát, hogy közülünk so­kan innen a Budafoki útról nem a rövidebb úton, a Pe­tőfi hídon járnak haza Pest­re, hanem inkább körbe utaznak, a Szabadság-hídon, így legalább egy pillantást vethetnek Erzsébetre. — Hogy mennyien vol­tunk KISZ-tagok, amikor kezdtük a munkát, és meny­nyien vagyunk most? Mi­csoda kérdés... Hogy kerül ez ide, most hirtelen? Még szerencse, hogy KISZ veze­tőségi tag vagyok és em­lékszem. Az üzemben a dol­gozók létszáma nem válto­zott, de mi 120-ról 270-re növekedtünk. Hogy ez is kicsit Erzsébetnek köszön­hető? Erre igazán nem is gondoltam... Kocsis Éva A „csodatevő"kábel fi acio...káció... VAKÁCIÓ! Fekete alapon fehér sorok, a legszebbek közé tar­toznak, amit valaha is felírtak az osztály előtt. Mu­zsikás csengésű költészet. A legvaskosabb próza: hol­nap vakáció! De hol van már? A varázsszavak emlékidézővé lettek: áció, káció..­. És ahol nem kellett gyalogolni, a síterep a küszöb előtt kezdődik A városi diákok közül sokan keresték fel a képtára­kat, múzeumokat Tudósítóink jelentik Kilián-emmlékmű Vácott Impozáns emlékmű áll a 204-es számú MTH-intézet, a Váci öntőipari Tanulóiskola udvarán. A hatalmas kőtömb ormán a KIMSZ egykori tit­kárának plakettje, s alatta a felirat: Kilián György 1907— 1943. Ennek az emlékműnek tör­ténete van. A 60 mázsás mész­­kőtömböt a Dunai Cement-és Mészmű KISZ-esei robbantot­ták a Naszály-hegy oldalából. Ifjú gépkocsivezetők szállítot­ták autóval az iskolához. Fia­tal építőmunkások alapozták az emlékművet, s a Dunai Ha­jógyár ifjú darusa emelte a kőtömböt a talapzatra. A pla­kett és a betűk az intézet tan­műhelyében készültek. Ezentúl itt tesznek ünnepé­lyes fogadalmat az elsőéves tanulók. Papp Rezső 2 millió tégla­­­terven felül Békéscsabán, a Tégla- és Cserépipari Egyesülés KISZ- fiataljai elégedetten kezdik az új évet, Podmaniczki Pál KISZ-titkár magyarázza en­nek okát: — Lezártunk egy ISZM-évet, s legjobb eredményt a mun­kában tudtunk felmutatni, ősszel a vállalat 8 millió tég­lával még adós volt az építő­iparnak. 1 360 000 tégla beka­­zalozását vállaltuk. Most pe­dig 2 millió téglával túltelje­sítettük a tervszámot. Mit kaptunk ezért? 120 fiatal or­szágjáró körúton, tíz Cseh­szlovákiába, négy Lengyelor­szágba és négy pedig a Szov­jetunióba látogathatott el, s ezenkívül számon sem tudom tartani, hogy a szakszervezet hány üdülést biztosított a fia­taloknak. Még egy eredmény, amire büszkék vagyunk. Há­rom évvel ezelőtt 137 fiata­lunknak nem volt meg az ál­talános iskolai végzettsége. Ma 130-an elvégezték, 70 fiatal technikumban folytatja tanul­mányait és 13 fiatal gimná­ziumba jár. Háló Ferenc Egész könyvtárat pótol a hatkötetes ÚJ MAGYAR LEXIKON hiszen megtalálható benne valamennyi, a ma embere számára lényeges tudnivaló. 3000 oldalon 40 000 címszó. 1400 szöveg közti ábra! 126 teljes oldalit betöltő, részben többszínnyomású mű­vészi fénykép és rajz, sok térkép gazdagítja a díszes kivi­telben. 21X29,5 cm-es alakban megjelent nagyszabású munkát, az ÚJ MAGYAR LEXIKONT! A Magyar Ifjúság olvasói most kedvezményes részletfize­téssel hozzájuthatnak az ÚJ MAGYAR LEXIKONHOZ, ha az alábbi megrendelőlapot kitöltve postára adják. ■-----------------------------—- Itt tessék levágni! -----------------------­MEGRENDELŐLAP ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT Budapest V., Deák Ferenc u. 15. KÖNYVET — POSTÁN Megrendelem 4 havi részletfizetésre, díjtalan postai szállítással a hatkötetes ÚJ MAGYAR LEXIKON-t 900 forintos áron. A kötetek kézhezvételekor utánvéttel befi­zetek 240 forintot, míg a további háromszor 220 forintot minden, következő hónap 5. napjáig befizetem az erre a célra megküldött csekklapon. Név: Pontos cím: Szem. ig. száma: Borítékban az ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ címére beküldendő.

Next