Magyar Ifjúság, 1970. szeptember-december (14. évfolyam, 35-51. szám)
1970-10-23 / 42. szám
.......... ..................... AZ ORVOS VANSZOL Levelekre, röviden Cs. I., Ercsi. Megtisztel bizalma, de a felvetett problémáján távolból nem tudok segíteni. Azt hiszem, helyben sem tudnék. Családi körülményeit megváltoztatni sem tudnám. A bajok gyökere kétségtelenül otthoni helyzetéből származik. Ezt nélkülem is jól tudja, és azt is, hogy ezek az adottságok alapvetően meg nem változtathatók. Mit tehetne? Hogyan nyerhetné vissza az életkedvét? Ha felismerné, hogy van célja az életének. Kérjen segítséget munkahelye társadalmi szervezeteinek vezetőitől, akik bizonyára konkrét tanácsokat adnak majd Ha olyan kedves őszinteséggel mondja el nekik is gondjátsaját, mint nekem, nem hinném, hogy ne kapna támogatást. Remélem, újabb leveléből több önbizalom árad, és egy icipici boldogságról is számot ad majd. J. Elemér, Szeged. A sírásnak az orvosi gyakorlatban akkor van jelentősége, ha valaki a kellő hangulati megokoltság nélkül sír. A kényszersírás — éppen úgy, mint a kényszernevetés — különféle elmebetegségeknek lehet egyik tünete. A könnyezés más megítélés alá esik. A könny, a kötőhártya váladéka, a szem védelmét szolgálja, bizonyos kórokozókat elpusztít. Több könny csorgásának oka lehet, a fokozott könnytermelés vagy a könny hiányos elvezetése. A túlzott könnyezés megszüntetésére szemorvoshoz forduljon. Előfordulhat a kényszersírás betegesen sok könny csorgásával? Elméletileg igen. De a találgatás helyett, adott esetben, bízzuk inkább szakorvosra a választ. B. Gy., Székesfehérvár. A könyvkereskedésekben számos diétás szakkönyvet lehet vásárolni. Szakszerű magyarázatot találhat Rigó—Szelényi Dietetikai zsebkönyvében vagy a vöröskeresztes házi ápolás tanfolyam hallgatói részére készült Diétás tanácsok című tankönyvben, amely a Vörös- kereszt helyi szervezeteiben szerezhető be. A leveléhez mellékelt leletet postafordultával visszaküldöm. V. Ilona, Békéscsaba. A szemüveg fontosságáról és a szemre illeszthető „láthatatlan szemüvegről” szeptember 4-én megjelent számunkban részletesen írtam. A zselészerű kontaktlencse, amelyet csehszlovák kutatók találtak fel, még nem került forgalomba, jelenleg a kísérletek folynak. Ez a puha műanyag ugyan jobban illeszkedik a szem görbületéhez, de hamarabb megy tönkre. Forgalomba még nem került Csehszlovákiában sem. K. Sándor, Sátoraljaújhely. A kullancs csípése nemcsak bőrgyulladást okozhat, hanem különböző fertőző betegségeket is terjeszthet, így agyhártyagyulladást, vérzéses vesegyulladást, a kiütéses tífuszhoz hasonló megbetegedést. A kullancsfélék leggyakrabban bokros területeken, erdőben találhatók. Kiránduláskor ne pihenjünk le a csupasz fűre, a kullancsok szívókájukkal fúrják be magukat a bőrünkbe. E szervük visszafelé görbül, ezért nem ajánlatos kitépni, mert e testrészük leszakadva később elgennyedést okozhat. Ha petróleummal, éterrel, vazelinnel vagy zsírral kenjük be a bőrbe kapaszkodó kullancsot, légzőnyílásai eldugulnak, és magától hullik le. J. Dezső, Budapest. A bőrfarkas, la lupusz tuberkulotikus eredetű, roncsolóvá váló bőrbetegség. A tbc elleni eredményes küzdelem eredményeképpen ma már mind ritkábban fordul elő. A test felszínén bárhol keletkezhet, igen gyakran az arcon mutatkozik. A fertőzés nyomán apró gümők jelentkeznek. A betegség kezdetén a bőrön ez úgy mutatható ki, hogy a gyanús vöröses foltokat üveglappal lenyomják, vértelenítik, és ekkor a kis lupuszos gömböcskék előtűnnek. A bőr a betegség lezajlása után elhegesedik, és ez a folyamat eltorzítja az arcot, ilyenkor már meglehetősen nehéz plasztikai műtéttel segíteni. A tbc-gondozó intézet látja el. A betegség gyanúja esetén ajánlatos orvoshoz fordulni, mert a korai kezelés igen fontos. Dr. Veres Pál kileltHii Igaz történet vagy mese? Mindenki ismeri az özönvízről a bibliai mondát. De kevesen tudják, hogy a bibliai leírás nem az egyetlen és nem is az első és egyedülálló elbeszélés az özönvizekről. Nincs kizárva, hogy a biblia is az asszíroktól vette át. (Az asszír monda égetett agyagtáblákon maradt fenn Ninivében az Assurbanipala cár „könyvtárában”, aki az időszámítás előtt 688—631. években élt.) Az özönvízről szóló mondák tehát más népeknél is megtalálhatók, az indiánoknál, az ausztráloknál, Kínában, Burmában, Indonéziában. Leggyakrabban az olyan földrajzi helyeken, ahol nem ritkák a tájfunok, a nagy viharok, a trópusi esőzések, a folyók hatalmas áradásai. És a katasztrofális áradások lehetősége fennáll ma is — a tudományos viták itt csak az áradat méretei körül kezdődnek. A tudományos irodalomban viszont azt olvashatjuk, hogy az egész világot elárasztó özönvíz lehetősége csupán túlzás. Valóban az? Attól függ, ki mit nevez „egész világinak ... Az ősi államok valóban nem voltak nagyok. Bármelyik állam lakossága teljes egészében vagy pedig majdnem teljes egészében elpusztulhatott az ilyen nagy természeti csapásnál. (Az időszámítás előtti hatodik ezredév kezdetén a Földön összesen 2,5 millió ember élt. Az emberek nem is tudtak a szomszédos kontinens népeinek létezéséről, és így az erős vízáradás valóban „világméretűnek” tűnt.) De milyen volt a vízözön? A XIX. század végén az indiai Ganga folyó deltájába óriási sebességgel zúdult egy 12 méter magas tengeri árhullám. Ez a hullám felfelé a folyó mentén több száz kilométert futott be, s órákon belül vízzel borította el a folyó völgyét. Elpusztított körülbelül 300 ezer embert. A Bramaputra torkolatába 1876-ban betörő másik vízhullám 7 ezer négyzetkilométer összterületet öntött el, és elvitte 100 ezer ember életét. Azt tartják, hogy ősidőkben a tengerfenék rengései, amelyek ezeket a hullámrobbanásokat okozták, sokkal erősebbek, s az általuk előidézett hullámok magasabbak is voltak. Az erős tropikus ciklonok ideje alatt szintén kialakulhatnak nagy — 10—15 méterre felcsapó T- vízhullámok, s több napos viharos esőzések is. Valószínűleg a katasztrófák emléke nemzedékről nemzedékre szállt, mindig újabb és hátborzongatóbb részletekkel bővült, egészen addig, míg az özönvizek legendája megszületett az egész világot elárasztó vízözönről. Hát igen, „világ”özönvízről volt szó, habár ez egyáltalán nem világméretű áradás volt, hanem lokális, mivel csakis valamilyen szárazföld kisebb területét érintette. Kérdés, fenyegeti-e a mai világot globális vízözön? „Nem!” — válaszolják egyértelműen a geológusok. Magától értetődik persze, hogy a geológusok nem cáfolják azt a tényt, hogy a tengerek partvonala drasztikusan megváltozhat, hiszen a földkéreg mozgásban van: van, ahol emelkedőben és ahol süllyedőben van, mint például Anglia nyugati partjainál. De — mondják a geológusok — ha a tenger el is önt szárazföldeket, az akkor is csak korlátozott területeken történik, mint Amerikában tájfunok és viharok idején, kerül víz alá. Ezek a vízözönök azonban globális vízözönnek nem nevezhetők. Ezek a következtetések megfontolt tudományos alapon nyugszanak. Régi, nagy múltú tudomány a földkéreg tanulmányozása, de, sajnos, eredményei főként csak a szárazföldre, és nem az óceánokra vonatkoznak. És ez érthető is. Hiszen az óceánok mélysége egészen mostanáig megközelíthetetlen volt a kutatók számára. Csak az utóbbi években kezdett ugrásszerűen fejlődni a tengeri geológia. Ennek az eredményei nagy fordulatot hoztak a Földről alkotott tudományos világképben is, amelyek csak a múlt nagy földrajzi felfedezéseivel hasonlíthatók össze. A XX. század legnagyobb felfedezésének éppen a Jegestenger víz alatti hegygerinc vonulatait tartják, amelyeket Mendelejevről neveztek el, más víz alatti hegység pedig Lomonoszov nevét viseli. Megváltozott a vélemény Földünk egész domborzatáról is. Nem régen fedezték fel azokat a hatalmas árokrendszereket a tengerfenéken, amelyek átszelik a víz alatti hegygerinceket. Már harminc ilyen csatornát ismerünk, közülük 25 a Csendes-óceán fenekén húzódik. Nem régi kutatások bizonyították be azt a feltevést, hogy az Antarktiszon a jégtakaró növekszik. És ha valamikor kisebbedett, akkor is csak igen csekély mértékben. Ha pedig ez így van, akkor a jég olvadása az óceán szintjét maximum 10 méterre növelhette, pedig ez a szint több mint 400 méteres különbséget mutatott az idők folyamán! Miben rejlenek tehát az ilyen jelentős ingadozások okai? Több tudós véleménye szerint a szint ingadozásait nem. csak a szárazföldi, hanem az óceáni fenékkéreg csúszásai is előidézik. Az utóbbi egymillió év alatt a tengerfenéknek függőleges elmozdulásai voltak, nagyobbak mint a szárazföldön. És az óceán, amelynek medrében ilyen elmozdulások voltak, már majdnem fél kilométert felemelkedve eredeti szintje fölé, nyilván elöntötte a kontinensek óriási területeit. Ilyen, az egész világra kiterjedő vízözönök legalább háromszor fordultak elő az utóbbi egymillió év alatt. Természetesen, ilyen természeti csapások óriási pusztításokat végeztek az állat- és növényvilágban, de szerencsére nem pusztították ki egészen. Ezek a katasztrófák nem csak egy pillanatig tartottak, és többeknek sikerült elmenekülni biztonságos helyekre. És az óriási csapások ellenére is az emberiség tovább fejlődött. Egy ilyen (egyelőre csak feltételezett és nem bebizonyított) közismert, gyors lefolyású katasztrófa volt az Atlantisz földrész pusztulása. De mit jelent a geológia szempontjából az, hogy „gyors lefolyású”? Egy szovjet tudós véleménye szerint, az egész Atlantisz szárazföld lemerülése két szakaszban zajlott le. 1. az időszámítás előtti tizenharmadik és tizedik ezredév között 2. a kilencedik és nyolcadik között, összesen tehát nem több mint 5000 év alatt ment végbe, de a lemerülés befejező szakasza gyors katasztrófa volt. Ami a világ globális özönvizeit illeti, erre vonatkozólag többet fog mondani egy új tudományág , az oceanológia és ezen belül a tengeri geológia és a tengeri biológia. Felvetődhet azonban egy kérdés: minek jósolgassunk, ha egy újabb özönvíz mindent elpusztít? Köztudott dolog az, hogy ha meg lehet magyarázni egyes geológiai folyamatok mozgató erőit, a tudomány nemcsak megmagyarázza azokat, hanem lehetővé teszi, hogy elkerüljük az ezekből eredő veszélyeket. Ismeretes, hogy az egyes országok lakossága, például egész Hollandia, a tengerszint alatti területeket lakja. Ezeket a földeket, amelyek többségükben igen termékenyek, az emberek a tengertől hódították el, amikor felépítették a gátrendszereket és töltéseket. Az utóbbi években kezdtek olyan módszereket is alkalmazni, amelyekkel a gátak szinte pillanatok alatt felépíthetők. Ilyenek például az irányított robbantások, amikor atomrobbantással óriási tömegű kőzetet emelnek fel, amely a földre nem rendszertelenül hullik le, hanem az ember által előre kiszemelt helyeken alkot gátvonalakat. Ilyen — bár nem atom— robbantást 1966-ban hajtottak végre Alma-Ata város közelében, ahol a töltésrendszert egy speciálisan kiszámított séma szerint robbantással helyezték el. Négy másodperc alatt levegőbe repült több mint 2,5 millió tonna szétdarabolt gránit. Így tömör töltés — valósággal kisebb hegyvonulat — képződött, amelynek magassága 60—80 méter volt, a hegygerinc hossza 400 méter, a szélessége pedig az 500 métert is elérte. Ezzel biztosítva van Kazahsztán fővárosának védelme a jégtáblák olvadása és a nagy esőzések következtében rázúduló kövessáros lavináktól. Mielőtt azonban bármilyen gátakat is építeni kezdenének, előbb ismerni kell a víz és szárazföld közötti kölcsönhatásokat és törvényszerűségeket ott, ahol ez a két természeti erő közvetlenül találkozik. És nincs már messze az az idő, amikor az emberek képesek lesznek a tengeri partokat is úgy kialakítani, ahogy ez az embereknek legjobban megfelel és védelmet biztosít mindenfajta viharoktól, lavináktól és özönvizektől. Sz. E. il m . 702 áramellátás napenergiával A British Aircraft Corporation elektronikus és űrkutatási csoportja napelemekből álló egységet tervezett, amely a napsugarak energiáját villamos árammá alakítja át. Képünkön az elemek működését ellenőrzik lineáris gyorsulási vizsgálatok után. Az áramellátó egységet úgy tervezték, hogy kielégítse a föld körüli pályán mozgó mesterséges égitest energiaszükségletét minden körülmények között. Az új áramfejlesztő egység előnye a kis tömeg és a nagy tárolási lehetőség, a mesterséges égitesteken általában használt napelemek többségével ellentétben. TERMÉSZET TUDOMÁNY TECHNIKA A pireuszi oroszlán A görögországi Pireusz kikötőváros külkerületében ásatás során előkerült a földből egy csaknem három méter magas, márványból készült oroszlánszobor, amely régészek szerint ikerpárja annak az oroszlánszobornak, amelyet még három évszázaddal ezelőtt, velenceiek szállítottak el Pireuszból hadizsákmányként. Az említett oroszlánszobor mása, amely egykor a pireuszi öböl bejáratát őrizte, most az egykori velencei hajógyár bejáratát ékesíti. Mindkét oroszlánszobor hátsó lábán ül, szfinxhez hasonló, és csaknem emberi arca van, olyan, mint amilyen oroszlánszobrok egykor sírköveket díszítettek. A velencei oroszlánszobrot Francesco Morosini velencei gróf szállíttatta el a Pireusz és Athén egykori török urai ellen 1687-ben vívott hadjárata után. Az új leletet, amelyet régészek egyedülálló felfedezésként értékelnek, a múlt héten tárták fel építőmunkások egy pireuszi külvárosi ház alapozó munkálatai során. A pireuszi oroszlánszobor egyik első lába letörött, de egyébként kitűnő állapotban van. A szobrot restaurálás végett átszállították a pireuszi múzeumba. Azóta, hogy Morosini gróf elszállíttatta az oroszlánszobrot, görög tudósok már többször követelték visszaszármaztatását. Legutóbb 1967-ben kérte a pireuszi városi tanács, de a velencei városvezetőség azzal utasította vissza a kérelmet, hogy a szobor állami tulajdon, s ennélfogva csakis kétoldali görög—olasz államközi megállapodás tehetné lehetővé a szobor hazatelepítését Görögországba. A két oroszlánszobor a pireuszi öböl bejáratát díszítette, és a középkor évszázadai alatt „Porto Leone” nevet kölcsönzött a pireuszi kikötőnek. Művészettörténészek még ma sem döntötték el véglegesen, vajon a két szobor római vagy görög eredetű, illetve római, vagy, görög mester műve. Modell a repülőtérhez A Temze-öböl fejlesztésére alakult vállalat két munkamodellt készíttetett az öbölről és a Maplin Sands környékről, Délkelet-Angliában, annak ellenőrzésére, hogy Foulness alkalmas lenne-e London harmadik légikikötőjének elhelyezésére. Az első modell (amelyet a képen láthatunk) már működik, és az öböl területéből 2000 négyzetméter földet jelent! A két másik modellt azért készítették, hogy megvizsgálják, a repülőtérnek a Foulness körül levő mocsaras területen való felépítése nem okoz-e majd áradásokat és eliszaposodást egyéb területeken. MAGYAR IFJÚSÁG 1570/42