Magyar Ifjúság, 1972. május-augusztus (16. évfolyam, 18-34. szám)
1972-05-05 / 18. szám
MEGBÍZÓLEVÉLLEL ZÁNKÁN Megérkeztek, meghallgatták a munkavédelmi előadást, átvették a vadonatúj munkaruhákat, aztán ebéd után kerítettek maguknak szerszámot és még be sem sötétedett, amikor elkészültek a szivattyúház falazásával. - Új seprű, jól seper - mosolyogtak a hosszabb ideje Zánkán dolgozók, amikor az iramot látták. - Majd megcsöndesednek... ők azonban nem akarnak „megcsöndesedni". - A KISZ-titkár szólt, hogy két fiatal eljöhetne ide. Az újságban is olvastuk - említi Sebestyén Imre, aki eddig, s már negyedik éve kőműves szakmunkásként, a Gyulai Építőipari Vállalatnál dolgozott. - Tudtuk, hogy a KISZ védnökséget vállalt a Zánkai úttörőváros építése fölött, mert némi lemaradás van itt. Én még sose voltam a Balatonnál, gondoltam, összekötöm a hasznosat a kellemessel, ezért mondtam igent. És mert nem akartam magamban jönni, rábeszéltem a barátomat is, így érkeztünk ketten Gyuláról. - És a többiek? - Én lakatos voltam Borsodban - mondja Rimár Ferenc. - Én Cegléden dolgoztam - hallom Gál Lászlótól. - Az ország minden megyéjéből érkezett néhány, főképp szakmunkás fiatal - teszi hozzá Prém Mihály, az a Veszprémi Építőipari Vállalatnál dolgozott, s most a KISZ megbízottjaként került Zánkára. - Illetve majdnem minden megyéből érkeztek - javítja ki saját szavait. — Budapesten és Veszprémben, Somogy, illetve Tolna megyében kicsit elaludtak ... Reméljük, hamarosan ezekről a helyekről is megérkeznek a fiatalok. A „munkahelyen” már tavaly is nyaralhattak az úttörők, s a tervek szerint idén még többen, összesen csaknem háromezren jöhetnek már a táborba. A meglevő négy szállóépület mellett május végéig elkészül két újabb, s készen lesz a hatalmas konyha- és étteremépület is. PRÉM MIHÁLY KISZ-MEGBÍZOTT ÉS TÁTRAI MIKLÓS ÉPÍTÉSVEZETŐ NAPONTA TÖBBSZÖR MEGBESZÉLIK A TENNIVALÓKAT FOTÓ: URBAN Persze csak akkor mondják a fiúk ha nem a tenyerünkkel fogunk vakolni ... Az építés egyik vezetője, Tátrai Miklós nehéz helyzetben van, szorongatják az újonnan jöttek. - Azt hittük, a KISZ- megbízólevéllel érkezők zöme segédmunkás lesz, és nem biztosítottunk elég szerszámot a szakmunkásoknak. Pedig igazán örülünk, hogy majdnem mindegyikük szakmunkás. Két napon belül megvesszük a szükséges szerszámokat és nekiláthatnak, addig pedig ... akad itt munka bőven! Tényleg akad. Mert a fiúk - a második napon hatvannyolc fiatal dolgozott már - beleuntak abba, hogy egy dolgozik, hat pedig nézi és tanácsokkal bosszantja. A lakatosok, akik egyelőre nem kaphattak nekik való feladatot, megmarkolták a csákányokat és beindították a kompresszort, törik a köves talajt. A kőművesek habarcsot is szállítanak, ha úgy adódik, vagy segítenek az ácsoknak. Mindenki talált magának elfoglaltságot, már a brigádokat is megalakították. Pár napon belül elrendeződik minden - ígérték a munkahelyi vezetők -, gondoskodni fogunk arról is, hogy a közelben vásárolhassanak a fiúk. Külön kantint nyitunk nekik. Amikor hírül vették érkezésüket, egy televíziót is hozattak, sajnos, út közben elromlott. Mire ezek a sorok megjelennek - így ígérték -, az is rendben lesz, a „külvilág” eseményeiről már nemcsak az otthonról hozott zsebrádiókból értesülhetnek a fiatalok. Hat hónapig lesznek Zánkán, utánuk jönnek a többiek, s egészen addig, amíg a kész úttörővárost - határidő előtt - át nem adják. Az első napok nehézségei, döccenői nem vették el a kedvüket, s már most szervezni kezdték a brigádok közötti munkaversenyt - Szeretnénk néha napozni és fürödni is - mondta egyikük, Nagy Zoltán -, de a „nyaralásért" meg akarunk dolgozni, ahogy ígértük. (Szántó Urbán) A SZIVATTYÚHÁZ FALAIT FÉL NAP ALATT FELHÚZTAK FESTIK A SZÁZKÖBMÉTERES TARTÁLYOKAT A KISZ-ESEK 72/18 4MAGYAR IFJÚSÁG A MINISZTEREN A SOR Megtartották az építőipari fiatalok parlamentjét A szaktárcák közül az építőipariak állnak a legjobban az ifjúsági törvény végrehajtási utasításának előkészítésével. Dunaújvárosban április 22-én és 23-án elsőként bocsátották az iparág fiatal szakemberei elé a miniszteri utasítás végrehajtási tervezetét. A kétnapos tanácskozásra az ország minden részéből meghívták az építőanyagipari vállalatok, tervezőintézetek, kivitelezők képviselőit. Az első napon a küldöttek a minisztérium vezetőinek beszámolóját hallgatták meg, mintegy vitaindítóként a végrehajtási utasítás céljairól, délután az ifjúsági szervezet tennivalóiról, az előkészítésben a KISZ-re váró feladatokról esett szó. Másnap három szekcióban tanácskozott az ifjúsági parlament 210 küldötte. A vita éppen a szekcióüléseken bontakozott ki. Jó talajra találtak az előző napi előadások, reggel 9-től peregtek a hozzászólások. Mindenekelőtt — kortól és foglalkozástól függetlenül — a lakásgondokat említeném. Ugyanolyan problémája ez az ifjú építőipariaknak, mint korosztályukból bárkit másnak. Most a miniszteri rendelkezések előkészítése kapcsán éppen ebben a kérdésben várják a legtöbb segítséget. Olcsóbb lakásokat. A vállalatok hatékonyabb anyagi hozzájárulása nélkül évről évre nehezebben jutnak lakáshoz a rászorulók. Nemcsak az áremelkedésekre gondoltak, hanem azokra a hitelkötötttségekre is, amelyek a lakásárak emelkedésével nehezítik a vásárlók helyzetét. Mint elmondták, olyan magasak az induló összegek, hogy a bérükből élő pályakezdő fiatalok képtelenek előteremteni azokat. S ha netán össze is gyűlik a pénz, még mindig sok esetben kénytelenek lemondani a lakásvásárlásról, mert a havi részletek, a törlesztés, a bútorkölcsön és az egyéb havi kiadások összege meghaladja a bevételüket. Főleg azokban a családokban, ahol pici gyerek is van. Nem maradtak adósak a javaslattal sem: a vállalatok a törzsgárdához tartozó fiataloknak, éppen az indulási összeghez adjanak sok évre szóló kölcsönt. Vagy a lakások árának emelkedésével ne az indulási összeget, hanem a törlesztenivalót növeljék. A lakásgondokon túl minden szekció tanácskozásán hallhattunk a munkahelyi gondokról. Az anyagipari szekcióRényi László, a 43. ÁÉV ifjúmunkás titkára: „Olcsóbb lakásokat várnak a fiatalok ..." ban javasolták, hogy a miniszteri utasításban is rögzítsék, mi az alsóbb szintű gazdasági vezetők feladata a fiatalokkal kapcsolatban. Ha az igazgatók munkájának értékelésénél a minisztérium figyelembe veszi, hogyan intézik a vállalatnál dolgozó fiatalok ügyes-bajos dolgait, akkor ez a közvetlen munkahelyi vezetők elbírálásakor legyen még fontosabb mérce. Ha ebben az üzemegységek, kisebb részlegek KISZ- titkárainak véleményére támaszkodnának, egyben az ifjúsági szervezet tekintélyét növelnék, s csökkentenék a művezetők, üzemvezetők keze alá beosztott ifjúsági vezetők függőségi viszonyának terheit is. Sokfelé nem tartják be a szakmunkástanulók rendeletekben meghatározott tananyagát. Olyan egysíkú munkákkal bízzák meg őket, amelyeket a szakmunkások nem szívesen végeznek, s így szakmai felkészültségük alacsony szinten marad. Többen javasolták, hogy a miniszteri utasítás ezt szigorúan tiltsa meg, és gondoskodjon a szakmunkástanulók felkészítésének rendszeres ellenőrzéséről. Ehhez a témakörhöz kapcsolódott az a javaslat is, amely a szakoktatók nagyobb megbecsülését, jobb anyagi elismerését szorgalmazta. Jelenleg az építőiparban méltatlanul alacsony mind az erkölcsi, mind az anyagi megbecsülésük. Koós István miskolci mérnök: „Fogalmazzanak egyértelműen, ne legyenek kibúvók !” Minden szekcióban- - de a tervezőknél különösen - hangsúlyozták: remélik, hogy az illetékesek a jövőben is figyelemmel kísérik a miniszteri utasítás végrehajtásának sorsát. Menjek vagy maradjak? - fojtott el egy ásítást, az álmot dörzsölgette a szeméből Ficzere az ünnep reggelén. Menjek, vagy maradjak? - latolgatta a kétélű kérdést és gondolatban egy pillanatra elidőzött a tíz-egynéhány évvel ezelőtti május elsejéknél, amikor nemcsak hogy választani, dönteni nem kellett, de még csak fel sem vetődhetett a kérdés, annyira nyilvánvaló volt a válasz. Ment, méghozzá szaporán, hogy az elsők között érjen a gyülekezőhelyre, hátha megjegyzi ezt a Béltelki, a személyzetis, azaz, hogy a káderes, aki - magunk közt szólva - adott is ám az ilyesmire. Cipelte a vége felé mázsányi súlyúnak érzett transzparenseket, fújta-fújta a ritmusokat, és igyekezett fiatalosan, délcegen lépkedni, még mosolygott is, de valahol legbelül, szürke agysejtjeiben komoran érlelődött az elhatározás: jövőre, jövőre otthon marad. Gondoljon Béltelki amit akar, ő ágyban fog reggelizni, és délig sütteti a hasát a nappal - az tuti. Azután elszaladt 12 hónap és Ficzere kortárs ismét felkerekedett. Hiába no, hatott a nyomatékos figyelmeztetés: MENJEK VAGY MARADJAK? majd meglátjuk, hogy ki lesz ott a találkozón ! Az este úgy döntött, hogy marad. Otthon marad, mert néhány esztendeje, úgy 58-59 óta mintha egy kissé mellőznék, kihagynák a dologból. Nem mennek oda hozzá egyszer, kétszer, sőt esetleg harmadszor is, hogy okvetlenül számítanak rá, hanem csak úgy általában, a többiekkel együtt hívják meg a seregszemlékre, s neki is csak úgy elmondják, hogy mikor és hol gyülekeznek, no meg, hogy valamennyiüket szívesen látják. Mintha teljesen mindegy lenne, hogy ott lesz-e vagy sem - zsörtölődött Ficzere, és eszébe jutott, hogy tavaly egy kissé meg is haragudott ezért. Megmakacsolta magát és csak azért sem ment el a vállalati találkozóra. Itt tartott a meditációban, amikor a vekkere tűnt a szemébe. Egek, még elkésett - kapott rémülten a fejéhez, és mintha rugóra járna, rohant a fürdőszobába. „Hát te?” - nyitotta rá az ajtót az asszony, aki már a reggelit készítette a konyhában. „Készülök a felvonulásra” - vágta ki nagykeményen, aztán szórta, csapkodta, fröcskölte magára a vizet. - D. -„A frissen végzett szakmunkások még nem önálló emberek” — jegyezte meg az egyik téglagyári küldött. Az új bizonyítvánnyal munkába állókat gyakran magukra hagyják. „Csak számonkérni jut idő, segíteni nem” — ebben látták a fiatalok vándorlásának elsődleges okát. Most ezt a kérdést is rendezni kell. A kivitelezők tanácskozásán szóltak a fiatal törzsgárdatagok bizonyos fokig hátrányos helyzetéről, a szabályzatokban az életkort és nem a végzett munkát előnyben részesítő utasításokról. „Az újonnan belépőknek indokolatlanul adnak magasabb bért” — mondták, s a munkahelyük mellett kitartó fiatalok nevében a demoralizáló gyakorlat ellen kértek sürgős intézkedéseket. Ebben a szekcióban az újítómozgalom és az FMKT is napirendre került. Vannak olyan munkahelyek, ahol a fiatalok javaslatait — finoman fogalmazva -- „eltulajdonítják” az értékeléssel megbízott helyi vezetők. Előfordul, hogy egy-egy ötletes dolgozat anyaga újításként már a művezető nevén fut tovább, s ez joggal szegi kedvét az ifjú szakembereknek. Az ifjúsági törvény helyes értelmezésével elejét kell venni az ilyen visszaéléseknek. Talán az is megoldás lehetne, ha a két mozgalom között szorosabbra fűznék a szálakat. Számos jó javaslat hangzott el a tervezők szekciójában. Érezni lehetett, hogy a részvevők alaposan felkészültek, számot vetettek gondjaikkal. A pályakezdés, a munkahelyi beilleszkedés nehézségeiről, a három-négy évvel ezelőtt munkába lépett mérnökök visszásan nehéz helyzetéről beszéltek. Azokról, akiknek bérét a most végzőkkel azonos szinten kötik meg a még érvényes rendelkezések, s akikről az utóbbi években sok más tekintetben is megfeledkeztek. Hallottam az ifjúsági társadalmi tervező irodák néhány éve még olyan népszerű mozgalmának sorvadásáról. Pedig amikor rohamos ütemben folynak a lakásépítkezések és korszerű, olcsó típusházakat keresnek az építtetők, szükség lenne az irodák segítségére. Meddig jogos a KISZ-vezető munkaidőben végzett társadalmi elfoglaltsága? Többen tették fel ezt a kérdést, s azt javasolták, hogy a törvény miniszteri végrehajtási utasításának megfogalmazói ezt is vizsgálják meg. Számos olyan mérnök, technikus dolgozik az intézetben, akinek szakmai előrehaladását éppen társadalmi munkájuk hátráltatja. Mindenütt megemlítették a hosszabb-rövidebb távollét után ismét munkába állók gondjait, a katonaságtól leszerelő szakmunkások, a gyermekgondozási segély lejárta után visszatérő anyák cseppet sem irigylésre méltó helyzetét. Fizetésük időközben elmarad társaikétól, az anyák gyakran még szakmai tekintélyükből is veszítenek. A mérnöknőre például nem bíznak többet felelős munkát, tartva attól, hogy a gyerek fejlődése, a család gondjai jobban lekötik, mint a hivatali teendők. Ezen a káros szemléleten — több felszólaló említette — csakis a miniszteri utasítás határozott paragrafusai változtathatnak. Az építőipari fiatalok parlamentjén számos figyelemre méltó javaslat hangzott el. A küldöttek már megtették a magukét, most a miniszteren a sor, hogy a készülő utasítás minél egyértelműbb legyen, ne maradjon „kiskapu” a sorok között. S ami a legfontosabb: teremtsenek garanciát a rendelkezések végrehajtására, és ellenőrzésére. Somfai Péter