Magyar Ifjúság, 1972. május-augusztus (16. évfolyam, 18-34. szám)

1972-05-05 / 18. szám

MEGBÍZÓLEVÉLLEL ZÁNKÁN Megérkeztek, meghall­gatták a munkavédelmi előadást, átvették a va­donatúj munkaruhákat, az­tán ebéd után kerítettek maguknak szerszámot és még be sem sötétedett, amikor elkészültek a szi­vattyúház falazásával. - Új seprű, jól seper - mosolyogtak a hosszabb ideje Zánkán dolgozók, amikor az iramot látták. - Majd megcsöndesednek... ők azonban nem akar­nak „megcsöndesedni". - A KISZ-titkár szólt, hogy két fiatal eljöhetne ide. Az újságban is olvas­tuk - említi Sebestyén Imre, aki eddig, s már ne­gyedik éve kőműves szak­munkásként, a Gyulai Épí­tőipari Vállalatnál dolgo­zott. - Tudtuk, hogy a KISZ védnökséget vállalt a Zánkai úttörőváros építé­se fölött, mert némi lema­radás van itt. Én még so­se voltam a Balatonnál, gondoltam, összekötöm a hasznosat a kellemessel, ezért mondtam igent. És mert nem akartam ma­gamban jönni, rábeszél­tem a barátomat is, így érkeztünk ketten Gyuláról. - És a többiek? - Én lakatos voltam Bor­sodban - mondja Rimár Ferenc. - Én Cegléden dolgoz­tam - hallom Gál László­tól. - Az ország minden me­gyéjéből érkezett néhány, főképp szakmunkás fiatal - teszi hozzá Prém Mi­hály, az a Veszprémi Épí­tőipari Vállalatnál dolgo­zott, s most a KISZ meg­bízottjaként került Zánká­­ra. - Illetve majdnem min­den megyéből érkeztek - javítja ki saját szavait. — Budapesten és Veszprém­ben, Somogy, illetve Tolna megyében kicsit elalud­tak ... Reméljük, hamaro­san ezekről a helyekről is megérkeznek a fiatalok. A „munkahelyen” már tavaly is nyaralhattak az úttörők, s a tervek szerint idén még többen, össze­sen csaknem háromezren jöhetnek már a táborba. A meglevő négy szálló­­épület mellett május vé­géig elkészül két újabb, s készen lesz a hatalmas konyha- és étteremépü­let is. PRÉM MIHÁLY KISZ-MEG­­BÍZOTT ÉS TÁTRAI MIK­LÓS ÉPÍTÉSVEZETŐ NA­PONTA TÖBBSZÖR MEG­BESZÉLIK A TENNIVALÓ­KAT FOTÓ: URBAN­­ Persze csak akkor­­ mondják a fiúk ha nem a tenyerünkkel fogunk va­kolni ... Az építés egyik vezető­je, Tátrai Miklós nehéz helyzetben van, szoron­gatják az újonnan jöttek. - Azt hittük, a KISZ- megbízólevéllel érkezők zö­me segédmunkás lesz, és nem biztosítottunk elég szerszámot a szakmunká­soknak. Pedig igazán örü­lünk, hogy majdnem mind­egyikük szakmunkás. Két napon belül megvesszük a szükséges szerszámokat és nekiláthatnak, addig pe­dig ... akad itt munka bő­ven! Tényleg akad. Mert a fiúk - a második napon hatvannyolc fiatal dolgo­zott már - beleuntak ab­ba, hogy egy dolgozik, hat pedig nézi és tanácsokkal bosszantja. A lakatosok, akik egyelőre nem kaphat­tak nekik való feladatot, megmarkolták a csáká­nyokat és beindították a kompresszort, törik a kö­ves talajt. A kőművesek habarcsot is szállítanak, ha úgy adódik, vagy se­gítenek az ácsoknak. Min­denki talált magának el­foglaltságot, már a brigá­dokat is megalakították.­­ Pár napon belül el­rendeződik minden - ígér­ték a munkahelyi vezetők -, gondoskodni fogunk ar­ról is, hogy a közelben vá­sárolhassanak a fiúk. Kü­lön kantint nyitunk nekik. Amikor hírül vették ér­kezésüket, egy televíziót is hozattak, sajnos, út köz­ben elromlott. Mire ezek a sorok megjelennek - így ígérték -, az is rendben lesz, a „külvilág” esemé­nyeiről már nemcsak az otthonról hozott zsebrá­diókból értesülhetnek a fiatalok. Hat hónapig lesznek Zánkán, utánuk jönnek a többiek, s egészen addig, amíg a kész úttörővárost - határidő előtt - át nem adják. Az első napok ne­hézségei, döccenői nem vették el a kedvüket, s már most szervezni kezdték a brigádok közötti munka­versenyt - Szeretnénk néha na­pozni és fürödni is - mond­ta egyikük, Nagy Zoltán -, de a „nyaralásért" meg akarunk dolgozni, ahogy ígértük. (Szántó­ Urbán) A SZIVATTYÚHÁZ FALAIT FÉL NAP ALATT FELHÚZ­TAK FESTIK A SZÁZKÖBMÉTE­RES TARTÁLYOKAT A KISZ-ESEK 72/18 4MAGYAR IFJÚSÁG A MINISZTEREN A SOR Megtartották az építőipari fiatalok parlamentjét A szaktárcák közül az építő­ipariak állnak a legjobban az ifjúsági törvény végrehajtási utasításának előkészítésével. Dunaújvárosban április 22-én és 23-án elsőként bocsátották az iparág fiatal szakemberei elé a miniszteri utasítás végre­hajtási tervezetét. A kétnapos tanácskozásra az ország min­den részéből meghívták az épí­tőanyagipari vállalatok, terve­zőintézetek, kivitelezők képvi­selőit. Az első napon a kül­döttek a minisztérium vezetői­nek beszámolóját hallgatták meg, mintegy vitaindítóként a végrehajtási utasítás céljairól, délután az ifjúsági szervezet tennivalóiról, az előkészítés­ben a KISZ-re váró feladatok­ról esett szó. Másnap három szekcióban tanácskozott az if­júsági parlament 210 küldötte. A vita éppen a szekcióülé­seken bontakozott ki. Jó talaj­ra találtak az előző napi elő­adások, reggel 9-től peregtek a hozzászólások. Mindenekelőtt — kortól és foglalkozástól függetlenül — a lakásgondokat említeném. Ugyanolyan problémája ez az ifjú építőipariaknak, mint kor­osztályukból bárkit másnak. Most a miniszteri rendelkezé­sek előkészítése kapcsán ép­pen ebben a kérdésben várják a legtöbb segítséget. Olcsóbb lakásokat. A vállalatok haté­konyabb anyagi hozzájárulása nélkül évről évre nehezebben jutnak lakáshoz a rászorulók. Nemcsak az áremelkedésekre gondoltak, hanem azokra a hi­­tel­kötötttségekre is, amelyek a lakásárak emelkedésével ne­hezítik a vásárlók helyzetét. Mint elmondták, olyan maga­sak az induló összegek, hogy a bérükből élő pályakezdő fia­talok képtelenek előteremteni azokat. S ha netán össze is gyűlik a pénz, még mindig sok esetben kénytelenek lemonda­ni a lakásvásárlásról, mert a havi részletek, a törlesztés, a bútorkölcsön és az egyéb havi kiadások összege meghaladja a bevételüket. Főleg azokban a családokban, ahol pici gye­rek is van. Nem maradtak adó­sak a javaslattal sem: a vál­lalatok a törzsgárdához tartozó fiataloknak, éppen az indulási összeghez adjanak sok évre szóló kölcsönt. Vagy a lakások árának emelkedésével ne az indulási összeget, hanem a tör­­lesztenivalót növeljék. A lakásgondokon túl min­den szekció tanácskozásán hallhattunk a munkahelyi gon­dokról. Az anyagipari szekció­­Rényi László, a 43. ÁÉV ifjú­munkás titkára: „Olcsóbb la­kásokat várnak a fiatalok ..." ban javasolták, hogy a minisz­teri utasításban is rögzítsék, mi az alsóbb szintű gazdasági vezetők feladata a fiatalokkal kapcsolatban. Ha az igazgatók munkájának értékelésénél a minisztérium figyelembe veszi, hogyan intézik a vállalatnál dolgozó fiatalok ügyes-bajos dolgait, akkor ez a közvetlen munkahelyi vezetők elbírálá­sakor legyen még fontosabb mérce. Ha ebben az üzemegy­ségek, kisebb részlegek KISZ- titkárainak véleményére tá­maszkodnának, egyben az if­júsági szervezet tekintélyét növelnék, s csökkentenék a művezetők, üzemvezetők keze alá beosztott ifjúsági vezetők függőségi viszonyának terheit is. Sokfelé nem tartják be a szakmunkástanulók rendele­tekben meghatározott tananya­gát. Olyan egysíkú munkákkal bízzák meg őket, amelyeket a szakmunkások nem szívesen végeznek, s így szakmai felké­szültségük alacsony szinten marad. Többen javasolták, hogy a miniszteri utasítás ezt szigorúan tiltsa meg, és gon­doskodjon a szakmunkásta­nulók felkészítésének rendsze­res ellenőrzéséről. Ehhez a té­makörhöz kapcsolódott az a javaslat is, amely a szakokta­tók nagyobb megbecsülését, jobb anyagi elismerését szor­galmazta. Jelenleg az építő­iparban méltatlanul alacsony mind az erkölcsi, mind az anyagi megbecsülésük. Koós István miskolci mérnök: „Fogalmazzanak egyértel­műen, ne legyenek kibúvók !” Minden szekcióban- - de a tervezőknél különösen - hangsúlyoz­ták: remélik, hogy az illetékesek a jövőben is figyelemmel kísérik a miniszteri utasítás végrehajtásának sorsát. Menjek vagy maradjak? - fojtott el egy ásítást, az álmot dörzsölgette a sze­méből Ficzere az ünnep reggelén. Men­jek, vagy maradjak? - latolgatta a két­élű kérdést és gondolatban egy pillanat­ra elidőzött a tíz-egynéhány évvel ez­előtti május elsejéknél, amikor nemcsak hogy választani, dönteni nem kellett, de még csak fel sem vetődhetett a kérdés, annyira nyilvánvaló volt a válasz. Ment, méghozzá szaporán, hogy az elsők kö­zött érjen a gyülekezőhelyre, hátha megjegyzi ezt a Béltelki, a személyze­tis, azaz, hogy a káderes, aki - magunk közt szólva - adott is ám az ilyesmire. Cipelte a vége felé mázsányi súlyúnak érzett transzparenseket, fújta-fújta a ritmusokat, és igyekezett fiatalosan, délcegen lépkedni, még mosolygott is, de valahol legbelül, szürke agysejtjei­ben komoran érlelődött az elhatározás: jövőre, jövőre otthon marad. Gondoljon Béltelki amit akar, ő ágyban fog reg­gelizni, és délig sütteti a hasát a nap­pal - az tuti. Azután elszaladt 12 hónap és Ficzere kortárs ismét felkerekedett. Hiába no, hatott a nyomatékos figyelmeztetés: MENJEK VAGY MARADJAK? majd meglátjuk, hogy ki lesz ott a ta­lálkozón ! Az este úgy döntött, hogy marad. Otthon marad, mert néhány esztendeje, úgy 58-59 óta mintha egy kissé mellőz­nék, kihagynák a dologból. Nem men­nek oda hozzá egyszer, kétszer, sőt esetleg harmadszor is, hogy okvetlenül számítanak rá, hanem csak úgy általá­ban, a többiekkel együtt hívják meg a seregszemlékre, s neki is csak úgy el­mondják, hogy mikor és hol gyülekez­nek, no meg, hogy valamennyiüket szí­vesen látják. Mintha teljesen mindegy lenne, hogy ott lesz-e vagy sem - zsör­tölődött Ficzere, és eszébe jutott, hogy tavaly egy kissé meg is haragudott ezért. Megmakacsolta magát és csak azért sem ment el a vállalati találkozóra. Itt tartott a meditációban, amikor a vekkere tűnt a szemébe. Egek, még el­­késett - kapott rémülten a fejéhez, és mintha rugóra járna, rohant a fürdőszo­bába. „Hát te?” - nyitotta rá az ajtót az asszony, aki már a reggelit készítette a konyhában. „Készülök a felvonulásra” - vágta ki nagykeményen, aztán szórta, csapkodta, fröcskölte magára a vizet. - D. -„A frissen végzett szakmun­kások még nem önálló embe­rek” — jegyezte meg az egyik téglagyári küldött. Az új bizo­nyítvánnyal munkába állókat gyakran magukra hagyják. „Csak számonkérni jut idő, se­gíteni nem” — ebben látták a fiatalok vándorlásának elsőd­leges okát. Most ezt a kérdést is rendezni kell. A kivitelezők tanácskozásán szóltak a fiatal törzsgárdata­­gok bizonyos fokig hátrányos helyzetéről, a szabályzatokban az életkort és nem a végzett munkát előnyben részesítő utasításokról. „Az újonnan be­lépőknek indokolatlanul adnak magasabb bért” — mondták, s a munkahelyük mellett ki­tartó fiatalok nevében a de­moralizáló gyakorlat ellen kér­tek sürgős intézkedéseket. Ebben a szekcióban az újí­tómozgalom és az FMKT is napirendre került. Vannak olyan munkahelyek, ahol a fiatalok javaslatait — finoman fogalmazva -­- „eltulajdonít­ják” az értékeléssel megbízott helyi vezetők. Előfordul, hogy egy-egy ötletes dolgozat anya­ga újításként már a művezető nevén fut tovább, s ez joggal szegi kedvét az ifjú szakem­bereknek. Az ifjúsági törvény helyes értelmezésével elejét kell venni az ilyen visszaélé­seknek. Talán az is megoldás lehetne, ha a két mozgalom között szorosabbra fűznék a szálakat. Számos jó javaslat hangzott el a tervezők szekciójában. Érezni lehetett, hogy a rész­vevők alaposan felkészültek, számot vetettek gondjaikkal. A pályakezdés, a munkahelyi beilleszkedés nehézségeiről, a három-négy évvel ezelőtt munkába lépett mérnökök visszásan nehéz helyzetéről beszéltek. Azokról, akiknek bérét a most végzőkkel azonos szinten kötik meg a még ér­vényes rendelkezések, s akik­ről az utóbbi években sok más tekintetben is megfeledkeztek. Hallottam az ifjúsági társadal­mi­­ tervező irodák néhány éve még olyan népszerű mozgal­mának sorvadásáról. Pedig amikor rohamos ütemben foly­nak a lakásépítkezések és kor­szerű, olcsó típusházakat ke­resnek az építtetők, szükség lenne az irodák segítségére. Meddig jogos a KISZ-vezető munkaidőben végzett társadal­mi elfoglaltsága? Többen tet­ték fel ezt a kérdést, s azt ja­vasolták, hogy a törvény mi­niszteri végrehajtási utasításá­nak megfogalmazói ezt is vizs­gálják meg. Számos olyan mérnök, technikus dolgozik az intézetben, akinek szakmai előrehaladását éppen társadal­mi munkájuk hátráltatja. Mindenütt megemlítették a hosszabb-rövide­bb távollét után ismét munkába állók gondjait, a katonaságtól lesze­relő szakmunkások, a gyer­mekgondozási segély lejárta után visszatérő anyák cseppet sem irigylésre méltó helyzetét. Fizetésük időközben elmarad társaikétól, az anyák gyakran még szakmai tekintélyükből is veszítenek. A mérnöknőre pél­dául nem bíznak többet fele­lős munkát, tartva attól, hogy a gyerek fejlődése, a család gondjai jobban lekötik, mint a hivatali teendők. Ezen a ká­ros szemléleten — több fel­szólaló említette — csakis a miniszteri utasítás határozott paragrafusai változtathatnak. Az építőipari fiatalok parla­mentjén számos figyelemre méltó javaslat hangzott el. A küldöttek már megtették a magukét, most a miniszteren a sor, hogy a készülő utasítás minél egyértelműbb legyen, ne maradjon „kiskapu” a sorok között. S ami a legfontosabb: teremtsenek garanciát a ren­delkezések végrehajtására, és ellenőrzésére. Somfai Péter

Next