Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)

1975-02-14 / 7. szám

„Útikalauzunk” Cserpes Ferenc, a Fővárosi Tanács városrendezési és építészeti főosztályának helyettes vezetőjé vak a tájból. Látványuk lett az uralkodó! Eltűntek az 1890 előtt és közvetlen 1900 után felhúzott, ősöreg épületek, de megfiatalítva és megszépítve helyükön maradtak az olyan jellegzetes főérházsorok, mint például amilyen a Nagykörutat szegélyezi, s természetesen nagy becsben tartja mindenki a múltat idéző műemléképületeket is. 1975 és 2000 között körülbelül százötvenezer budapesti lakást adtak át az enyészetnek, hogy helyükön, s pótlásukként több mint négyszázezer új otthon épülhessen fel. Az ezredforduló idején a főváros lakosainak száma — a becslések szerint — két és negyed millió lesz, s körülbelül 860 000 család él majd itt. Családtagonként egy szoba Rövid fejszámolás is elég ahhoz, hogy kiszámítsuk: ha rendre és időre teljesítjük a lakásépítési programot, akkor 2000-ben a budapestieknek mintegy fele olyan lakást mondhat majd otthonának, amelyet 1970 óta adtak át az építők! Elsősorban természetesen az a cél, hogy jóval az ezredforduló előtt minden fővárosi családnak legyen saját otthona, s ne kelljen szülőkkel, rokonokkal vagy éppen társbérlőkkel közösködni, megszűnjenek a kényszerű és drága albérletek. Ha ez már megvalósult, akkor jöhet a következő lépés. Az ezredfordulóra már korántsem lesz fantasztikus az olyan igény, hogy a családok minden egyes tagjának legyen külön szobája! A telekvásárlások szaporodásával pedig sorra felépülhetnek a kis hétvégi nyaralók Budapest környékén, a budai hegyekben, a Duna hosszan elnyúló két partján ..." Miközben gondolatban elkalandoztunk, képzeletbeli helikopterünk már Budapest északi tájai felett kavarja a levegőt. A város errefelé terjeszkedett leginkább. Két új lakónegyed madártávlati képe tűnik elénk. Káposztásmegyeren harmincezer lakás épült fel, s az itt élő családok legfőbb pihenő- és sportolóközpontja a Farkaserdő. A Duna másik oldalán magasodnak a békásmegyeri lakónegyed toronyházai és épülettömbjei: ezen a helyen tizenkétezer család lelt új otthonra, s szabad idejében a Római-partra igyekszik. A magasból az is jól látható, hogy mennyire különváltak az ipartelepek és a lakónegyedek. Angyalföld, Újpest, Kőbánya, Ferencváros, Kelenföld vagy Óbuda átépített gyárnegyedei fölött már nem gomolyog a kémények fojtó füstje, hiszen gázzal és atomenergiával működő erőművek látják el a várost, s ezen belül az üzemeket is. Hol vannak már a megfeketedett falú, hályogos ablakszemű, kormot köpködő gyárak és bérházak között meglapuló kisüzemek! Korszerű ipari parkok váltották fel őket: világos és tágas műhelycsarnokokkal, széles utakkal, levegőt tisztító erdősávokkal. Budapest ipara megnőtt, s mégis észrevétlenebbül illeszkedik a város hétköznapjaiba, mint azelőtt. Óbudán például... igen, ott a Kaszás-dűlőben működik az egyik fásított ipari park, Rákospalotán pedig az egyik legnagyobb és legkorszerűbb ipari és raktárnegyed körvonala rajzolódik ki. A kelenföldi ipari negyed — kisebb-nagyobb megszakításokkal — egészen Százhalombattáig nyúlik, s modern gyártelepek egész sora épült fel a Rákos patak völgyében vagy Soroksáron. I A környék sem „falusias" A hetvenes években naponta átlagosan 727 000 köbméter ivóvizet fogyasztott Budapest. 2000- ben pedig már naponta egymillió-háromszázezer köbmétert igényelnek a fővárosiak. Ezért volt szükség körülbelül száz kilométernyi — 1600 milliméter átmérőjű — főnyomócső lefektetésére. A Fővárosi Elektromos Művek már 1980-ban az 1965 évi villanyfogyasztás háromszorosát adta, s ez a mennyiség azóta is növekedik, hiszen a háztartásokban is egyre több gép „eszi” a villamos energiát. Az ezredfordulóig szükség volt újabb ezernégyszáz kilométer gázvezeték lefektetésére, hiszen a lakások egyharmadát — 365 000 otthont — már ezzel fűtik. Az új lakónegyedekben természetes dolog a távfűtés és az állandó melegvíz. Szinte várostörténeti különlegességnek számít az az adat, hogy 1965-ben még csupán ötszáz család élvezhette ennek minden előnyét. S már jócskán túlléptünk az 1975-ös év statisztikáján is, amikor csaknem százhúszezer lakást melegített a távfűtési hálózat. Igazságtalanok lennénk, ha nem tennénk hozzá mindehhez azt is: Budapesttel párhuzamosan a főváros környéke is teljesen átalakult. Előnyére! A szorosan ide kapcsolódó csaknem ötven település — ahonnan a felnőttek fele a fővárosba jár dolgozni — levetette régebbi, „falusias” jellegét. Mindenhol kialakult a városi mag, s már őslakóknak számítanak a hajdani fiatal családok, amelyek azért vállalták az ideköltözést, hogy megoldhassák sürgető lakásgondjaikat. Kétezerben már nekik is jutna fővárosi lakás, mégis maradnak, hiszen az autópályák, a HÉV és a metró segítségével gyorsan elérik a legközelebbi városrészközpontot vagy akár Budapest szívét is! A Várnegyed panorámája, a Hilton Hotellal , A Lánchíd és az Erzsébet-híd közötti pesti partrészen felépül a szállodasor, süllyesztett utak egyszerűsítik a forgalmat, sétányokká alakulnak át az alsó és a felső rakpartok, itt horgonyoznak a vízitaxik és a sétahajók ... 12 Általunk válhat csak valóra! Térjünk vissza a mába, már elfáradt a képzeletünk is. Mindez azonban — bármilyen hihetetlenül is hangzott helyenként —nem volt álmodozó képzelgés! „Útikalauzunk” — Cserpes Ferenc, a Fővárosi Tanács városrendezési és építészeti főosztályának helyettes vezetője — csak azt mondta el, ami valóságos tervként szerepel, ami benne van abban az általános rendezési elképzelésben, amelynek alapját 1971- ben fogadta el a Minisztertanács. Szép és izgalmas tervek. Olyan Budapestet vázolnak fel elénk, amelyért érdemetes tenni, cselekedni, alkotni. Mert a fantázia önmagában nem elég! A jövő, a XXI. század megfiatalodott Budapestjéért keményen meg kell dolgoznunk. Általában — kezünk és agyunk munkája nyomán — válhatnak csak valóra a legegyszerűbb és a legmerészebb tervek is. SOMOS ÁGNES