Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)
1975-02-28 / 9. szám
ÁGOSTONSTVÁN KÉPRIPORTJA Már egy évszázada is elmúlt, hogy Pécsett, a Tettye-patak völgyében a malmok, a bőrkikészítő és bőrfeldolgozó műhelyek között új cégér tűnt fel: Hamerli János kesztyűsmester kapott iparengedélyt a város tanácsától. Ma is éppen olyan meredek, keskeny kaptató vezet az ország egyetlen bőrkesztyű gyárához, mint az alapító mester korában. Igaz, azóta sok víz lecsörgedezett a Tettye-patak medrében, és a pécsi kesztyűk ujjaik köré csavarták a világot. Ausztrália, Japán, Kanada, Új-Zéland hódol, bókol előttük. Négy világrész húsz országába szól útlevelük. S ki gondolná, hogy mily kényes jószág a kesztyű? Csínján, valóban kesztyűs kézzel kell velük bánni, mert a legapróbb hiba esetén visszadobják őket, és az ilyen kesztyűt fel kell venni! Nincs mese, ha a hibázót nem is tanítják meg kesztyűbe dudálni, azért minden mester ad a hírnevére. A kesztyű ma már divatot is diktál. Hölgyeink hozzájuk is mérik, mustrálgatják, keresik a ruhát, cipőt, kalapot, ugyanúgy, mint — mondjuk — a gombhoz a kabátot... S a választék pedig évről évre bővül. Több mint tízezer fajta modell készült már, és majd hárommillió pár kesztyűt szabnak, varrnak évente. Kíváncsiskodjunk most együtt, lessük meg készítésüknek néhány pillanatát ! A ken díszítőben viszont évszázados módszerekkel, hagyományos szerszámokkal cifrázzáka kesztyűket. A tű, a cérna, a jó szem és nem utolsósorban a fürge, könynyű ujj itt a főszereplő A modern kesztűgyár ablakából az ódon, ősi mesterségek emlékét őrző tettyes házak cseréptetőin pihenhet meg a szem A kesztyűt éppen úgy megálmodják, megtervezik, mint bármit a világon. Sok tapasztalat, fantázia, az igények pontos feltérképezése kell ahhoz, hogy végül is a tervezők toll-, ceruza- és ecsetvonásai után végleg papírra kerüljön a holnap divatos kesztyűje