Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)
1975-04-11 / 15. szám
horizont ELVÉTETT KIS LÉPÉSEK Az amerikai diplomácia hónapokon keresztül készítette elő az újabb egyiptomi—izraeli megállapodást. Úgy tűnt, kompromisszumok születnek. Kissinger első, még februárban tett körútja után az volt az általános vélemény, hogy Izrael visszaadja a Sínai-félszigeten levő két hágót és az Abu Rudeisz-i olajmezőt, Egyiptom pedig — politikai ellenszolgáltatásként — megnyitja a csatornát, sőt lehetővé teszi — esetleg idegen hajókon, esetleg idegen zászló alatt közlekedő teherszállítókon — izraeli áruk keresztüljuttatását is e fontos víziúton. A kompromisszumok köre — a szakaszos megoldás — egyes felfogások szerint ennél is szélesebbnek látszott. Az izraeliek láthatóan elálltak attól a még decemberben ismeretessé vált elképzeléstől, hogy e második szakaszban Jordániával kezdenek csapatszétválasztási tárgyalásokat. Egyiptom pedig tudomásul vette, hogy a palesztin kérdés megvitatását, időpont meghatározása nélkül, hallgatólagosan elnapolják. Bár az Egyiptom és Izrael közti kérdések álltak az előtérben, ennek részleteit és feltételeit elemezték a politikai megfigyelők, mégsem volt kétséges, hogy a Kairó és Tel- Aviv közti egyezményt Damaszkusz és Tel- Aviv megállapodása követi. Ennek sikere viszont eleve kétségesnek tűnt. Kissinger említett februári körútján mindenekelőtt türelmet kért a damaszkuszi kormánytól, ugyanakkor csupán jelentéktelen izraeli csapatvisszavonást ígért: Kuneitrától délre öt-hat falu kiürítését. A felvételen, amely Kuneitra romjait ábrázolja, jól látni azt a dombot, amely a Golan-fennsík hajdani fővárosa fölé emelkedik. Ez jelenleg, izraeli kézen van. S amíg izraeli katonák tartózkodnak a domb tetején, nemcsak Kuneitra felé nyitott az út az izraeli támadások előtt, hanem a szír főváros felé is. Kuneitrából ugyanis széles völgyfolyosó vezet Damaszkusz irányába. Ez az oka annak, hogy még mielőtt bármifajta érdemi tárgyalás elkezdődött volna Szíria és Izrael közt, már megnőtt Szíria bizalmatlansága. A teljes képhez tartozik, hogy Asszad elnök egy Newsweek-interjúban célzott a békeszerződés megkötésének lehetőségére is — feltéve, ha Izrael valamennyi megszállt területről kivonul, s ha hozzájárul a Cisz-Jordániában, illetve a Gháza-övezetben egy palesztin állam felállításához. Szíria javaslatát azonban válaszra sem méltatták. Ilyen körülmények közt törvényszerűnek tűnt, hogy Szíria mind hűvösebben nyilatkozott a szakaszos rendezésről, s egyrészt a genfi értekezlet összehívását szorgalmazta, másrészt a kissingeri elképzelésekben háttérbe szorított palesztinekkel kívánta együttműködését szorosabbá tenni. Az érdemi tárgyalások elkezdését követően nemcsak az arab álláspontban mutatkozott változás. Támadásba lendült a területi engedményeket elutasító izraeli szélsőjobb, és csatlakozott hozzá az a Dayan körül csoportosuló erő, amely az ex-hadügyminiszter háttérbe szorítása miatt csak feltételesen támogatja Rabin kormányfőt. A megállapodás izraeli ellenzői a garanciaproblémát élezték ki. S ezt annál is inkább megtehették, mert az izraeli javaslatok egyébként is biztosítékot igyekeztek kicsikarni a területi engedmények ellenében. De hogy az eredeti Tel-Aviv-i álláspont nem lehetett olyan merev, mint amilyen hajthatatlanná vált, azt két tényező is igazolja: felállítottak Tel-Avivban egy jogászokból és katonákból álló bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy katonai és nemzeti jogi szemszögből értékelje a lehetséges garanciaformulákat. Másrészt a visszavonulás térbeli mértékét ugyan a biztosítékok formájával kapcsolták össze, de eleve tudták, hogy ez inkább csak az alkudozás kerete. Nem számolhattak ugyanis komolyan azzal, hogy a katonai jellegű egyezmény megkötésekor, ami a Sínai-félsziget több mint felének további izraeli megszállását magában foglalja, Egyiptom hosszú időtartamra lemondhat a katonai eszközök alkalmazásának jogáról. Kérdés, hogy a kezdetben kitapinthatóan hajlékonyabb izraeli álláspont miért merevedett meg. Nem feltételezhető, hogy Rabin egyszerűen engedett a belső nyomásnak. Ennél valószínűbbnek látszik, hogy az indokínai térségben bekövetkezett fejlemények miatt a Ford-adminisztráció biztosítékainak értéke csökken, így találkozhatott az izraeli vezetésben támadt aggodalom a rendezést ellenző körök véleményevel. A másik oldalról nem kis mértékben befolyásolhatta a fejleményeket a szír—palesztin közös fellépés. Ennek jelentősége egyébként túlmutat a pillanatnyi helyzeten, hiszen a láthatóan formálódó Riad—Kairó tengelylyel szemben megteremtette a progresszív arab országok szorosabb összefogásának bázisát. Azaz lehetővé vált, hogy Algéria, Irak vagy Dél-Jemen politikájának koordinálásával a válság rendezésére törekvő haladó szárny befolyását erősítse. Ez a háttere tehát annak, hogy Kissinger „kis lépések” diplomáciája kudarcot vallott. Előtérbe került ismét a szovjet javaslat, amely — mint ismeretes , a rendezés egyedül lehetséges útjának a genfi értekezlet öszszehívását tekinti, mivel ott valamennyi érdekelt fél részt vehet, s jelenlétük garantálhatja az összetett problémakomplexum megoldását. Ismeretes, hogy sem az Egyesült Államok, sem Izrael egyelőre nem hajlandó a palesztinekkel tárgyalni. Szuez városa közben épül. Takarítják a romokat és sokan visszamentek a csatornaövezetbe. Élni, dolgozni akarnak. Azt hitték, a víziót rövidesen megnyílik. A megnyitási ceremónia azonban — Tel-Aviv magatartása miatt — az év elején mégis elmaradt... ÓNODY GYÖRGY SZUEZ ROMOS HÁZAIT MÁR JAVÍTJÁK, DE AZ UTCÁK MÉG VISELIK A HÁBORÚ NYOMAIT A SZERZŐ FELVÉTELEI A KUNEITRA ROMJAI FELETTI DOMB IZRAELI KÉZEN VAN on