Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)
1975-03-28 / 13. szám
hogy az egyetemek testneveléséért az OM, a sportjáért pedig az OTSH a legfőbb felelős. Adódnak-e ebből jelenleg problémák, s ha igen, hogyan lehetne azokat felszámolni. A felsőoktatási intézmények közvetlenül az OM, az intézménybázison működő sportegyesületek az illetékes területi szakigazgatási szervek irányítása alatt állnak, anyagi támogatása alatt működnek. A területi sporthivatalok természetesen elsődlegesen a szakosztályi versenyzők közül a legjobbak számára biztosítanak anyagi támogatást. Ezeknél a sportegyesületeknél az OTSH közvetlen irányítása nem érvényesül, s így az egyetemek speciális helyzete miatt jelenleg még megoldatlan a kapcsolattartás. Az egyetemi-főiskolai sportvezetők gondjaikkal a kerületi, területi sportfelügyelőségek és sporthivatalok, az intézmény vezetősége és az OM között „ingajáratban” közlekednek, erkölcsi, anyagi segítségért. És, sajnos, a legtöbb esetben a befektetett energiával nincs arányban az eredmény. A kérdést ezek szerint megfogalmazhatjuk úgy is, az OTSH, vagy az Oktatási Minisztérium tudná-e az érdekeknek legmegfelelőbben megoldani a fenti gondokat? — Megítélésem szerint nem az a döntő, hogy ki irányít, hanem az: hogyan.Sokan ma is nosztalgiával gondolnak azokra az időkre, amikor a KISZ volt a gazda, 1958 és 1962 között. Kétségtelen, hogy akkor szervezettebb volt az egyetemi főiskolai sportélet, volt koncepció és előremutató tervezés. De a jelenlegi irányítási szisztéma nem járul hozzá, hogy széles alapokon tudjon fejlődni a felsőoktatás sportja. Sportvezetésünk különböző okok miatt nem tudja jelentőségének megfelelően kezelni az egyetemi és főiskolai sportot, az egyes szakminisztériumok pedig még nem igazi bázisai ezeknek a kluboknak. Noha élsportunk magas színvonalon tartásának is fontos területe a felsőoktatási sportélet, és napjainkban bizony még nincs eléggé kihasználva. — Az élsportot említette. Nem vitás, ilyen tekintetben sem szabad megfeledkezni a felsőoktatási intézmények testnevelési és sportéletéről. Vannak-e elképzelések, amelyek módosítanák az eddigi gyakorlatot? — A két leglényegesebb: a kiemelt szakosztályok és az összevont központi egyesületek kialakítása. Jelenleg az látszik célszerűnek, ha három egyetemi főiskolai városban — Pécsett, Szegeden és Debrecenben — létrejön egyegy koncentrált anyagiakkal rendelkező, minőségi szintet képviselő sportegyesület. Budapesten, illetve az előbb említett három városon kívül mindenütt, ahol két vagy több felsőoktatási intézmény van, a kiemelt szakosztályok rendszerét kell megvalósítani. A személyi, tárgyi lehetőségek függ- vényeként meghatározott sportágakban egy, illetve több NB I-es szakosztály működtetése a cél. (Budapesten például vízilabdában, férfi és női kosárlabdában stb. elképzelhető 2—2 NB I-es csapat is, kiegészítve a gondolatot: vízilabdában az erőket az OSC, férfi kosárlabdában a MAFC, női röplabdában a Közgazdaságtudományi Egyetem összpontosítaná.) Igen nagy jelentősége volna, ha az OM és az egyes tárcák védnöksége mellett az OTSH is közvetlenül be tudna kapcsolódni ezeknek az egyesületeknek az irányításába, segítséget nyújtva a létesítményfejlesztésben éppen úgy, mint a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében. Az OM és az OTSH között előrehaladott tárgyalások folynak ilyen vonatkozásban. Céljaink közösek, most már csak a megoldást kell megtalálni. Egyáltalán nem volna baj, ha kettős irányítás érvényesülne ebben is, a lényeg, hogy az erők egy irányba hassanak. Nyilvánvalóan a most megalakult Egyetemi és Főiskolai Sportbizottság afféle koordinálói szerepet tölt majd be. — Valóban, ez a szakmai testület — amely a Magyar Egyetemi, Főiskolai Sportbizottság jogutódja és a Magyar Diáksport Tanács keretében működik — készítené elő és hangolná össze, hogy az OTSH, az OM, a szaktárcák, az intézmények külön-külön és együttesen miben segíthetik a felsőoktatási sportegyesületeket. Munkájába egyaránt beletartozik a távlati elképzelések kidolgozása és a lehető leggyakorlatiasabb operatív segítségnyújtás. Napjainkban már minden felsőoktatási intézményben megalakultak, a rektorhelyettesek vezetésével, a sportbizottságok, amelyeknek a tevékenysége máris kezdi éreztetni hatását. Úgy vélem, elmondható, hogy ezzel a nagyon fontos területtel kapcsolatban levő minden állami szerv és azoknak minden egyes képviselője átérzi az egyetemi, főiskolai sport- és testnevelési élet megerősítésének jelentőségét. A legutóbbi egy-két évben hozott változtatások szerintem önmagukban hordják a további előrelépés ígéretét. K. L. M.