Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)

1975-02-14 / 7. szám

HELIKOPTEREN A JÖVŐBE Budapest, 1945. Emlékezzünk már a múltjára. Budapest, 1975. Bebarangoltuk már a jelenét. Ha lendületben vagyunk, ves­sünk egy pillantást a jövőjébe is, ugorjuk át az időt! Budapest, anno 2000 ... Látogassuk meg — gondo­latban, s a tervezők fantáziájá­nak segítségével — az ezredfor­dulót köszöntő magyar fővárost. Érdekes és izgalmas utazásnak ígérkezik. Vajon milyen környezetben, hol és hogyan élnek majd azok az 1975-ben született és a még ez­után születő budapesti polgárok, akik a XXI. század küszöbén lesznek huszonöt évesek? S vajon mi veszi majd körül a mai fiatalokat, amikor már el­érik, vagy túl is haladják életük delelőjét, s amikor már maguk is szülők vagy nagyszülők lesznek? Mindenki készen áll az útra? Akkor indulhatunk, fölött szállunk. Csaknem ugyan­azon a helyen íveli át a Dunát, mint a régi, a felszabadulás után romjaiból újjáépített, amelyen hajdanán annyiszor sétáltunk át, a Gellérthegy lábához. Keressük csak meg az alagutat! Nem, nem azt, amelyik hatalmas torkát a Lánchídra nyitja. Azóta már van ennél sokkal szebb, hosszabb és újabb is. Igen, igen ... ott van! Jól látható, amint a Ví­zivárosban, a Csalogány utca tá­ján eltűnnek az autók a föld alatt, s néhány perc múlva már a pesti oldalon, a Báthory utca környé­kén bukkannak elő. Milyen szép a budai Vár! A múzeumok és kiállítótermek mellett már itt — a krisztinavá­rosi szárnyban — működik az Országos Széchényi Könyvtár is. A Dísz térre alig lehet ráismer­ni, annyira megfiatalodott, de szépen illeszkedik a történelmi hangulatú környezetbe. A Má­tyás-templom tőszomszédságában már régóta fogadja vendégeit a Hilton Hotel, amelybe beépítették az egykori domonkos templom műemlék maradványait is. Szem­­t­közt pedig, a Duna másik olda­lán, a jó öreg Intercontinental mellett már felépült a modern szállodasor. Városi autópályák nymában No lám, az Erzsébet-híd budai hídfőjénél eltűntek a sárga villa­mosok! De ismerős ábraként ka­nyarognak az útkunkorok. Az ilyen többszintes közúti cso­mópont azonban már nem külön­legesség: több mint hetven ké­szült el az ezredfordulóig. Például?... Az egyik ott látha­tó a Lánchíd pesti hídfőjénél, amott a másik a Kálvin téren, a harmadik pedig a Marx tér for­galmát egyszerűsíti. Lehetne még sorolni a Flórián teret, az Üllői út és a Könyves Kálmán körút találkozását, az újpesti Árpád út és a Váci út kereszteződését, azo­kat a pontokat, ahol a Kacsóh Pongrác út és a Kerepesi út eléri a Hungária körutat... Kétezerben már csaknem nyolcvan kilométer hosszúságban szelik át Budapestet a korszerű városi autópályák, amelyek köz­vetlen kapcsolatban vannak az országutakkal, a modern sztrá­dákkal. Még néhány percig körözzünk a Duna fölött. A huszonnyolc kilométeres bu­dapesti partszakasz északon — a Római-parton — az üdülőké, a horgászoké, az evezősöké, a stran­­dolóké. Különösen azóta, amióta kibővítették, rendezték, parkosí­tották ezt a fontos üdülőcentru­mot. A város közepén, a rakpartok mentén vízitaxik horgonyoznak. A Batthyány tér a személyhajók kikötője lett, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem mellől pedig eltűntek a raktárak, s itt épült fel a központi és nem­zetközi hajóállomás. Hivatalok és közintézmények sorakoznak az Erzsébet-híd és a Szabadság-híd közötti partrészen is. A Margitsziget változatlanul „tabu” az autósoknak, legfeljebb az Árpád-híd felől közelíthetik meg a Nagyszállót. Aki azonban az átalakított Casinóba, a kibőví­tett Palatínus strandra vagy a korszerűsített Nemzeti Sportuszo­dába igyekszik — annak jót tesz egy kis séta! — csaknem valamennyi család — a saját autóján közlekedik. Éppen ezért feltűnő, milyen szellős és laza a pesti oldal Bel­városa. Itt alig-alig látni autót. Valószí­nűleg az emeletes, vagy a föld alatt megbúvó garázsokban vár­ják az indulást. Annál több a sétáló, kirakatot néző, bevásárló ember. Hullámzik a színes tömeg az árkádok alatt, az üzletekkel sze­gélyezett fedett átjárók — úgyne­vezett passzázsok — között, a Du­­na-korzón, a Fővárosi Tanács mellett felépült hatalmas áruház körül. Nagy a forgalom a megnyitott Madách úton, a Martinelli téren pedig már „öreg” épületnek szá­mít a posta és a telefonközpont. A Belvárosban azért is keve­sebb az autó, mert itt percre mé­rik a parkolást, s a szigorúan pontos parkoló­órákkal nem lehet vitatkozni! Mindenki inkább az úgynevezett „park and ride” — vagyis: parkolj és utazz tovább! — állomásokon hagyja lezárt kocsi­ját, s metróval vagy autóbusszal igyekszik tovább a központba, a hivatali és üzletnegyedbe, így gyorsabb és egyszerűbb. A Petőfi Sándor utcát és a Ká­rolyi M. utcát aluljáró köti össze, a Veres Pálné utcában pedig — a hajdani gimnázium helyén — uszoda és ifjúsági központ várja a fiatalokat. A történelmi városközponton kívül sorra felépültek az egyes városrészek központjai is, tehát nem kell minden hivatalos ügy­gyel, minden nagyobb bevásárlá­sért, minden színházi előadásért a „Citybe” utazni. A kerületek, illetve a városrészek központjában állnak a székházak, hivatalok, gazdag árut kínálnak az üzletsor A Tanács körút és az újjávarázsolt Fővárosi /~­ Tanács között hatalmas áruház váltja­­el a /­ földszintes üzletsort / Híd fizette, híd alatta Helikopterünk a város felett köröz. Az ilyen „óriási szúnyog” 2000- ben már megszokott látvány lesz de nem tömegközlekedési eszköz. A levegőből csodálatos panorá­ma tárul a szemünk elé. Nagy fehérségek és nagy zöld foltok, közepén pedig a folyó ezüstös szalagja. Nézzük csak, ez itt a kiszélesí­tett Árpád-híd, amelyen legin­kább az óbudai városrész lakói közlekednek, amott pedig a Cse­pel és Budafok között épített új híd körvonala látszik. Most a legújabb Szabadság-híd 10 BUDAPEST A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN A „park and ride” olcsóbb! A XXI. század embere amúgy is igényli ezt a kis testmozgást, hi­szen egyébként alig jár gyalog. Az egész városban óriási a forga­lom, hiszen az ezredfordulóra már minden negyedik budapesti

Next