Magyar Ifjúság, 1978. január-április (22. évfolyam, 1-17. szám)
1978-01-06 / 1. szám
panoráma HÍREK, ESEMÉNYEK, TUDÓSÍTÁSOK • Tudósítónk jelenti Nyugat-Berlinbill: Olvasatlan levelek A nyugat-berlini Szabad Német Ifjúság immár harmincéves szövetségének vezetői levélben jelezték Dietrich Stobbe kormányzó polgármesternek: egy küldöttségük felkeresi, hogy a város munkanélküli fiataljai nevében hét pontból álló petíciót nyújtson át a szenátusnak. Már jóval a bejelentett határidő előtt több rendőrautó parkolt a városháza előtt és környékén, s az épület portásai is rendőri segítséget kaptak. Nyilvánvaló volt, hogy a szenátus és a polgármester nem kíván szóbaállni a fiatalokkal. Alighanem pontosan tudták, hogy a követelés a következőket tartalmazza: — a munkához és a tanuláshoz való alapvető emberi jog biztosítását; — a vállalatok ne ajándéknak tekintsék az állami szubvenciókat és adókedvezményeket, fordítsák ezeket az összegeket új tanműhelyek és új munkahelyek létesítésére; — a munkások, az alkalmazottak, a fiatalok és szakszervezeteik ellenőrizhessék ezeknek a pénzeknek a felhasználását; — elsősorban a nagy konszerneket kötelezzék arra, hogy több szakmunkástanuló képzését vállalják, s a kiképzett fiataloknak megfelelő szakmunkát biztosítsanak; — létesítsenek az üzemektől független irányítású tanműhelyeket; — az általános iskolát elvégzők részesüljenek egyéves szakmai képzésben; — ne használják fel az ifjúsági munkanélküliség megszüntetésére hozott határozatokat az alapvető jogok korlátozására. A szenátus húszezer munkanélküli fiatalról hajlandó csupán tudomást venni, a nyugat-berlini FDJ nyilvántartása szerint azonban kétszer ennyien keresnek munkahelyet a városban. Igaz, közülük sokan jutnak olykor alkalmi munkához, vannak, akiket részmunkaidőben foglalkoztatnak, s még többen, akik — bár van szakmájuk — betanított munkásként, anyagmozgatóként, s hasonló, szaktudást nem igénylő munkakörben tudnak csak elhelyezkedni. Az FDJW aláírás-akciót szervezett, négybőröndnyi nyílt levelezőlapot is át akart adni az ifjúsági szervezet küldöttsége a város vezetőinek, ezeket azonban, miután a portások és rendőrök kituszkolták őket a városháza előcsarnokából, tiltakozásuk jeleként az épület előtt parkoló autók között teregették szét. Volker Junge, a nyugat-berlini FDJ elnöke a városháza lépcsőjén olvasta fel az ifjúság követeléseit, s elmondta azt is, hogy akciójukkal nemcsak a fiatal munkanélkülieket képviselik, hanem azokat a diákokat is, akik a tanév végén válnak munkanélkülivé. 1978 nyarán újabb huszonegyezer fiatal lép ki az életbe, őket nevezi még a sajtó is „elvesztett nemzedéknek", s csupán hétezer-ötszázan tanulhatnak tovább, illetve helyezkedhetnek el. A szenátus ismeri a gondokat, kivezető utat mutatni azonban képtelen, ezért meghátrált ezúttal is a vita elől. Egyetlen hivatalos személy sem tartózkodik az épületben — ismételgették a bejárat őrei —, akivel tárgyalhatnának. Az elolvasatlan leveleket pedig a békés tüntetés után a rendőrök hordták egy kupacba. Szántó Gábor Anya is gyermeke—kiben A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat termeiben évente sok alkotás nyeri el végső formáját: itt faragják kőbe a szobrászművészek alkotásait. Felvételünkön Tóth Valéria Anya gyermekével című műve készül, hogy később kiállítsák a Bács megyei Székkutas községben FIATALOK! Az alábbi társasutakra lehet már jelentkezni az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda vidéki és budapesti irodáiban. KIJEV—LENINGRAD— MOSZKVA különvonattal II. 7—18. között, 3600,— Ft. KRAKKÓ—NOWY SACZ— KROSNO autóbusszal február—márciusban 2300,— Ft. KATOWICE—KRAKKÓ autóbusszal február—márciusban, 1660,— Ft. BrEZNO (sícsoport) autóbusszal január—februármárciusban, 1990,— Ft. TEMESVÁR—SEMENIC autóbusszal áprilisban 1620,— Ft. BERLIN (POTSDAM) — OSTRAU (SZÁSZ SVÁJC— DREZDA) repülőgéppel és vonattal január—február—márciusban, 2410,— Ft. BERLIN (POTSDAM)—THALE — (HARZ)*—LIPCSE— (HALLE— DREZDA) repülőgéppel és vonattal január—február—márciusban, 3240,— Ft. POTSDAM (BERLIN)—ERFURT — (WEIMAR—DREZDA) repülőgéppel és vonattal márciusban, 2510,— Ft. WEIMAR (ERFURT—DREZDA) vonattal márciusban, 1390,— Ft. Jubilál a halasi csipke 75 éves a hazai népi díszítőművészet remeke, a halasi csipke. Ebből az alkalomból kiállítás nyílt Kiskunhalason, a MÁV Művelődési Házában, ahol gazdag anyag mutatja be a világhírű csipke történetét. Örkény István Táték visszatéréséről Világsiker lett Örkény István tragikomédiájából az 1969-es bemutatót követően, Fábri Zoltán filmje pedig (1969) még szélesebbé tette a mű diadalútját Latinovits Zoltán klaszszikus, normateremtő alakításával. Most, amikor a bemutató rendezője, Kazimir Károly ismét színre viszi a darabot a Thália Színházban, fölmerül a kérdés: hogyan értékeli — érzékeli-e — a Kossuth-díjas író, Örkény István a mű s az előadás sokféle művészi, tartalmi, jelentőségbeli gyarapodását? Mit vár ennek nyomán a budapesti felújítástól? — Bár így volna, hogy emelkedett volna a Tóték mondanivalójának fontossága, művészi rangja. . . Ma mást mond a darab, mint annak idején, a bemutatás éveiben. Elevenebb volt akkor a háború, a személyi kultusz időszakának emléke, amely a darab mondanivalójának első áttétele volt. Mindez ma már történelem .. . — A Kazimir Károly 1067-es rendezése, s ami erről le nem választható, Latinovits felejthetetlen alakítása már akkor is továbbmutatott egy ilyen közvetlen vonatkozású eszmei mondanivalónál. Kazimir úgy rendezte meg a darabot, és Latinovits úgy játszotta el az őrnagy félelmet gerjesztő, ijesztő alakját, hogy közben egy vonzó figurát teremtett belőle, nem pusztán ellenszenveset. Ez lehetővé tette már akkor, hogy a néző ne csak Tót Lajossal, az áldozattal, hanem elnyomójával, a hóhérjával is némiképpen azonosuljon. Ez színészileg, rendezőileg is nagyon bátor vállalkozás volt. Mindmáig hálás vagyok érte, mert ilyen megfogalmazást sehol többé nem láttam viszont. — Megpróbálok mentegetőzni: az író mindig kicsit sokat markol, többre törekszik, mint az egyszerű látvány. Én tehát magamban már írásakor úgy értelmeztem a darabot, ahogyan Latinovits aztán megjelenítette: az őrnagy és a Tűzoltóparancsnok feltételezik egymást. Az őrnagy nem szörnyeteg. Az őrnagy is én vagyok és velem együtt minden ember, minden társadalom, amely potenciálisan magában hordja azt a lehetőséget, hogy másokat leigázzon, emberi méltóságától megfosszon. Azt remélem a felújítástól, hogy Kazimir hű marad ehhez az eredeti koncepcióhoz, mert így lesz ennek a darabnak a mai nézőkhöz is igazi mondanivalója. (Bemutató: 1078. január 18. — szerk.) Kőháti Zsolt