Magyar Ifjúság, 1978. szeptember-december (22. évfolyam, 35-52. szám)
1978-12-29 / 52. szám
■■■■■■mmbnnMi vedt ökörnyál lopakodik a kasba. Nem telik bele két perc és a takarítószolgálat dolgozói, — otthon dolgozó öreg méhek — máris cipelik kifelé az idegen anyagot. — Miért ilyen sürgős ez a munka? — kérdezem a nagy buzgóság láttán. — Ez nem Nagykörút, itt nem lehet napokig ottfelejteni a hulladékot. Minden idegen anyag fertőzést jelenthet, maguk és utódaik életét fenyegeti. Eltávolítása sürgősen végrehajtandó. A kíváncsiság ördöge nem hagy nyugodni. — És mit csinálnak akkor, ha az idegen test akkora, hogy még az erős méhek sem tudják kicipelni. ,Ha például egy jól megtermett bogár settenkedik be. — Erre is fel vagyunk készülve. Nyaranként egy kis mézgát szedünk a fenyőkről vagy a nyárfákról és abból propoliszt, méhszurkot készítünk. Kitűnő konzerváló anyag ez, és különösen akkor hasznos, ha hívatlanul nagy testű bogár bújik be hozzánk. Mindenekelőtt végzünk vele, aztán vékonyan bevonjuk propolisszal. Múmiája éppen úgy megmarad az utókornak, mint az óegyiptomi fáraók bebalzsamozott teteme. De szerencsére ilyesmi ritkán fordul elő, a propoliszt inkább tömítőanyagnak használjuk. Sajnos lakásadó fánk múlékony anyag, a lyukakon fény áramlik be és az időjárás változása is megzavarhatja az állandó belső temperatúrát. Ivadékaink gondozásához ugyanis állandó 33 Celsius-fokú hőmérséklet szükséges és az sem mellékes, hogy a levegőnek állandóan magas legyen a páratartalma. Emlékei közt kutatva folytatja: — Aspiráns koromban tapasztaltam, hogy az önök kaptáraiban, amelyeket lakásoknak hívnak, még központi fűtéssel sem tudják az állandó hőmérsékletet biztosítani. Arról nem is szólva, hogy a levegő megfelelő páratartalmát kezdetleges porlasztóikkal kívánják elérni, legalább is azon kevés helyen, ahol ilyesmivel törődnek. Ha mi méhek csak ilyen körülményeket tudnánk biztosítani utódaink neveléséhez, már régen kipusztult volna a falu. Ventillátor a háton — Különösen fenyegető lehet a hőmérséklet-ingadozás nyáron. Hogyhogy nem okoz kárt a hasban a kánikulai meleg? — Szárnyventillátorainkkal kiválóan megoldottuk a hűsítő szellőztetést — magyarázza kísérőm. — Repülőberendezésünk felpörgetésével gyorsan áramló légduzatot teremtünk. A kellő páratartalmat a behordott vízcseppek párolgása biztosítja. A fény elpusztítaná baktériumölő anyagainkat, ezért a hasban állandó a sötétség. Most tiszteletemre engedményt tesznek, egy kis világosságot keltenek : jánosbogárka foszforeszkáló szárnyának fényénél tanulmányozhatom a raktárhelyiségeket. Először élelmiszerkészleteikkel dicsekszenek. Joggal. A viaszból mérnöki pontossággal készített hatszögletű minikádak egy része színültig tele különféle színű mézzel. Mások ugyancsak színek szerint csoportosított, de kevesebb pollent tartalmaznak. Kísérőm megmagyarázza: — A különböző színű mézfajták különböző ideig állnak el. Ha összekevernék őket, csak rövid időre lennének elraktározhatók. Különösen érzékeny a sok fehérjét és telítetlen zsírokat tartalmazó pollen. A sejteket ezért nem töltik fel velük teljesen, mert ha tartalmuk erjedni kezd, így viasszal vagy mézzel légmentesen lezárhatók. — És hogyan állnak a korszerű táplálkozással? — érdeklődöm az élelmiszerraktárban. — Magasabb szinten, mint az emberek, legalábbis az önök szakirodalmának tanulmányozása erről győz meg. Táplálkozási szaktekintélyünk, az angol John Yudkin magyarul is megjelent Édes vészes cukor című könyvében arról tájékoztatott, hogy a világ népeinek zöme rendszeresen gyári úton előállított cukrot, azaz színtiszta szacharózt fogyaszt. Az önök üzleteiben ezt árusítják kristály-, por- és kockacukor formájában, önök nem tudják, hogy ez a „cukor” nem azonos azzal a cukorral, amire az emberi szervezetnek is szüksége van? Ez már inverzcukor Valóban az emberi szervezetnek a glukóz, a szőlőcukor a fűtőanyaga. A szacharóz, a répacukor két egymáshoz kémiailag szorosan kapcsolódó molekulából, egy glukózból és egy fruktózból (szőlőcukorból) tevődik össze. Ahhoz, hogy az emberi szervezet a szacharózt hasznosítani tudja, ezt a kémiai kötést meg kell bontania. Ezt segíti elő a szervezetben található szacharózenzim. A szacharóz mennyisége azonban vég nélküli. Két évszázadnál régebben, amikor az ember csak természetes édességeket fogyasztott, például mézet, nem volt szüksége szacharózbontó enzimekre. A méhek a virágból szívott nektárral ugyan színtiszta szacharózt tankolnak, de ez az anyag gyomrukba kerülve több száz millió év óta kialakult enzimek hatása alá kerül, mire a hasba érkezik, már nem az a nektár, mint ami felszívás előtt volt. Már megkezdődött átalakulása invertcukorrá. Az invertcukor is kétmolekulás glukóz-fruktóz, csakhogy ennek a kémiai kötése sokkal lazább, könynyebben bomlik és lesz az emberi szervezetben külön glukóz- és külön fruktóz molekula. Ezt az előnyös gyártási metódust nemcsak a méhek alkalmazzák, kubai cukorgyárakban is biztató kísérletek folynak a könnyen emészthető invertcukor előállítására. A méhek által kiszivattyúzott nektár 32 százaléka víz, 68 százaléka szacharóz. A hasban a viaszhatszögekbe kerül. Onnan a házi munkások visszaszívják, átdolgozzák és a harmadik napon már csak 26, két hét múlva pedig mindössze 4 százalék a szacharóztartalma. Erre az időre az invertcukor aránya eléri a 74, a vízé pedig a 17 százalékot. Ez utóbbi ad megfelelő töménységet a méznek. Hyperol - házilag kísérőm nem minden büszkeség nélkül számol be arról, hogy gyógyszergyártásuk is fejlett. Először a természetes Hyperolról tájékoztat: — Mi nem a Kőbányai Gyógyszergyárból szerezzük be ezt a kitűnő hatású fertőtlenítő tablettát. Anyagát magunk készítjük el. Mint már említettem, glukózt állítunk elő. Ez a könnyen szabaddá váló cukormolekula glukozoxidáz hatására hidrogénperoxiddá alakul át, amely vegyületileg hasonló, hatásában pedig azonos a Hyperollal. Ez az enzim azonban csak akkor kezd hatni, ha a méznek 17 százaléknál nagyobb a víztartalma. Nos, ha utódainkat fertőtleníteni akarjuk, felhígítjuk a mézet és rövidesen kész a mi Hyperoylünk. Csakhogy csínján kell bánni a hígítással, mert ha elvétjük a mértéket, akkor nemcsak a kórokozókat irtjuk ki, hanem mi magunk is elpusztulunk. Sajnos a gombák ellen ez nem véd meg, erre sokkal alkalmasabb a pempő, ami ugyancsak tartalmaz gombaölő szereket is. — Kozmetikai célokra is felhasználják? — Minek néz bennünket? Embernek? A pempő csak hiszékenyek pénztárcájára hat, a bőrt aligha varázsolja üdére. De az alkoholos erjedést eredményesen gátolja. A kasban ugyanis egy csepp alkohol sem lehet. — A dolgozó méh nem iszik? — Szeszes italt egy cseppet sem. Még a keletkezését sem tűrhetjük meg. Az alkoholos eresedésre ezrével jönnek a gyümölcsbogarak és ez az elpusztulásunkat jelentené. Cukros Mackó — Végezetül engedjen meg egy kényes kérdést: az élőlények nemcsak esznek, hanem a fel nem használható salakanyagaikat ki is kell üríteniük. Ezt hogyan végzik a méhek? — A kérdés jogos. Mert nemcsak az ember, hanem a méhürülék is fertőző. De mennyire! Ameddig a szabadban járnakkelnek dolgozóink, addig nincs semmi baj. Menet közben elvégzik a dolgukat, mint a repülőgépen vagy a vonaton utazó emberek. — De mi van télen? Hiszen köztudott, hogy a hidegben a méhek nem tudnak repülni. — Ez túlzás, valamicskét tudnak, ha nem is annyit, mint a főidényben. De egy-egy melegebb téli napon — ilyen hálaisten mindig akad, — kirepülnek a kas elé és elvégzik a dolgukat. De sohasem a bejárat előtt. Ennél egy méh többre becsüli magát és társait. — És ha nincs meleg téli nap? — Az kérem, tragédia. Mert, ha egy méhecske bent megy ki, mindjárt követik a többiek és olyan utána a méhkas, mintha kolerajárvány tört volna ki. Ha ez megtörténik, néhány nap múlva megsemmisül a kas valamennyi lakosa. Rosszabb ez mint a pestis. De szerencsére, ritkábban fordul elő. Kint sötétedik, ideje búcsúzni. Megköszönöm a kedves vendéglátást, gazdag tapasztalatokkal és egy kevés ajándékba kapott mézzel és pollennal térek haza. Útközben mézzel édesített süteményt vásárolnék. Nincs. Csak szacharózzal készített. A Mézes Mackóban! Dr. Veres Pál Életmentő ajándék Tanmesékben elfogadható érdekesség, hogy a jánosbogár szárnya világít, valójában azonban a puhatestűek családjába tartozó világítóbogaraknak — Lampyrinae — nem a szárnyuk, hanem a hasuk két egymás után következő lemezének fehér foltja sugározza a fényt. A röpködő jánosbogár — Phausis splendidula — hímek fényjeleket adva vadásznak partnerre. A nőstények nem tudnak repülni, de a földről, a növényekről nagyobb fényerővel viszonozhatják az érdeklődést. A párválasztásnak számos állati formája érdemes a tanulmányozásra. Igen jellegzetes az ajándékozó hímek viselkedése. Hogy miért e gáláns viselkedés, arra az ájtatos manók rendjébe tartozó imádkozó sáska — Mantis religiosa — tevékenysége is utal. E rovar nősténye vallásos neve ellenére sem tartozik a biblikus hűségű élettársak közé, megtermékenyítés után elfogyasztja kötelességét teljesítő párját. A skorpió-legyek — Mecopterae — nőstényei is igen falánk természetűek. A veszélyeztetett nászra vágyó hímek szárnyukat billegetve óvatosan közelítik meg kiszemelt párjukat. Mielőtt udvarolni kezdenének, egy csepp folyadékot öklendeznek fel, amely gombostűfejnyire duzzad. Az ajándék úgy látszik, különleges nyalánkság lehet, mert a nőstény az utódokról való gondoskodás közben is ezt majszolja és ha az aktus végére is marad belőle, akkor a skorpiófiú megúszta az esetet. Az afrikai poloska — Stilbocoris natalensis — Afrika trópusi vidékein élő rovar, nem tartozik a ragadozók közé, hímjeit közvetlenül nem fenyegeti a nász utáni pusztulás veszélye, de mit lehet tudni, ők is ajándékoznak. Gyümölcsmagokra specializálják magukat. Napokon át cipelik az ajándékot, és amikor meglátnak egy (poloska) szemrevaló menyecskét, elé teszik, de nem máléskodnak, nem ácsingóznak szerelemre várva, hanem több helyen megszurkálják a finom eledelt és emésztőnedvet fecskendeznek bele. Jacques Carayon, francia kutató a megmondhatója —, ő tanulmányozta az afrikai poloskák szerelmi életét — hogy az ilyen ajándék sohasem téveszti el a hatását. * * * 47