Magyar Ifjúság, 1979. május-augusztus (23. évfolyam, 18-35. szám)
1979-07-27 / 30. szám
Megnyitóöttusagyőzelemmel Július 21., moszkvai idő szerint délután négy óra ... Amíg a Lenin-stadionban a Szovjetunió népeinek VII. nyári spartakoádja hivatalos megnyitójára készülődik a mintegy huszonötezer(!) szereplő — addig az öttusázók a Lenin-hegyen utolsó számuk, a futás rajtját várják. Tudvalevő: külföldiek most először indulnak a spartakiádon, azon a nagyszabású eseményen, amely egykor (amikor a szovjet sportolók nem vehettek részt az olimpiákon) az ötkarikás játékokkal egyidejűleg több versenyszámban ahhoz hasonló színvonalon folyt. Amióta a Szovjetunió bekapcsolódott az olimpiák vérkeringésébe, a spartakiádok elsősorban válogató jellegű viadalokká váltak, miként most is — a nagy játékokat. De rangjuk, színvonaluk mit sem csökkent. Nem véletlen persze: manapság egy-egy válogató verseny egyébként is legalább olyan helytállást követel majd minden sportágban, miként maguk az „igaziak”. ... Most sokan kérdezték és kérdezik: hetekkel a budapesti világbajnokság előtt van-e jelentősége ennek az eseménynek ? A válasz két okból is — igen. Egyrészt, mert azon a spartakiábon, amelyen negyvenmillió résztvevő közül jutnak el a legjobbak a döntőkig — minden versenyszámnak jelentősége van. Másrészt, mert az indulók zöme — ha hiányzik is közülük a VB résztvevőinek jelentős része — ezért vagy azért, de érdekes, figyelemre méltó egyéniség. Most nézzük a magyarokat. Akad közöttük olyan, aki csak az „utolsó órában” esett ki a budapesti világbajnokságra készülő, szűkített keretből (Császári), de feltehetően még nem esett ki az olimpiai reménységek sorából... Akad olyan, akiről már most kijelentették: a moszkvai olimpia utáni időszak kiemelkedő egyénisége lehet (Buzgó). És akad olyasvalaki, akiről mostanság semmi különöset nem jelentettek ki (Sasics), de „mellesleg” ő az egyetlen világbajnok a trióban. Igaz, nincs itt az olimpiai és világbajnok lengyel Peciak, hiányzik a nemrég műtéten átesett szovjet Lednyov, de honfitársainak viszont — ez az utolsó válogató versenye a VB előtt! Császári a lovaglásban két hibával ráijeszt ugyan a magyar táborra, Sasics és Buzgó viszont remekel — és az első nap után a magyar csapat a verseny első helyére kerül. Nos, a magyar csapat szereplése alaposan felcsigázta az érdeklődést, felkeltette a figyelmet az öttusa iránt. A vívásban az előző napon bizonytalankodó Császári a legjobb. Buzgó és Sasics is helytáll , megtartják vezető helyüket, azután Sasics 199 kört, Buzgó 194-et (egyéni csúcsbeállítása), Császári 189-et lő és továbbra is vezetünk. A kép az úszás után sem változik ... És következik a mindent eldöntő futás. A csapat előnye a korábban jóval esélyesebbnek tartott hazai gárdákkal szemben tekintélyes. „Ezt nem lehet elveszíteni” — szuggerálják egymást. És nem is veszítik. Győz: Magyarország, az egyéniben Buzgó második, Császári kilencedik, Sasics tizedik ... „Viszontlátásra Budapesten!” — mondja Sven Thofelt, a nemzetközi szövetség elnöke. Ekkor már szusszanásnyi idő sincs — örülni, bánkódni majd augusztus 10-től, a spartakiád befejezése után lehet. A színpompás, látványos megnyitót most már futószalagon követik az események. (Igen, a spartakiád, és persze Moszkva hangulata máris — egy évvel az olimpia kezdete előtt — az ötkarikás játékok hangulatát idézi. A megnyitónak már a puszta főpróbáján húszezer néző ült a lelátón. A nyolcmilliós nagyváros utcái az olimpiai mackó emblémájával vannak teli, s egyúttal a sportot, a mozgást „reklámozó” plakátokkal. A Szovjetszkij Szport írja: „Az olimpia nem csupán a versenysportnak, hanem a tömegek testedzésének is lendítőjévé fog válni.” Aligha akad mostanság utazó, látogató a szovjet fővárosban — még ha egyébként semmi köze sincs a sporthoz —, akinek ne jutna eszébe valamilyen formában az 1980-as év ,nagy sporteseménye ... De maradjunk 1979-nél, a spartakiádnál. A megnyitót az atléták nagyszabású randevúja követi, máris láthatjuk — sok-sok világnagyság között — a nemrég Budapesten üdvözölt Mosest, itt van Németh Miklós. A 87 országból összegyűlt külföldi versenyzők (több mint kétezer) jelentős része atléta, de a több mint tízezer főnyi szovjet indulógárdában is nagy számmal akadnak belőlük. Itt van Borzov, a kubai Leonard, az 1500-as világcsúcstartó Bayi, a Volt világrekorder gátfutó Casanas, de ha már régi ismerősöket (vagy számunkra egyben újakat?) említünk, ne feledkezzünk meg Oerterről, a négyszeres olimpiai bajnok diszkoszvetőről, aki Moseshez és néhány társához hasonlóan nemrég még Budapesten versenyzett ... A számunkra legérdekesebb versenyszám, a gerelyhajítás döntője kedden este, lapunk zárta után kezdődött. Emiatt „maradtunk le” több más sportág , így például az ehelyütt rendkívül népszerű birkózási finiséről is. Erről csak annyit: a CSZKA Leningradszkij Proszpekten levő csarnokában olimpiai, világ- és Európa-bajnokok sora gyülekezik. Hosszú idő (huszonhárom év) után először labdarúgás is szerepel a programban, folyik a vízilabda, rajtol az úszás küzdelme — és van egy különleges versenyszám (amelyről a fentiek talán érzékeltettek valamit): az újságírók rohannak egyik helyszínről a másikra, hogy a most már futószalagon zajló, sok-sok érdekes eseményre odaérjenek. Kár, hogy az ő eredményeiket nem jegyzik... 59 . Császári Sasics