Magyar Ifjúság, 1979. május-augusztus (23. évfolyam, 18-35. szám)

1979-07-27 / 30. szám

Megnyitó­­öttusagyőzelemmel Július 21., moszkvai idő szerint délután négy óra ... A­míg a Lenin-stadionban a Szovjetunió népeinek VII. nyári spartakoádja hivatalos megnyitójára készülődik a mintegy huszonötezer­­(!) szereplő — addig az öttu­sázók a Lenin-hegyen utol­só számuk, a futás rajtját várják. Tudvalevő: külföldiek most először indulnak a spartakiádon, azon a nagy­szabású eseményen, amely egykor (amikor a szovjet sportolók nem vehettek részt az olimpiákon) az öt­karikás játékokkal egyide­jűleg több versenyszámban ahhoz hasonló színvonalon folyt. Amióta a Szovjetunió bekapcsolódott az olimpiák vérkeringésébe, a sparta­­kiádok elsősorban válogató jellegű viadalokká váltak, miként most is — a nagy játékokat. De rangjuk, szín­vonaluk mit sem csökkent. Nem véletlen persze: ma­napság egy-egy válogató verseny egyébként is leg­alább olyan helytállást kö­vetel majd minden sportág­­ban, miként maguk az „iga­ziak”. ... Most sokan kérdezték és kérdezik: hetekkel­ a bu­dapesti világbajnokság előtt van-e jelentősége ennek az eseménynek ? A válasz két okból is — igen. Egyrészt, mert azon a spartakiábon, amelyen negyvenmillió résztvevő közül jutnak el a legjobbak a döntőkig — minden versenyszámnak jelentősége van. Másrészt, mert az indulók zöme — ha hiányzik is közülük a VB résztvevőinek jelentős része — ezért vagy azért, de ér­dekes, figyelemre méltó egyéniség. Most nézzük a magyaro­kat. Akad közöttük olyan, aki csak az „utolsó órában” esett ki a budapesti világ­bajnokságra készülő, szűkí­tett keretből (Császári), de feltehetően még nem esett ki az olimpiai reménységek sorából... Akad olyan, aki­ről már most kijelentették: a moszkvai olimpia utáni időszak kiemelkedő egyéni­sége lehet (Buzgó). És akad olyasvalaki, akiről mostan­ság semmi különöset nem jelentettek ki (Sasics), de „mellesleg”­­ ő az egyet­len világbajnok a trióban. Igaz, nincs itt az olimpiai és világbajnok lengyel Pe­­ciak, hiányzik a nemrég műtéten átesett szovjet Lednyov, de honfitársainak viszont — ez az utolsó vá­logató versenye a VB előtt! Császári a lovaglásban két hibával ráijeszt ugyan a magyar táborra, Sasics és Buzgó viszont remekel — és az első nap után a ma­gyar csapat a verseny első helyére kerül. Nos, a magyar csapat szereplése alaposan felcsi­gázta az érdeklődést, felkel­tette a figyelmet az öttusa iránt. A vívásban az előző napon bizonytalankodó Császári a legjobb. Buzgó és Sasics is helytáll , megtartják vezető helyüket, azután Sasics 199 kört, Buz­gó 194-et (egyéni csúcsbe­állítása), Császári 189-et lő és továbbra is vezetünk. A kép az úszás után sem vál­tozik ... És következik a mindent eldöntő futás. A csapat elő­nye a korábban jóval esé­lyesebbnek tartott hazai gárdákkal szemben tekin­télyes. „Ezt nem lehet elve­szíteni” — szuggerálják egymást. És nem is veszítik. Győz: Magyarország, az egyéniben Buzgó második, Császári kilencedik, Sasics tizedik ... „Viszontlátásra Budapesten!” — mondja Sven Thofelt, a nemzetközi szövetség elnöke. Ekkor már szusszanásnyi idő sincs — örülni, bánkód­ni majd augusztus 10-től, a spartakiád befejezése után lehet. A színpompás, látvá­nyos megnyitót most már futószalagon követik az események. (Igen, a spartakiád, és persze Moszkva hangulata máris — egy évvel az olim­pia kezdete előtt — az öt­karikás játékok hangulatát idézi. A megnyitónak már a puszta főpróbáján húszezer néző ült a lelátón. A nyolc­milliós nagyváros utcái az olimpiai mackó emblémá­jával vannak teli, s egyút­tal a sportot, a mozgást „reklámozó” plakátokkal. A Szovjetszkij Szport írja: „Az olimpia nem csupán a versenysportnak, hanem a tömegek testedzésének is lendítőjévé fog válni.” Alig­ha akad mostanság utazó, látogató a szovjet főváros­ban — még ha egyébként semmi köze sincs a sport­hoz —, akinek ne jutna eszébe valamilyen formá­ban az 1980-as év ,nagy sporteseménye ...­ De maradjunk 1979-nél, a spartakiádnál. A megnyitót az atléták nagyszabású randevúja kö­veti, máris láthatjuk — sok-sok világnagyság kö­zött — a nemrég Budapes­ten üdvözölt Mosest, itt van Németh Miklós. A 87 or­szágból összegyűlt külföldi versenyzők (több mint két­ezer) jelentős része atléta, de a több mint tízezer fő­nyi szovjet indulógárdában is nagy számmal akadnak belőlük. Itt van Borzov, a kubai Leonard, az 1500-as világcsúcstartó Bayi, a Volt világrekorder gátfutó Casa­­nas, de ha már régi isme­rősöket (vagy számunkra egyben újakat?) említünk, ne feledkezzünk meg Oer­­terről, a négyszeres olim­piai bajnok diszkoszvetőről, aki Moseshez és néhány­­ társához hasonlóan nemrég még Budapesten verseny­zett ... A számunkra legér­dekesebb versenyszám, a gerelyhajítás döntője ked­den este, lapunk zárta után kezdődött. Emiatt „marad­tunk le” több más sportág , így például az ehelyütt rendkívül népszerű birkó­zás­i finiséről is. Erről csak annyit: a CSZKA Le­­ningradszkij Proszpekten levő csarnokában olimpiai, világ- és Európa-bajnokok sora gyülekezik. Hosszú idő (huszonhárom év) után először­ labdarúgás is szerepel a programban, folyik a vízilabda, rajtol az úszás küzdelme — és van egy különleges versenyszám (amelyről a fentiek talán érzékeltettek valamit): az újságírók rohannak egyik helyszínről a másikra, hogy a most már futószalagon zajló, sok-sok érdekes ese­ményre odaérjenek. Kár, hogy az ő eredmé­nyeiket nem jegyzik... 59 . Császári Sasics

Next