Magyar Ifjúság, 1980. január-április (24. évfolyam, 1-17. szám)

1980-04-25 / 17. szám

panoráma HÍREK, ESEMÉNYEK, TUDÓSÍTÁSOK * Esetleg olaj is lehet az eredménye annak a kutatófúrásnak, amit a Somogy megyei Vízvár határában végeznek az olajbányászok. A „Május 1” mélyfúrós szocialista brigád már a háromezerháromszázadik méternél tart. Ez a háromezerháromszáz méter három kilométer, meg egy kicsi... Lefelé! Ady ÉS Szabolcska Költészetnapitöprengések. Avagy: irodalomtörténeti ki mit tud. Illetve: áprilisi séta. Mondjuk a XI. kerületben. Ha az ember a Móricz Zsigmond körtér felől elindul a Fehérvári úton, akkor jobb kéz felől először elhagyja a Vásárhelyi Pál utcát (fontos utca, ide jár a fél kerület minősített postai küldeményeiért, amelyeket napközben természetesen nem tudnak kézbesíteni!), majd a második sarkon jobbra befordulván a Szabolcska Mihály utcába jut. Hogy ezt megtehesse, gyalog kell haladnia, tekintve, hogy ebből az irányból az utcába behajtani tilos. De most gyalog vagyunk, ráérünk, nézelődünk, ezért tehát felkapjuk a fejünket. Nicsaki... Szabolcska Mihály utca. És mert költészet napja van, és mert József Attilát ünnepeljük éppen, hát megállunk egy tűnődő pillanatra az utcanévtábla alatt. És ha már egyszer megálltunk, maradjunk is egy cseppet állva. No, nem mintha földbe gyökeredzett volna a lábunk, vagy mi. Nem, egyszerűen csak állunk. Illő méltósággal. És ezen nyugalmi helyzetünkben váratlanul töprengeni kezdünk. Először úgy általában, aztán kicsit konkrétabban. Úgy általában azon, hogy milyen szép dolog is a hálás utókortól, hogy nagyjainak emléke előtt utcák elnevezésével is tiszteleg. Az ember meghal, de műve a késő századokra marad. Kicsit konkrétabban pedig azon, hogy — íme, most itt állunk nagytiszteletű Szabolcska Mihály, temesvári főesperes úr utcájában, és... És nem jut eszünkbe semmi. Már úgy semmi, hogy — nagyon szeretnénk borongva magunk elé mormolni néhány halhatatlan sorát, de folyton csak az jut eszünkbe, hogy: „Nem hivalgó, cifra páva . Nem modern az én szívem. —• Egyszerűség lakik benne — Mosolyogva, szelíden ...” Ami nem jó dolog, mert ennek a néhány sornak jó pár utcával arrább, a Karinthy Frigyes utcában kellene eszünkbe jutnia, hiszen Sz. M. csak írhatta volna így, valójában azonban „Így írtok ti’’... Illetve...' De várjunk csak, mert valaki még azt találná hinni, hogy ironizálunk, ami nem igaz. Mi csak — hangsúlyozottan — töprengünk. Elsőrendűen is irodalomtanításunk hiányosságain. Azon, hogy valaki eltölthet úgy nyolc évet az általános iskola, négyet a középiskola, további ötöt az egyetem padjaiban, hogy — és bocsánat: kaphat magyartanári oklevelet! —, szóval anélkül, hogy hivatalból meg kellene ismerkednie Szabolcska Mihállyal. Szabolcska Mihály nagy költő volt, nem vitás, hiszen a magyar fővárosban két utcát is elneveztek róla (mint ennek a kérdésnek lelkiismeretesen utánanéztünk: egyet a IV., egyet pedig a már említett helyen, a XI. kerületben). Nosza, pótoljuk akkor a mulasztottakat! Sz. M. született 1862-ben, meghalt 1930-ban, teológiát Debrecenben tanult, 1892-től Marosfesfaluban lelkész. 1899- ben kerül Temesvárra. A Temesvári Arany János Társaság elnöke, titkára a Kisfaludy Társaságnak és tagja a Petőfi Társaságnak, illetve tiszteleti tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. „Több alkalommal részesült nyilvános elismerésben s a maradibb gondolkodású rétegek körében országos népszerűségre tett szert” — többek között ezt írja róla a Magyar Irodalmi Lexikon. Ami azonban nyilván nem igaz, hiszen mi sem bizonyítja jobban, mint ez a két utcanév elnevezés, hogy költői népszerűsége máig hatoló érvényű. Márpedig mi — és ezt minden gyermek tudja, még az általános iskolában is — nem vagyunk maradi gondolkodásúak, sőt még maradibbak sem. Igaz viszont, hogy iskoláinkban nem tanítjuk Szabolcska Mihályt. És köteteit sem adjuk ki. Kiadjuk viszont K. F. összes műveit. („Ami a szívemen fekszik — Azt dalolom, semmi mást. — Legelő, kicsiny birkáktól — Tanultam a versírást.”) És kiadjuk az Sz. M.-t oly sajátságosan minősítő Ady Endre úr publicisztikai írásainak gyűjteményét. („Kicsi kunyhó, szerető szív, — Messze égbolt, tiszta kék — Fulladjon meg Ady Endre — Lehetőleg máma még.”) És tanítjuk az iskolában a költő Szentjóbi Szabó Lászlót — hogy csak az „sz” betűnél maradjunk! —, de nem nevezünk el róla utcát, a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albertet, de nem nevezünk róla utcát, első útirajzírónkat, Szepsi Csombor Mártont, de nem nevezünk róla utcát, tanuljuk Szerb Antalt, szeretjük Szomory Dezsőt, tiszteljük Szabó Pált..., de nem nevezünk róluk utcát. Szabolcska Mihályról viszont kettőt is! Tehát: tessék hozzáigazítani a magyartanítást az utcanevekhez! És a könyvkiadást is! Szeretnénk szeretni Szabolcska Mihály főtisztelendő urat. Vagy legalábbis ismerni... Állunk az utcanévtábla alatt, és arra gondolunk, ha most behatolhatnánk Hádész birodalmába (birodalom! nem irodalom...), s meginterjúvolhatnánk a Mestert, talán ezt mondaná: „Leszek én még főtér az Ady utca végén!...” K. L. M. Háp-háp Kibújtak az első, rútnak igazán nem mondható, kiskacsák a székesfehérvári Vörösmarty Tsz keltetőüzemében. A keltetőben egész évben csúcsforgalom lesz: kétszázhúszezer darab kacsa, kétmillió csibe, hetvenezer liba és százezer vadkacsa készül kibújni a tojásokból. Pályázati felhívás A Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága, a Magyar Vöröskereszt Miskolc Városi Bizottsága, a Mozgáskorlátozottak Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Egyesülete 1981, a ROKKANTAK VILÁGÉVE alkalmából MIT CSINÁLSZ SZABAD IDŐDBEN? címmel vegyes pályázatot hirdet. A pályamunkák lehetnek: kézimunka, horgolás, kötés, hímzés, varrás, rajz, festmény, linó, fametszet, rézkarc, modellek (autó, repülő, hajó, játék), fa, kő, agyag kisplasztikák, fafaragások, szobrocskák, égetett vagy szárított plasztika, írások: vers, novella, elbeszélés, ebben az esetben a pályamű nem lehet több, mint 25 gépelt oldal, kézírást is elfogadunk, papíron karton, műanyag játékok, faliszőnyegek, faliképek, intarziák. Minden pályázó összesen legfeljebb 3 alkotással vehet részt a pályázaton. Így tehát több műfajban is, vagy egy azonosban. A pályázat jeligés, minden pályaműhöz csatolni kell borítékot, mely tartalmazza a pályázó nevét, korát, rokkantságát és pontos címét. A beküldött pályamunkák az egyesület tulajdonai maradnak. A pályázat országos. A pályázaton csak mozgáskorlátozottak vehetnek részt. A pályázat beküldési határideje: 1980. október 30. A díjnyertes pályázókat az elbírálás után levélben értesíteni fogjuk. Pályadíjak minden műfajban egyenlő arányban — I. díj: 1500,— Ft; II. díj: 1000,— Ft; III. díj: 500,— Ft. Beküldési cím: Mozgáskorlátozottak B.-A.-Z. megyei Egyesülete. Miskolc 10. Nagy Sándor u. 32. 3531. (Ez a cím csak csomagcím.) Helyreigazítás Múlt heti számunk példányainak egy részében, a 25. oldal első hasáb utolsó mondata értelemzavaró nyomdahibával jelent meg. A helyes szöveg a következő: „Lenin vezette az országot a háborúban, majd kidolgozta a békés építés feladatait, a NEP- et és a GOELRO-t (az új gazdaságpolitikát és az ország villamosításának tervét), a mezőgazdaság szocialista átalakítását.”