Magyar Ifjúság, 1980. szeptember-december (24. évfolyam, 36-52. szám)
1980-09-26 / 39. szám
Polgárjogot a rövid nadrágnak! Ha rövid a nadrágod, toldd meg egy fellépéssel , biztatgattam magam, miközben szégyenkezve és bosszankodva elkullogtam a nagycenki Széchenyi-kastély bejáratától. Később lemondóan megállapítottam: gyámoltalan ember ne menjen rövidnadrágban múzeumba. Merthogy nem engedik be! Történt ugyanis, hogy nyáron, dunántúli országjáró túránk során — jókora kitérőt téve — meg akartuk látogatni a „legnagyobb magyar” kastélyában berendezett múzeumot. Ünneplőbe öltözött lélekkel — de kétségkívül rövidnadrágban. Utamat állta azonban a múzeum igazgatója — mondván, hogy a többi látogatóra való tekintettel nem engedhet be. (!?) Én ilyenkor nem tudok vitatkozni. A szabály, az szabály — ha ugyan létezik egyáltalán. A hiba bizonyára bennem van: minek mászkálok kánikulában rövid nadrágban, ha régis, miért nem a strandon süttetem a hasam, miért a múzemajtóban égetem a bőrt a képemről. Hisz nyilvánvaló, hogy egy férfilábszár a maga meztelenségében elképzelhetetlen objektum a kiállított tárgyak között. Elmenőben, mintha skót szoknyás és tiroli nadrágos turistákat láttam volna közeledni. Előre kacag a májam. (Szálé) tenigazából ekkora pimaszság láttán, itt van, én pedig kérem vissza a pénzemet, mivel igencsak úgy véltem, hajlik arra, hogy „elfelejtse visszaadni”. Távozóban még sokáig hallottam a mérgelődését. Kívánalmaimat, megjegyzendőimet az eset kapcsán ezennel 3 pontban foglaltam össze: 1. Üzenem az illető „úriembernek”, hogy nem ártana, ha a legközelebbi alkalomra beszerezné a hírlapárusítási engedélyt. (Időközben megtudtam ugyanis, hogy a szomszéd gyárban rakodómunkás, s csak közeli „újságos” barátjának szokott időnként „besegíteni”.) 2. „Az élet nem habostorta”, tehát az 1,20-ba kerülő újságot 1,20-ért próbálja árulni, ugyanis ha nem tudná, akkor ezúton közölhetem, hogy az a bizonyos borravalónak nevezett akármi, tudtommal nem kötelező jellegű össznépi adakozás. 4. Az sem ártana, ha a jövőben ragadna rá egy kevés abból a jómodornak nevezett akármiből is. Tisztelettel: Csikó Sándor Extel-újságolom! A minap munkából igyekezvén hazafelé, a Váci út, és a Béke utca sarkán láttam, hogy egy férfi Esti Hírlapot árul. Nosza, gondoltam magamban — veszek egyet, s mivel pillanatnyilag épp pénzszűkében voltam, „CSAK” 1 Ft 20 fillért vettem elő, s adtam át az „újságárusnak”, naivan mit sem sejtvén arról, hogy ez a későbbiekben minő bonyodalmak okozója lesz. Ő az 1,20-at egy darabig nézegette, majd megcsóválta a fejét, s szűkszavúan csak anynyit közölt, hogy ez „CSAK” 1,20. Mire én jóindulatúan megkérdeztem tőle: csak nincs valami baj, és hirtelen megdöbbentem, úristen, csak nem emelték fel tegnap óta sutytyomban azújságok árait? Nézem a fejlécet, 1,20 — a lap is 1,20, mondom erre megkönnyebbülten. Ezzel indultam is volna tovább, ám az árus mérgesen rám förmedt, hol él maga, tudja, hol kapja meg ezt az újságot ennyi pénzért, sehol, nos, mi lesz?! Mi lenne, mondtam, viszlát, — hohó, nem úgy megy az, ha nem ad még valamennyi pénzt, akkor adja vissza az újságot. Tudja mit — dühödtem be úgy is Apróságok (az olimpiáról) Jegybörze a Kalinyinon. Egyik magyar turista meglepetten szól oda társának: — Te, itt a rendes áráért adják a jegyet! Hiába, a Baross térhez szokott gondolatvilágunk már fel sem tételezi, hogy valamit „csupán” azért adnak el, mert nem kell...* Buszon. A viteldíj „leszurkolása” után a jegyautomata annyi jegyet ad, amennyit csak akarunk. Mégis mindenki csak egyet vett. Kivéve a magyarokat. Egyik honfitársunk zsebrevágott vagy 20—25 jegyet. Egyébként nekünk, külföldieknek bérletünk volt... * — Te, nem tudod hol van az ökölvívóstadion? — Tudod, ott, ahol egy fúrót vettünk! Fontossági sorrend!... * Nagy üzlet a farmer Moszkvában. A legnagyobb boltot egy magyar fiatalember csinálta. A GUM-ban magáról adott el egy használt farmert 80 rubelért. És az eladott nadrág zsebében felejtett 100-at... * Gyönyörű kislány feszít a magyar válogatott címeres melegítőjében. Üdvözöljük őt. Egy szót sem tud magyarul. Ránk mosolyog és kezével az üzletelés nemzetközi jelét mutatja ... (nagy) Magyar Koncertek Kőröshegy nevezetességei a műemlék templomban nyaranta rendezett koncertek — így a prospektus. Ám míg a templomban Bach vagy Corelli szól, addig a falu kellős közepén álló Muskátli vendéglő előtti terepen az Akácos út. Amott péntek esténként kilenc óra körül szép csendben indul hazafelé a zenebarát közönség; itt hajnalban, szép hangosan, sőt — üvöltve. Itt ugyanis turistacsoportokat és — főleg — lakodalmas gyülekezeteket fogadnak. Nemrégiben — pontosan: a szeptember 6-ról 7-ére virradó éjjel — násznépet Miattuk már szombaton, kora délután bezárt az étterem (egyetlen a faluban), nehogy az arra tévedő akár egy korty üdítőhöz jusson. Ez alkalommal a koncert a szokásosnál is mélyebb zenei élményt adott: hajnali fél négykor fúvószenekar kezdte rá, hogyaszongya: Az egri kislány mind csalfa. Igen kérem, a Balatonboglári Állami Gazdaság buszával érkezett 6—8 tagú rezesbanda állt az éjszaka és az úttest közepén, és fújta, fújta. Rendületlenül és hamisan. Fél ötig. Az álmukból felzavart környékbeliek véleménye megoszlott ez ügyben. Az indulatosabbak a csendrendeletet, és az annak megtartására illetékes vendéglőst, rendőrséget, tanácsot emlegették. A galamblelkűek elandalodtak, istenem, fiatalok, egyszer (?) van esküvő. A realisták (ismervén legújabb kori históriánk lakodalom-fejlődéstörténeti részét, valamint a vendéglátóipar bevételi terveit) az új prospektust látták lelki szemeik előtt: Kőröshegy nevezetességei a műemlék templomban nyaranta és a Muskátli vendéglő előtt egész évben rendezett koncertek. (andai) Felvilágosítás Szolnok, MÁV-pályaudvar. A beérkező szerelvényről száz és száz utas tódul az impozáns „Információ” felirathoz. Az információs helyiség ablakai sötéten ásítanak, mint az egyik, peronon unatkozó vasutas, aki kérdésemre így válaszol: „Mit tudom én, hol van a hölgy? Nem én őrzöm ...” A hölgy, az informátor, jó tíz perc múlva előkerül s arcán enyhe pírral szól ki a diónyi résen: — Autóbusz-menetrendet tudakol? Ugyan már, uram! Ez MÁV és nem MÁVAUT! Világos? Mint a vakablak ... (besze) 13