Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)
1982-08-13 / 33. szám
NÉZZ KÖRÖI A BALATONNÁL! Ahol a küszvágó csévek repülnek A kellemesen hűsítő vízben lubickolva, napozva a strandok gyepszőnyegén, vitorlázás vagy éppen csendes horgászás közben akarva-akaratlanul találkozunk a tó vizében vagy annak közelében élő állatokkal. A Balatonnak és környékének ez az arca ma még meglehetősen ismeretlen a legtöbb ember számára, de azért örvendetes módon évről évre mind többen vannak, akik igyekeznek nyitott szemmel járni a tó partján és észreveszik, megfigyelik a rendkívül gazdag állatvilág ott zajló életét is. Fogassüllő, dévérkesség Ha a mólón vagy a strand lépcsőjén üldögélünk, a parti kövek között apró halakat láthatunk, amint csapatosan úszkálnak ideoda, és ezüstösen csillogó testüket néha játékosan dobálják fel a partnak csapódó, szelíd hullámok fölé. A szélhajtó büsz a Balaton egyik jellegzetes halfaja, mindenütt találkozhatunk vele. Mindig csapatosan és többnyire a felszín közelében tartózkodik. A parti kövek között tanyáznak a szépen mintázott sügérek is, valamivel odébb, az egyik vízben álló oszlop árnyékába húzódva csuka várakozik mozdulatlan türelmességgel, hogy egy-egy küszrajt vagy keszeget feléje sodorjon a jó szerencse. Bár mennyiségénél fogva a dévérkeszeg a Balaton igazi „alaphala”, a méltán leghíresebb kitűnő húsú fogassüllő, amelynek olyikor tíz kilón felüli példányai is akadnak. A süllő tavasszal ívik, amikor a víz már legalább 13—14 Celsius fokra felmelegszik. Egy-egy nőstény tekintélyes mennyiségű: 200 000—300 000 ikrát rakhat, de közülük a legkülönbözőbb okok miatt csak nagyon kevesen érik meg, hogy kifejlődve, körülbelül hároméves korukra maguk is ivaréretté váljanak. A halak közül a fürdőzők többnyire csak a szélhajtó küsszel találkoznak, a dévérekkel, a fogassal, az angolnával legfeljebb a terített asztal mellett „ismerkednek”. Annál gyakrabban figyelhetjük meg a Balaton körül azokat a madarakat, amelyek részben vagy egészben a tóban élő halak közül szerzik zsákmányukat. Nyári napokon különösen a déli part közelében találkozhatunk egy-egy sirályra emlékeztető, hegyes szárnyú, villás farkú, a fején fekete „sapkát” viselő küszvágó csérrel. Lassú szárnycsapásokkal repülnek a víztükör felett, közben lefelé kémlelnek, és ha a felszín közelében úszó büszt vesznek észre, meredeken levágva zuhannak a vízbe. A Balaton közelében, a lellei halastavakon fészkelnek, a dankasirályok társaságában. Az üdülőket szállító motorosok állandó kísérői a dankasirályok. Kitartóan keringenek a hajó mögött, és ha táplálék hull a vízbe, rikácsolva csapnak le. Néha a nyári hónapokban is felbukkan közöttük egy-egy jóval nagyobb testű ezüstsirály a Balaton felett.. Ezek a madarak a tengerpartok lakói, csak több éves korukban válnak ivaréretté, és amíg ez bekövetkezik, a fiatalok egy része a szárazföld belsejébe is elkóborol. Nem olyan bizalmasak, mint a dankasirályok, többnyire csak távolabbról nézegethetjük őket. A Kis-Balaton védett nádrengetegének közelsége különösen a Balaton nyugati felére nyomja rá a bélyegét. Autóból, vonatból is láthatunk egy-egy hófehér, a ma-