Magyar Ifjúság, 1982. szeptember-december (26. évfolyam, 36-53. szám)
1982-12-17 / 51. szám
fl rjm HHKH H| BSal m raji MfiW Bffl $&.& laB Bff* Jjfj-y aatia 1 ■■■■ - H • HUH BH •>i^" JOB* ". .. .• ,f,-:; v ./.'».‘í^te. WB W HROBj KKtt /tó QHEytf^ IM}^ EHf • December 4-én, a kézilabda-világbajnokság szünnapján különös küzdelem zajlott a világverseny színhelyén, a Budapest Sportcsarnokban. A végül is győztes csapat kapitánya, Tina Turner a két „mérkőzés” után boldognak látszott, s a „vesztesek”, a sikerben előzőleg kétkedő nézők sem szomorkodtak. A meccs meglepő módon elég hamar eldőlt, pedig az előjelek szoros csatát ígértek. Vegyük csak sorra, mi minden adhatott okot arra, az aggodalomra, hogy valami gyenge vásári produkció születik! Először is egy riasztó tény: Tina Turner, a fotókon előszeretettel szexi „tigrisasszonynak” ábrázolt énekesnő — körülbelül negyvennégy éves! Mi több, állítólag öt gyereket szült. Ilyen korban az addig csapodár lányokat-asszonyokat alakító színésznők is egyre több ruhában jelennek meg a színpadon, s ábrázolt hőseik mozdulataiból is kikopnak a kacér gesztusok. Az előzetesként vetített videofilmekben néha az archoz túl közel lopakodott kamera felfedte a smink alatt gonoszul meghúzódó ráncokat. Aztán ez az ódivatú tépett haj ... manapság, a markánsan „kihegyezett” new wave frizurák mellett. S végül a zene, amely a szintetizátorok komputer-ritmusa által a sarkából kidöntött popvilág elmúlt idejét idézi. Végiggondolni is rossz, micsoda szánakozó pillantások repkednek majd a színpad felé, a pimaszabbak talán még a Jethro Tull egyik lemezének címadó dalát is fütyürészni merészelik: Too old to rock ’n’ roll, too young to die — túlkoros a rock and rollhoz, gyerek a koporsóhoz . . . Mindezt nyolcvantól kettőszázig . . . Talán ezért olyan sok az üresen tátongó széksor a lelátókon, mint egy rangadó utáni, nem sok vizet zavaró fordulón, ahol csak az ebéd után menetrendszerűen amúgy is a pályára ballagó klubrajongók törik magukat egy-egy jobb állóhelyért. Most persze már minden visszakozás késő, ha sípszó nincs is, a meccsnek kezdődnie kell. Úgy tűnik, a rock and roll gonoszabb, mint az eleve elrendelés — halálig nincs belőle kiszállás. lan Minden sztárja gyanútboldogsággal mászik bele, a kedvcsináló Turner Band fiatal muzsikusait a Közel-Keletről a hideg Budapestre citáló turnémenetrend itteni állomásán feltehetőleg nem foglalkoztatják ezek a gondolatok. Egy kivételével valamennyien fehér zenészek New Yorkból, Los Angelesből, Philadelphiából, s jól játsszák a fekete zenét. Legalábbis, ami itt Európában feketének hallatszik. Tina ugyanis azt mondja: — Még mindig problémákkal küzdenek a fekete muzsikusok az Államokban. A dalaikat szegregációs rádiókhoz, s a a rhythm and blues listákhoz kötik, s úgy tűnik, az előadók bőrszíne még mindig többet nyom a latban, mint az, hogy éppen mit játszanak. Engem mindig a nehezen elviselhető középútra soroltak. Azért,