Magyar Ifjúság, 1982. szeptember-december (26. évfolyam, 36-53. szám)
1982-12-31 / 53. szám
végre megszületik az első magyar győzelem. Az első és a második. Két tornászlány. Köröndi Margit és Keleti Ágnes. Felemáskorlát és talaj. Aztán a hatodikon Csermák Jóska (innen, Tapolcáról) világcsúcs távolságra dobja a kalapácsát. A hetediken öttusázóink felteszik a „i” betűre a pontot Hámeelinnáíban. (Vajon gondolt-e valaki azokban a boldog pillanatokban arra, hogy mint esélyteleneket ki sem akarták őket hozni az olimpiára?) Kilencedik nap: Hódos Imre és Szilvásy Miklós — két birkózó. Tizedik: Takács Károly és az úszó Szőke Kató. Tizenegyedik: Székely Éva. (Hát mégis sikerült! Így váljanak valóra minden szomorú kislány álmai! ...) Tizenkettedik: kardcsapat. (7:7 után az addig nyeretlen Gereich következik a félelmetes iiten ellen, és 5:3-ra lemossa az olaszt a pástról.) Tizennegyedik: a női gyorsszóváltó (Novák Ilonka, Temes Edit, Novák Éva és Szőke Kati) és Kovács Pál (mellette még két magyar a dobogón: Gerevich és Berczelly!). És a tizenötödik nap: két arannyal túlszárnyalta már csapat a korábbi két legsikeresebb olimpiát, Berlint és Londont. És mi van még hátra!... 400 méter gyorson Gyenge Vali. Majd a foci: Magyarország—Jugoszlávia 2:0. Még egy csapat: a vízilabdázók. És aztán, aztán a bunyó! Igaz-e, Laci, hogy Puskás öcsi nem ment el a mérkőzésedre? A többiek még csodálkoztak is rajta. Éppen az öcsi? És amíg te a dél-afrikait csépelted, addig olyan parádét készített elő Kurucz Toncsi közreműködésével Otaniemiben, a csapat szálláshelyén, hogy na! A „Sváb” úgy vélte: az a döntő neked már csak amolyan formaság. Fontosabb, hogy illendő módon legyél megünnepelve. Volt mit ünnepelni, úgy általában is. Hiszen még egy szót sem szóltunk a tíz ezüst- és tizenhat bronzéremről. Az emberben kavarognak a nevek, mindenről szeretne hallani. A „villámikrek” harmadik helyéről (Zarándi, Vanasdi, Csányi, Goldoványi), Róka Tóniről, a gyaloglóról, a távolugró Földessy Ödönről, Németh Imréről, aki londoni győzelme után most is szerez egy bronzérmet a tornászlányokról. A férfi tőrcsapatról, amelyben olyan „vendégművészek” léptek fel, mint Gerevch, Berczelly, Sákovics öcsi, aztán a birkózók: Pólyák, Gurics, a Takács-tanítvány Kun Szilárd, a kajakozók és kenuzók, Varga Feró, Gurovits, Parti és Novák Gabi... És akik csak pontot szereztek, azokról talán szabad megfeledkeznünk?! ... Nem tartunk fel, Laci, ráérsz most mesélni ? Mondj valamit magadról is! Minden oké? Még egy perc... Halló!HEMZŐ KARCSI MEGNYOM EGY GOMBOT. MOST MÁR SZABAD ÖREGEDNI. A PILLANAT BORÍTÉKOLHATÓ! HARMINC ÉV ... ISTENEM, MINTHA CSAK TEGNAP LETT VOLNA. KÖSZÖNET ÉRTE MINDAZOKNAK, AKIK MÉG ITT VANNAK.) K. L. M. sokszordínóval jutnak el külföldiek fülébe. Például, hogy a tavaly decemberben Juan Antonio Samaranch vezetésével TOB-bizottság érkezett a városba, az előkészületek ellenőrzése vagy legalábbis érkezett volna. Szarajevóban aznap kegyetlen felek fújdogáltak, a zürichi gép is tudott leszállni, tovább llett repülnie Belgrádba. Nos, társaság felét, természetesen elnökkel együtt, csakhamar gépre pakolták és ők csakhajr annak rendje és módja szert meg is érkeztek Szarajevó- A társaság másik fele vonat zötykölődte végig az éjszai Se étkezőkocsi, se hálókése fűtés. Szilvakék emberek ittak le a vonatról Szarajevó és a konferencia végéig etlen szót sem lehetett kiosztani belőlük. rá is tette a dolgot.Samaranch - Csak nagy nehezen tudtunk Kajevóba érkezni — mondta ajtóértekezleten. — Értesülésk szerint az ilyesmi nem világ. Szarajevó magas hegyekre zárt völgy mélyén fekszik,akorta erős szelek látogatják katlant, néha pedig áthatoldalan köd borít mindent. Azóta a megoldást is kitalál:. Zord napokon a száz kiloternyire fekvő Mostar és a romszázötven kilométernyire Belgrád fogadja az olimpia pert. Továbbutazás vonaton, most már „igazi” vonaton, melyen nem kell megfagyni, melyen étkezni is, aludni is led, és amelynek minden fülkében több színes tévé is elsángítja majd az utasokat. Felmerül a kérdés: örül-e Szarajevó népe az olimpiának? Ahmed Karabegovics, a szervező bizottság főtitkára boldog fejtvólogatással válaszol. — Megkérdeztük a szarajevóiakat, hajlandóak-e négy éven át keresetük 2 százalékát a téli olimpia céljaira befizetni? A lakók 89 százaléka válaszolt és ezeknek a 96 százaléka igennel. Nem csekélység. Az olimpia rendezése 170 millió dollárba kerül majd. 60 milliót biztosít a jugoszláv kormány, Szarajevó és a boszniahercegovinai köztársaság — egyenlő arányban. — A hiányzó 110 millió dollár befolyik majd a televíziós jogdíjakból. Az 1988-as olimpiát Szöul és Cagliary rendezi. Az 1984-es nyári olimpiát Los Angeles. Tehát minket ért az a megtiszteltetés, hogy az évtized utolsó európai olimpiáját megszervezhetjük. Szép és jó dolgot akarunk csinálni. Szükségünk van a turistákra. Szegény ország vagyunk. Számunkra ez ... szinte élet és halál kérdése. Ahmed Karabegovics ______* _____________________ AZ ÉV LEGJOBBJAI „Mire lesz ez elég?” Ha van a vívásban fegyvernem és van versenyszám, amelyre a szokottnál is jobban figyelünk, hát az a kardvívás, a kard csapatverseny. „Hagyományos” magyar szám, s ha ebben sikerül világbajnokságot nyerni , azzal az év legjobb csapata címét is el lehet nyerni... A legjobb négy között Kolczonay Ernő honfitársával, Pap Jenővel mérkőzött a párbajtőr egyéni versenyen, így hozta a véletlen, meg az egyre többet szidott direkt kieséses forma. A magyar vezetők és edzők nem bírták nézni a testvéri harcot és libasorban kisétáltak a teremből. A győztest az első helyért vívandó csatában Philippe Riboud, az 1979-es melbourne-i világbajnok várta. Nem kis ellenfél! Kolczonay már többször borsot tört a góliát orra alá, emlékezeteset alakított például a moszkvai olimpián abban a csertében, amely a döntőbe jutást jelentette számára. 1981-ben a foggiai Európabajnokságon is alulmaradt Riboud Kolczonayval szemben. Érthető hát, hogy a szakemberek és vezetők többsége kimondva-kimondatlanul talán azt várta, hogy Kolczonay legyőzze Papot. De másképp történt. A BVSC válogatottja azon a napon verhetetlen vollt. Dávid Sándor, a televízió riportere mellett ültem, amikor elvonultak mellettünk a magyar küldöttség tagjai. Állítom, fehérebbek voltak, mint a fal. Szőcs Bertalan, aki a sor végén haladt, felém fordulva megjegyezte: — Mire lesz ez elég? Utóliag tudtam meg, hogy ezt a mondatot az egész ország hallotta, mert csak néhány méterre volt a televízió mikrofonja. Nem baj, hogy hallotta, mert a kérdés valamennyiünkben ott motoszkált. Ma már tudjuk: az a győzelem elég volt az aranyéremhez. Pap Jenő bravúrosan verte meg Riboud-t. A Corriere della Sera tudósítója pedig ezt írta mondandója élére: „Riboud azért kapott ki, mert azt hitte, hogy a nagy ellenféltől, Kolczonaytól megmenekült." Elképzelem, mi lett volna, ha Pap Jenő veszít a franciával szemben: idehaza kapta volna a leveleket a vívószövetség, hogy miért nem adatták le a csörtét Pap Jenővel. Mert Kolczonay mégis csak esélyesebb lett volna ... De hát így szokott ez lenni. A győzelem kötelező, ha nincs arany, a vezetők fejét követelik. De minden jó, ha jó a vége. Papé lett az aranyérem, s a vezetők feje egy időre a helyén maradt. K. A. On gól? 63