Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)
1983-02-25 / 8. szám
Inkább magad, uram, ha... Átutalási betétszámla-tulajdonos voltam évekig.Nem bántam meg A múlt év novemberében mégis úgy döntöttem, megszüntetem „jogviszonyunkat". Nem bántam meg. A napokban ugyanis kiderült, egy tudathasadásos céggel álltam kapcsolatban, s ez, mint tudjuk, az ügyfél számára egyetlen álmoskönyv szerint sem jelent jót. Hogy milyen egy tudathasadásos OTP-fiók? Látszólag ugyanolyan, mint a többi, ám egyszeresen elkezd furcsán viselkedni, majd amikor erre vonatkozóan kérdéseket tesznek föl neki, elkezd furcsa dolgokat mondani Például november 12-én érvényes nyomtatványon megál- BHMHMBI1 Balázs meséi „Képzeld el, van egy osztálytársam, akinek a papája az egyetemen dolgozik, és van nekik az udvarukban egy atombiztos bunkerük. Tudod, nagyon gazdagok, szóval jól keres az apukája, nagyon szép a házuk, és van öt magnójuk meg három tévéjük meg mindenféle, és megépítették ezt a bunkert is. Teljesen atombiztos, ilyen vastag falai vannak. Tudod, az atombomba, amikor felrobban, akkor van alfasugárzás és bétasugárzás és gammasugárzás, és állítólag a gammasugárzás a legveszélyesebb, és ez olyan bunker, amelyik nem ereszti át a gammasugarat. Képzeld, lecsap az atombomba, ők csak lemennek a bunkerokba, és nem lesz semmi bajuk.. . Persze, ha véletlenül éppen az udvarukon robban, akkor gondolom, nincs szerencséjük, mert azt még az ő bunkerük se bírná ki, de hát az nem is valószínű, hogy éppen oda essen. Azért tudod, hogy miit ki nem találnak, egész frankó lehet egy, ilyen bunker. Például amíg nincs bomba, addig játszani is lehet benne. Szerinted létezik olyan vastag beton, amin nem hatolnak át a gammasugarak ? ... ” Egyébként a napokiban hallottam egy másik mesét is. Egy másik kisfiúról, aki a panelház pincéjében valóságos kis házi állatkertet rendezettbe: aranyhörcsögökkel, teknőssel, s más efféle jószágokkal. De amikor legutóbb leszaladt, hogy eldicsekedjen valakinek kis barátaival, csak az állatok tetemét találta. Szétlapítva, agyonverve, megfojtva. Mert, fiam, az atombiztos óvóhely biztos hogy hasznos dolog. De hiába, nincs olyan vastag beton, amely megvédene bennünket, embereket — egymástól. K. L. M. lapodik egyik ügyfelével, hogy január 1-től megszünteti terhére a megbízások kifizetését, ezt ügyintézője a ,hivatali ihelyiségben aláírásával hitelesíti , majd februárban közli ügyfelével, hogy január hónapban 820 forintot kifizetett ügyfele megbízásából, sürgősen kéri a fenti összeget. Ez még csak gyanús, furcsa dolog, most jön a tudathasadás. Az ügyfél kérdésére, miért fizettek, holott megbízását január 1-től megállapodásuk értelmében visszavonta, az előadónő közli: az az ügyintéző, aki aláírta a megbízás viszszavonását, az egy buta liba, különben már ott sincs az OTP-fiókban, illetve lehet, hogy gyesre ment, mindenesetre, az ő aláírásáért az OTP nem felel, amiben az ügyfél vele állapodott meg, az nem kötelezi az OTP-t semmire. No nem, köszönöm szépen, ilyen céggel, még ha a legnagyobbak és leggazdagabbak egyike is, nem kívánok kapcsolatban állni;ki tudja, egyszer még mi jut eszébe, közli velem, hogy az a pénztáros nője, akinek átadtam a pénzemet, az meghalt, a cég nem fizeti vissza nekem, a hazottak aláírása semmit nem ér, pereljem a hagyatékából. No nem, inkább visszatérek a bonyolultabb, de megbízhatóbb módszerihez: megbízom magamat a számláim kifizetésével, s ha elszámolási vitám támad önmagammal, a fésülködőtükröm előtt udvariasan tisztázom velem. Dehogy fogok egy kis tudathasadásért ,annyit adminisztrálni! K. I. Mi a kifizetődő ? A történet olyan egyszerű, mint az a bizonyos pofon. Az utóbbi úgy kerül ide, hogy vele, felérő hatást váltott ki a környékbeliekben az a hír, hogy bezár a Diósárok út és Józsa Béla utca sarkán a közért. Örökre, illetve, amíg új bérlőre nem talál. Ezt a kis közértet a bérbeadási hullám elején adták „félmaszek” kézbe, és azóta prosperálni látszott. A közértesek váltották ugyan egymást, de a végül is kitartó házaspár igen népszerű volt. Zsuzsikát mindenki ismerte és szerette. Kedvességén túlmenően le lehetett adni nála azegész évi jegyet a gyerektejre, húst lehetett rendelni nála, meghatározott részt, dekára, garantált minőségben. Szegedről hozott békebeli házikolbászt. A friss és jó árun kívül még hitel is volt nála. És vevő is! Lévén a buszmegállóban az üzlet, a távolabb lakók közül is sokan leszálltak a kedvéért. És persze az árujáért! A múlt év végén mégis bezárták a boltot Az ok egyszerű: nem volt kifizetődő. Magyar fjaság M . ■ M A komputer csínytevései A Duna-kanyar ősi városában, tavaly egy inapon kellemetlen meglepetés ért. Fura nyomtatványt hozott a posta. Már az is gyanús volt, hogy csupa nagybetűvel íródott... Tartalmából aránylag könnyen kihámozhattam, hogy a helyi tanács adót rótt ki rám. Méghozzá nem is kis összeget, sok ezer forintot. A dolog az állampolgárt akkor is kínosam érinti, ha maga is tudja, hogy adót bizony kell fizetnie. Ám ha véletlenül úgy hozza a sors, hogy abban az évben jövedelmei nem érték el az adóztatási szintet, azonnal rohan a hivatalba. Magam is így tettem hát. Az adóhivatalban nagy meglepetés ért. Először is felvilágosítottak, hogy feleslegesen reklamálok, ugyanis adót... nem kell fizetnem. A rémisztően nagy összeggel megtűzdelt fenyegető levelet az adóhivatal frissen beszerzett komputere írta, „aki” úgy van ideprogramozva, hogy önállóan vetiki az adókat. A program része az is, hogy ha a gép nyár elejéig nem tapasztal adóbefizetést X. Y. polgár részéről, akkor önműködően kiveti az illetőre ugyanazt az összeget, amelyet az előző évben fizetett — akkor is, ha X. Y.-nak az idén jövedelmei nem teszik indokolttá az adófizetést... A tanácsi dolgozók vidáman nevettek rám: „Ilyen papírokat most évről évre tetszik majd kapni. De ne vegye komolyan ...” Értem. Városunkban tehát 1982-től kezve egy csínytevő komputer által szétküldött felszólításokat nem kell komolyan venni. Hogy ezáltal a Hivatal tekintélyén is csorba esik? Ki figyel oda! Most kíváncsi vagyok, mi lesz. 1983-ban. Jön a tavasz, az adóhivatal kedvenc évszaka. Történelmünk egykori hősének egykori palotájában már biztosan ott zümmög az a vásott kis komputer, és hamarosan kezdi nyomtatni aelszólításait. Sok számmal és betűvel. Csupa nagybetűvel. Nemere István ■si OLDAL INDUL A BAJNOKSÁG Nem értek a gebines közértek matematikájához. De egyet tudok: ha ott, ahová jó áruért, jó szóért szívesen jár a vevő, nemtalálja meg a számítását (az egyébként igen sok ingyen végzett különszolgáltatást vállaló) közértes —, ott valami nem stimmel! Alighanem a szabályzókban. Mert vállalat és vevő — legalábbis a zárásig — jól járt. A közértes miért nem? Joggal vetődik fel a kérdés: ha így nem, akkor hogyan lehet kifizetődővé tenni? —ha - Rengeteg újdonsággal próbálkozunk ...