Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)

1983-02-25 / 8. szám

Inkább magad, uram, ha... Átutalási betétszámla-tulaj­­donos voltam évekig.­­Nem bántam meg A múlt év novemberében mégis úgy döntöttem, meg­szüntetem „jogviszonyunkat". Nem bántam meg. A napokban ugyanis kide­rült, egy tudathasadásos céggel álltam kapcsolatban, s ez, mint tudjuk, az ügyfél számá­ra egyetlen álmoskönyv sze­rint sem jelent jót. Hogy milyen egy tudathasa­dásos OTP-fiók? Látszólag ugyanolyan, mint a többi, ám egyszeresen elkezd furcsán viselkedni, majd ami­kor erre vonatkozóan kérdése­ket tesznek föl neki, elkezd furcsa dolgokat mondani Például november 12-én ér­vényes nyomtatványon megál- BHMHMBI1 Balázs meséi „Képzeld el, van eg­y osz­tálytársam, akinek a papája az egyetemen dolgozik, és van nekik az udvarukban egy atombiztos bunkerük. Tudod, nagyon gazdagok, szóval jól keres az apukája, nagyon szép a házuk, és van öt magnójuk meg három tévéjük meg min­denféle, és megépítették ezt a bunkert is. Teljesen atombiz­­tos, ilyen vastag falai vannak. Tudod, az atombomba, amikor felrobban, akkor van alfasu­gárzás és bétasugárzás és gammasugárzás, és állítólag a gammasugárzás a legveszélye­sebb, és ez olyan bunker, amelyik nem ereszti át a gammasugarat. Képzeld, le­csap az atombomba, ők csak lemennek a bunkerokba, és nem lesz semmi bajuk.. . Persze, ha véletlenül éppen az udvarukon robban, akkor gondolom, nincs szerencséjük, mert azt még az ő bunkerük se bírná ki, de hát az nem is valószínű, hogy éppen oda es­sen. Azért tudod, hogy miit ki nem találnak,­­ egész frankó lehet egy, ilyen bunker. Pél­dául amíg nincs bomba, ad­dig játszani is lehet benne. Szerinted létezik olyan vastag beton, amin nem hatolnak át a gammasugarak ? ... ” Egyébként a napokiban hal­lottam egy másik mesét is. Egy másik kisfiúról, aki a panel­ház pincéjében valóságos kis házi­ állatkertet rendezett­­be: aranyhörcsögökkel, tek­nőssel, s más efféle jószágokkal. De amikor legutóbb leszaladt, hogy eldicsekedjen valakinek kis barátaival, csak az állatok tetemét találta. Szétlapítva, agyonverve, megfojtva. Mert, fiam, az atombiztos óvóhely biztos hogy hasznos dolog. De hiába, nincs olyan vastag beton, a­mely megvéde­ne bennünket, embereket — egymástól. K. L. M. lapodik egyik ügyfelével, hogy január 1-től megszünteti ter­hére a megbízások kifizetés­ét, ezt ügyintézője a ,hivatali ihe­­ly­iség­ben aláírásával hitelesíti , majd februárban közli ügy­felével, hogy január hónapban 820 forintot kifizetett ügyfele megbízásából, sürgősen kéri a fenti összeget. Ez még csak gyanús, furcsa dolog, most jön a tudathasa­dás. Az ügyfél kérdésére, miért fizettek, holott megbízását ja­nuár 1-től megállapodásuk ér­telmében visszavonta, az elő­adónő közli: az az ügyintéző, aki aláírta a megbízás v­isz­­szavonását, az egy buta liba, különben már ott sincs az OTP-fiókban, illetve lehet, hogy gyesre ment, minden­esetre, az ő aláírásáért az OTP nem felel, amiben az ügyfél vele állapodott meg, az nem kötelezi az OTP-t sem­mire. No nem, köszönöm szépen, ilyen céggel, még ha a legna­gyobbak és leggazdagabbak egyike is, nem kívánok kap­csolatban állni;­­k­i tudja, egy­szer még mi jut eszébe, közli velem, hogy az a pénztáros nő­je, akinek átadtam a pénze­met, az meghalt, a cég nem fizeti vissza nekem, a hazottak aláírása semmit nem ér, pe­reljem a hagyatékából. No nem, inkább visszatérek a bonyolultabb, de megbízha­tóbb módszerihez: megbízom magamat a számláim kifizeté­sével, s ha elszámolási vitám támad önmagammal, a fésül­­ködőtükröm előtt udvariasan tisztázom velem. Dehogy fogok egy kis tudathasadásért ,annyit adminisztrálni! K. I. Mi a kifizetődő ? A történet olyan egyszerű, mint az a bizonyos pofon. Az utóbbi úgy kerül ide, hogy ve­le, felérő hatást váltott ki a környékbeliekben az a hír, hogy bezár a Diósárok út és Józsa Béla utca sarkán a kö­zért. Örökre, illetve, amíg új bérlőre nem talál. Ezt a kis közértet a bérbe­adási hullám elején adták „félmaszek” kézbe, és azóta prosperálni látszott. A közérte­­sek váltották ugyan egymást, de a végül is kitartó házaspár igen népszerű volt. Zsuzsikát mindenki ismerte és szerette. Kedvességén túlmenően le le­hetett adni nála az­­egész évi jegyet a gyerektejre, húst le­hetett rendelni nála, meghatá­rozott részt, dekára, garantált minőségben. Szegedről hozott békebeli házikolbászt. A friss és jó árun kívül még hitel is volt nála. És vevő is! Lévén a buszmegállóban az üzlet, a távolabb lakók közül is sokan leszállta­k a kedvéért. És per­sze az árujáért! A múlt év végén mégis be­zárták a boltot Az ok egysze­rű: nem volt kifizetődő. Magyar fjaság M . ■ M A komputer csínytevései A Duna-kanyar ősi városá­ban, tavaly egy inapon kelle­metlen meglepetés ért. Fura nyomtatványt hozott a posta. Már az is gyanús volt, hogy csupa nagybetűvel íródott... Tartalmából aránylag könnyen kihámozhattam, hogy a helyi tanács adót rótt ki rám. Még­hozzá nem is kis összeget, sok ezer forintot. A dolog az állampolgárt ak­kor is kínosam érinti, ha maga is tudja, hogy adót bizony kell fizetnie. Ám ha véletlenül úgy hozza a sors, hogy abban az évben jövedelmei nem érték el az adóztatási szintet, azonnal rohan a hivatalba. Magam is így tettem hát. Az adóhivatalban nagy meglepe­tés ért. Először is felvilágosí­tottak, hogy feleslegesen rek­lamálok, ugyanis adót... nem kell fizetnem. A rémisztően nagy összeggel megtűzdelt fe­nyegető levelet az adóhivatal frissen beszerzett komputere írta, „aki” úgy van ideprogra­­mozva, hogy önállóan veti­­k­i az adókat. A program része az is, hogy ha a gép nyár elejéig nem tapasztal adóbefizetést X. Y. polgár részéről, ak­kor ön­működően kiveti az illetőre ugyanazt az összeget, amelyet az előző évben fizetett — ak­kor is, ha X. Y.-nak az idén jövedelmei nem teszik indo­kolttá az adófizetést... A tanácsi dolgozók vidáman nevettek rám: „Ilyen papíro­kat most évről évre tetszik majd kapni. De ne vegye ko­molyan ...” Értem. Városunkban tehát 1982-től kezve egy csínytevő komputer által szétküldött fel­szólításokat nem kell komo­lyan venni. Hogy ezáltal a Hi­vatal tekintélyén is csorba esik? Ki figyel oda! Most kíváncsi vagyok, mi lesz. 1983-ban. Jön a tavasz, az adóhivatal kedvenc évsza­ka. Történelmünk egykori hő­sének egykori palotájában már biztosan ott zümmög a­z a vá­sott kis komputer, és hamaro­san kezdi nyomtatni a­­­elszó­­lításait. Sok számmal és betű­vel. Csupa nagybetűvel. Nemere István­ ­■si OLDAL INDUL A BAJNOKSÁG Nem értek a gebines közér­tek matematikájához. De egyet tudok: ha ott, ahová jó áruért, jó szóért szívesen jár a vevő, nem­­találja meg a számítását (az egyébként igen sok ingyen végzett különszol­gáltatást vállaló) közértes —, ott vala­mi nem stimmel! Alig­hanem a szabályzókban. Mert vállalat és vevő — legalábbis a zárásig — jól járt. A közér­tes miért nem? Joggal vetődik fel a kérdés: ha így nem, akkor hogyan le­het kifizetődővé tenni? —ha - Rengeteg újdonsággal próbálkozunk ...

Next