Magyar Ifjúság, 1983. május-augusztus (27. évfolyam, 18-34. szám)
1983-07-29 / 30. szám
A Veszprémi Tévétalálkozó nagy találmánya sokak szerint idén a szauna volt. Vagyis a vendégek szálláshelyén, Balatonalmádiban az Auróra szállóban megépült szép új uszoda, tiszta, kifeszített vizével, szoláriummal és mindenekelőtt a szaunával. Ahol végre sikerült néhány televíziós személyiséggel személyesen is megismerkedni, együtt főni az elnökhelyettessel meg a jóképű stúdiós riporterrel, együtt aszalódni az elsőfilmes rendezővel meg a népszerű bemondónővel. És kitárgyalni és elhumorizálni mindazt, amiről plusz nyolcvanfokos hőségben senkinek nincs kedve vitatkozni. Jó, hogy ilyen demokratikus légkör alakult ki a XIII. Veszprémi Tévétalálkozón. Még neves zsűritagokat is lehetett pirosra égetve látni. Koreográfiák Persze igazából mindez nem tartozik sem az olvasóra, sem a nézőre. Főleg, mert egy stúdióbeszélgetésből kiderült, azt képzelik, hogy egy ilyen találkozón csak eszik, iszik, beszélget és semmit nem dolgozik az ember. Pedig aki olyan szakmát választott, hogy részt vehet egy ilyen fesztiválon, nemcsak a szaunában, de még a táncparketten is jól meggondolja, hogy kivel akar együtt lenni. Inni, enni, beszélgetni. Pontos ábrát lehetne felállítani arról, ki kivel érzi jól magát és kihez csapódik, ám a szkeptikus néző talán el sem tudja képzelni, hogy rá milyen közvetlen hatást gyakorolhat az ilyen együttlét. Eredményezhet mindez például tévéjátékot. Esetleg tévéfilmet. Szociográfiai felmérést a tévénézés lehetőségeiről. Újságcikket. A tudatos és öntudatos szaunázó mindezt pontosan bekalkulálja, és így megy be és lép ki a gőzből. Mondjuk, elmegy a zsűri programban meghirdetett nyilvános ülésére, hátha ott majd sok okos embertől érdekeseket fog hallani. De — mint ezt bizonyára az Esti Hírlapból és bennfentes ismerősöktől tudni vélik — legfeljebb azt hallja, ki miért nem vitázik.Egy-egy elejtett megjegyzést, hogy a televíziós műsorok olyanok akár a harmincas években készült magyar filmek, vagyis a jók. Megokolásokat arról, hogy miért nosztalgikusak a nosztalgiaműsorok. Végignézheti a zsűrit, hogy hiányos létszámmal, de az előző évekhez hasonlóan mosolyogva és egy-két szóval vigasztalva átadja a herendiket meg a balatoni szobrokat az erre érdemeseknek, kezet fog és valószínűleg bánatos, hogy köztük most egy nő sem ül. Kivéve az ismerős Kudlik Júliát, ő viszont mint mindig, áll. És gratulál. Díjak Nem lehetett könnyű eldönteni, hogy a huszonkét produkció közül a három díjat plusz a fődíjat kinek ítéljék oda. Főleg, mert az elmúlt éviben Fiatal Az út vége. Rendezte: Esztergályos Károly. A képen Iglódi István, Ivancsics Ilona Művészek Stúdiója gondozásában készült művet alig lehetett látni, és mert azok között legalább mindig akad valami jó. Ezúttal éppen az idős emberekről szóló Társkeresés II. 1463 bizonyította, hogy az emberekből még nem veszett ki a szeretet és a jó érzés, hisz ez kapta a Veszprém Város díját, sőt, Horváth Péter, talán az egyik legszimpatikusabb, kamaszkorunkat idéző színész-író megkapta a dialógusokért járó különdíjat. A másik jutalmat elnyert mű a Rettenetes szülők, Jean Cocteau műve sem volt rossz, de az igazi örömöt az ugyancsak fődíjas Akar velem játszani? jelentette, a Molnár György rendezte összeállítás, ami azt sugallta a gyakorlott tévénéző számára, hogy úgy tetszik, még lehet műfaji változásokat kitalálni. Már nem kell örökké nyűgös tévéjátékokon és buta scifiken nyűglődni, nézhetjük akár a fanyar Benedeket is, napjaink szórakoztatóját, aki bár vakító elegáns öltönyében, fehér ingében és panyókára vetett kabátjában akár egy funkcionárius is lehetne, mégsem az. Sőt, éppenhogy ő a más. No és Molnár György, aki bár joggal mondhatta volna, mégsem hajtogatta olyan megszállottan és kényesen, mint más tévések a kritikusoknak, hogy őt aztán nem érdekli a tévékritika. A botrányt kavaró Laden Show, meg a díjat nyert Akar velem játszani? rendezője, úgy tetszik, koncepcióval érzi és érti a 30-as, 40-es generáció életét, és maga köré kíván gyűjteni egy gárdát, amelynek tagjai ugyancsak értik és érzik a jelzéseit. A jelzőrendszer talán ugyanígy elmondható a Csenterics Ágnes rendezte és két díjat is elvitt Fényes estre, meg a közönség tetszését kivívó Zsurzs Éva Glóriájára, amiket az újságíró már régen végignézett és ré- Veszprém, szauna és a Glória. Rendezte: Zsurzs Éva. A képen Zsurzs Kati, Lukács Margit Nagy Anna, Kis Anna. Rendezte: Havas Péter. A képen Kránitz Lajos, Pécsi Ildikó, Fonyó István