Magyar Ifjúság, 1985. január-április (29. évfolyam, 1-17. szám)
1985-01-25 / 4. szám
LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ Bezárt a hegy! (Megjelent a Magyar Ifjúság 49. számában, 1984. december 7-én.) A cikk írója egyoldalúan tájékozódott és tájékoztatott, amiből számos valótlan megállapítás származott, melyeknek helyesbítése nem az olvasó dolga lenne, hanem azoké, akik pénzért írják az újságot. A hegy nem zárt be! Állapotában semmiféle hirtelen változás nem történt. A fák a helyükön, a levegő jó, a csend kellemes, a tájkép üdítő, őzek, vadak járnak, a füvek, bokrok megvannak — egyelőre... A természet mindent nyújt, amit eddig nyújthatott kirándulónak, sportolónak egyaránt. Téves az a megállapítás, hogy a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság gazdája volna a területnek. A Natours csak használja! Elegendő lett volna egyetlen órára kimerészkedni a szabadba, hogy a gondatlan, hanyag kezelés szembeszökő jeleivel találkozzon: évek óta elhordatlan, szemetelésre csábító hulladékkupacok, sok-sok száradó, ösvényekre, utakra, kisebb fákra rádőlt fatörzs, 5—8 éve nem javított erdei utak, lépcsők, padok, korlátok, szétmállott, elenyészett létesítmények. Ez a fajta gazdálkodás vetíti előre a hegy sötét jövőjét! A vitát kiváltó építkezések egyike sem szolgálja a szabadidősportot, tömegsportot, elsősorban vendéglátó- és szórakoztatóipari jellegűek, ezért nem illeszkednek egy természetvédelmi területbe. Remélem, nem gondolják komolyan, hogy egy tízesért guruló székbe ülni és fél perc múlva odalent kiszállni tömegsport? Mert akkor a Vidám Park a hullámvasutakkal és a virsliárusokkal tömegsportcentrum! Továbbá a cikk nem tájékoztatott az erdőkbe tervezett számos étteremről (pl. 600 adagos konyha) és penzióról, az erdőbe bevágandó új útszakaszokról az erdei gépkocsi-közlekedés és a turistabuszok forgalma érdekében. A cikkel ellentétben: a tervben autóparkoló született az erdő közepébe, az európai kőritkaságokat tartalmazó kőfejtőnél, a környezetvédelmi okokból eddig lezárt út mentén. A cikkel ellentétben: a gyepsí talajkárosító hatása az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal által is ismert. Súlyos pusztító hatásként jelzik, nyomai pedig már most láthatók — persze ahhoz oda kellene menni... A cikkel ellentétben: a tervezett építkezések környezetre gyakorolt hatása nem tisztázott, ilyen irányú szakvizsgálatok jelenleg is folynak a Budapesti Városszépítő Egyesület megbízásából. A természetjárók, a kevésbé költekezni, inkább kirándulni kívánók, a kocogók, futók, kerékpározók, sífutók sok tízmilliós építkezések nélkül is nagyon jól harmonizálnak a tájjal, egyenletes térbeli terhelést jelentenek, így környezetkímélők, a monstre beruházások költségeinek töredékével és a természet folyamatos karbantartásával megelégednének. Ma Magyarországon a felsoroltak jelentik a valóban tömegesen űzhető szabadidőtevékenységet és tömegsportokat. „Hibájuk” csak egy van, nem lehet kasszírozni utánuk, így azután huszadrangúak a tervben a lovarda és társai mögött, még a tömegsportért nyugtalankodó újságíró is szinte megfeledkezett róluk. Ahogy a tervekben hátraszorultak, úgy fognak a területről is kiszorulni a pénztermelő üzletágak terjedése nyomán. Az évi 6—8 havas hétvégén, megjelenő sílesiklók nagy száma és egy célirányosan időzített felvonóleszerelés nem képezheti indokát nagyszabású szórakoztató centrum kiépítésének, ahol aztán az ürügyként felhasznált lesiklók is a pálya szélére kerülnek. Végezetül: az érdekviszonyok nem kuszák, hanem végtelenül egyszerűek. Ezért fog elbukni a fővárosban az utolsó zöld folt is, ezért forgatják hamisan a tömegsport jelszavát. S. Tibor Budapest * Az írásunkkal egyetértő cikkek helyett ezúttal szándékosan ragadtuk ki azt a levelet, amely élesen szembeszáll sorainkkal, mert úgy véltük, ez sokkal többet elárul a Szabadság-hegy „felhasználása” körüli vitákról, mint a minket erősítő vélemények. A Szabadság-hegy sorsa ugyanis éppen azért jutott holtpontra, mert az egyetlen fővárosi síelési lehetőség kihasználása a magukat környezetvédőknek kikiáltók éles ellenállásába ütközik. E levél hangneme jól reprezentálja e harc hevességét. Bár ezt másoknak nem kellett megmagyaráznunk, hadd fűzzük hozzá: mi nem úgy gondoltuk a Szabadság-hegy bezárását, hogy most akkor valaki fog egy kulcsot, bezárja a hegy nagykapuját és se ki, se be. Levélírónk szerint a vendéglátó- és szórakoztatóipari jellegű építkezések nem szolgálják a szabadidősportot. Szerintünk aki 1985-ben úgy képzeli, hogy tömegsportot lehet űzni étterem, büfé nélkül (hogy most zuhanyozóra vagy illemhelyre ne is térjünk ki, bár köztudott, hogy téli hétvégeken milyen gondokat okozott ez utóbbi hiánya, mondhatni már a Szabadság-hegyen sem volt elég fó e gondok megoldására, nem beszélve a szemérmesebbek nehézségeiről) — szóval az szerintünk több évtizedes késésben van. Meg is fogalmazódik a környezetvédők óhaja e levélben: csak az látogassa a hegyet, aki egyenletes térbeli terhelést jelent rajta. Az összes többi maradjon otthon, a síelni, neadjisten gyepsíelni vágyók pláne. Felvonó — mint megtudjuk — a Vidám Parkban is van. (Levélírónk minket buzdít a hegy meglátogatására, mi viszont azt javasoljuk: látogasson ő egy hétvégén a hegyre és nézze meg, hogyan lehet felvonó nélkül feljutni a lesiklóterepre.) Mindegy: a lényeg, hogy a síelés akadályozza az egészséges tömegsport kibontakozását, a síelést pártoló cikkek méginkább. Csak azt tudnánk: hogyan képesek ezt a világ — sőt: Magyarország — más tájain mégis békében megoldani? ... B.M. Az építőanyagok fuvardíjáról (Megjelent a Magyar Ifjúság 48. számában, 1984. november 30-án.) A Bertalan Lászlóné pálfai lakos panaszos levelében felvetett problémához a következőket kívánjuk elmondani: Az építőanyagok fogyasztói árának kialakítása során vállalatunk a hatályos árképzési szabályok szerint jár el. A szakma sajátossága: nagy tömegű áruk fuvarozása szükséges ahhoz, hogy a TÜZÉP-telepeken megfelelő választék álljon a vevők rendelkezésére. Az ország különböző helyein található gyártóművektől kell a szükséges építőanyagokat a TÜZÉP-telepekre beszállítani. A TÜZÉP szakmai cikkeire meghirdetett irányhaszonkulcsok nem nyújtanak fedezetet az igen jelentős fuvarköltségekre, ezért a fogyasztói áron felül az ún. átlagfuvardíj is felszámítható. Átlagfuvardíjat azért kell minden esetben felszámítani, mert egyrészt az árképzésre vonatkozó utasítások előírják, másrészt a tényleges fuvardíjak felszámítása azt eredményezné, hogy esetenként és helyenként az azonos építőanyagok más-más fogyasztói áron kerülnének forgalomba. Ebben az esetben az áru tárolása, az alkalmazott fogyasztói árak helyességének ellenőrzése, valamint a fogyasztói érdekvédelem nem lenne biztosítva.A vállalat az átlagfuvardíjakat működési területére — esetünkben Baranya—Somogy— Tolna megyére — meghatározott rendelkezések szerint minden év április elsejével változtathatja, mégpedig az előző évben felmerült tényleges fuvardíjak alapján. Az átlagfuvardíjakban tehát mindig az előző évi tényleges fuvarköltségek realizálódnak, a vállalat nem a saját hasznára és a beruházások költségeinek növelésére számítja fel őket. A panaszos problémáját egyébként már a cikk megjelenése előtt a Belkereskedelmi Minisztériummal egyeztetve méltányosságból rendeztük. Szederkényi György kereskedelmi ig.h., Dél-Dunántúli Tüzelőszer- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalat nyefadísz gyártásáról, s ehhez segítségünket kérte. Telexválaszban közöltük, az üvegtechnikai üzem vezetője, Berdár Sándor tudja fogadni a kért időben. Ezzel történt a témában nyilatkozatra jogosult illetékes kijelölése. A hivatkozott újságcikk azonban nemcsak a gyártással foglalkozik, hanem az ehhez ugyan kétségtelenül kapcsolódó egyéb kérdésekkel is, amelyek megválaszolásához kellő ismerettel nem rendelkezett sem Berdár Sándor, sem a cikkben „K”-val jelölt megszólaltatott, aki sérelmesen nyilatkozott vállalatunkról. Egy üvegtechnikai üzem dolgozójának nem kell ismernie, nem kell felelősséggel nyilatkoznia a vállalati nyereségszámokról stb., amelyekről a cikk az ő nevében szól. De az újságírónak tudnia kell, hogy ezeket felelős beosztású vezetőtől megtudhatja, aki ismeri az egész vállalatot stb. Így tette eddig az a számtalan riporter, aki az évek során riportot készített az üzemről. Közlés előtt nem láthattuk az anyagot, mert a riporternek a készítést követő második napon azt már le kellett adnia, időhiányban volt, így megbízottunk, Berdár nem merte kérni. A riport így alaposan félresikerült, megítélésünk szerint. Olyan súlyos tévedéseket is tartalmaz, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül, ugyanis vállalatunkra sérelmesek, hátránnyal, kárral is járhatnak ... Vállalatunk számára a cikk legsúlyosabb tévedése a PIÉRT- tel kapcsolatos forgalmazás, kárunk is ebből lehet! Tény: vállalatunk a fenyőfadíszeket csak gyártani tudja, de készletezni, tárolni, értékesíteni nem! 12 hónapon keresztül olyan cikkeket gyártunk, amelyekre kereslet a piacon évenként kb. 1 hónapig van! Teljes termelési kapacitásunkat — eddig — a PIÉRT vásárolta, tárolta, értékesítette az ország egész területén! Az 1984. évre hatályos szerződésünk megkötése előtt bemutattuk megrendelőinknek az új formákat. Vállalatunk kérésére — a dolgozók rendszeres, ütemes foglalkoztatása végett — a PIÉRT „két vezető beosztású dolgozója” az 1984. évi szerződéstervezetet 1984. február 20-án megküldte azzal, hogy abban szerepeltek az új termékek is. A kísérőlevél tartalmazza: „A MESZ Csoport részére beküldött új minták elfogadása esetén lép életbe az új munkákra adott megrendelés, el nem fogadás esetén esetleges szerződésmódosításra kerül sor.” A „közízlés” tehát nem a két PIÉRT-es vezető! De végül is rajtuk múlik, hogy ilyen valótlan, sértő megjegyzés után vállalatunkkal, vagy pedig egy más termelővel köt-e 1985-re szerződést. Szerződéskötési kötelezettségünk nincs! S ha nem velünk kötnek 1985-re és ezután szerződést, mi lesz a közel 100, fenyőfadíszt gyártó dolgozónkkal?! 1985-re még nincs szerződésünk ... Tóth János igazgató. Győr-Sopron megyei Vegyesipari Vállalat Egész évben ünnep (Megjelent a Magyar Ifjúság 51 számában, 1984. december 21-én.) Guba Zoltán 1984. november 26-án telexen jelentette be, hogy riportot szeretne készíteni a fe