Magyar Ifjúság, 1985. január-április (29. évfolyam, 1-17. szám)

1985-04-26 / 17. szám

ségforrásává, a színpadi siker biztos pontjává vált. Szinte hibátlanul teljesítették feladatukat a többiek is, akik a betegeket játszották. Színes és emlékezetes Jakab Tamás (Billy), Pusztaszeri Kornél (Cheswick), Lippai László (Sclanlon) és a most, már II. évesen is, figyelemre méltó Kocsis György (Martini), aki egyetlen pillanatra sem felejti el az előadás alatt, hogy ő egy „képzelődős” beteg. Művelten, kidolgozottan formálja Dale Harding pszichopatikus figuráját Kiss László. Jól eltalált figura Palásthy Bea hebrencs Flinn nővére, s a két ápoló (Földes Tamás és Csonka Endre), a két örömlány (Götz Anna és Ráckevei Anna) és dr. Spivey (Borbély László) alakítása. Számomra az előadás egyik nagy meglepetését Pásztor Edina (Ratshed nővér) jelentette. Aki egyegy arcmozdulattal, sőt tekintettel ennyi mindent tud, az nem egyszerűen csak megtanulta a színészmesterséget. Azt gondolom, hogy személyében a most végzős évfolyam egyik legtehetségesebb színésznője kerül a pályára. Várhelyi András fs folyamatosság jegyében __________ Az építészet, belsőépítészet ritkán jelenik meg kiállító l^EZ ■ tásokon. Ha azonban igen, akkor is elsősorban a szőkébb szakmai közönség érti, élvezi a bemutatott műveket, pontosabban dokumentumokat, hiszen az építész esetében a mű maga az elkészült épület. E tárlatok „szűkkörűsége” talán elsősorban abból adódik, hogy a rajzok, fotók többnyire nem könnyen adják meg magukat, a néző alkotó képzeletére is szükség van ahhoz, hogy a kétdimenziós ábra feltárja a három dimenzióban készülő mű minden szépségét. Ez nem azt jelenti, hogy a csak rajzokból, fotókból rendezett bemutató érdektelen — s azt pedig különösen nem, hogy az építészeti, belsőépítészeti tárlatokat nem lehet úgy megrendezni, hogy széles közönségrétegeket vonzzanak. Baliga Kornél fiatal belsőépítész kiállításáról a Fényes Adolf teremből például nem hiányoztak azok a mozzanatok, amelyek az első pillanatban vonzóvá teszik az anyagot, szinte ösztönöznek az elmélyültebb szemlélődésre. Néhány századfordulós fotó, egy nagy méretű makett, egy szállodaportál részletei eredeti méretben, nos, ezek az elemek mintegy ráhangolhatták a nézőt a kiállításra. S persze azt a szemléletet is előlegezték, amelyet a fiatal művész tervrajzai képviselnek. Az Építészet-belsőépítészet (műhelymunka) című sorozatban mutatkozott be a fiatal belsőépítész, az alcímnek , megfelelően nem csupán megvalósult, megvalósuló tervekkel, hanem olyannal is, amely egyelőre csak modellként létezik. A budapesti Royal Szálló portálja gyártás alatt áll, a ceglédi városközpont arculatterve viszont talán még évtizedekig terv marad. Mindkét mű jelzi azonban, hogy alkotójuk egymással szerves kapcsolatban szemléli a múltat, jelent és a jövőt, mint vallja, „csak kellő tisztelettel szabad múltunk felé közelednünk", hiszen a múlt nem halott, hanem élő szervezet, amelynek sorsát jó vagy rossz irányba terelhetjük ... Tönkretehetjük környezetünket úgy is, ha amit hozzáteszünk, az rossz, s javíthatunk a hatásán jól illeszkedő alkotásokkal”. Szándékai szerint a térbeli és időbeli kontinuitás jegyében dolgozik, a hely szellemére figyelve. A harmóniát keresi, amelyet azonban nem a „rajztábla logikája egyforma elemek sorolásával” kíván létrehozni, hanem egymást ellenpontozó részletekkel. A harmóniát keresi tehát és nem a monotóniát. P. Szabó Ernő ....................................................................N Őrség Őrség. A vasi és a zalai dombság lankái között megbúvó, tizennyolc községet magába záró földrajzi-néprajzi tájegység. Történelme a honfoglalástól őrködik alakítói felett. Amióta Moldova György országossá kiáltotta panaszát, talán jóval többen féltjük, óvjuk a haza eme szegletét, s figyelünk földjének és népének minden sóhajára. Budapestre, a Vasi Barátok Körébe hozták el az őrségiek szülőföldjük legutóbbi öt évének örömeit, gondjait és bizakodó jövővárásait. A miniszterhelyettestől a volt birkózó világbajnokig mintegy másfélszáz, ma a fővárosban élő, vasi bölcsőben ringott lokálpatrióta örült és tervezett együtt az 1980 nyarán megalakult Őrségi Baráti Kör meghívott képviselőivel. Ez utóbbi alapító üzenetében olvashatjuk: „Ezt a földet nem örökbe kaptuk apáinktól, hanem kölcsönbe unokáinktól." Ezért van szükség minél önzetlenebb összefogásra, hogy páratlan természeti és néprajzi értékeit megőrizzük. Nem skanzenként, hanem egyre vonzóbb, virágzóbb, népességmegtartó természetes élő- és lakókörnyezeteként. Az őrségi Baráti Kör céljai között szerepel a honismereti kutatások támogatása, úgy is, hogy minden őrségi faluról kis monográfia jelenjék meg, melyet útravaló ajándékként kapnak majd az ottani ballagó diákok. Szeretnék, ha meghonosíthatnák a falusi turizmust, de a tömegesítést elkerülve, ha tájvédelmi körzetből nemzeti parkká válhatna az őrség, s ha sokkal jobb lenne a közlekedés, mert ma még hét és fél óra az út Győrből őriszentpéterre vonaton és buszon. — Művész úr, nincs téesz, pap, iskola, orvos! — szólították meg Béres Ferenc énekművészt ottjártakor. Az idős parasztember azt értette ezen, hogy otthagyja őket az értelmiség, pedig azon a vidéken még tisztelik, becsülik őket. S a kultúrházak? ... Szégyenfoltjai a magyar közművelődésnek. Reméli, lesznek, akik szót értenek óhajából, s Tolna megye példájára összegyűjtik a terület ötven-hatvan darabból álló népdalkincsét, ami úticsomagként kerülhet a kisiskolások tarisznyájába, s magukkal vihetik, akárhová veti őket az élet. A vasiak nagy lokálpatrióták. S ha az Őrségről van szó, még inkább azzá lesznek. Az utánuk következők majd bizonyosságot szerezhetnek a tisztes múlt átmentéséről — unokáik kölcsönének törlesztéseként. Ács Zoltán : Jogösszehasonlítás is antikvitás A hazai szakirodalomban Szabó Imre, Eörsi Gyula, Mádl Ferenc és Horváth Pál után most Hamza Gábor vállalkozott arra, hogy a jogösszehasonlítás problematikáját átfogó módon dolgozza fel, mégpedig a szerző szakterületének megfelelően a jogösszehasonlítás és az antikvitás összefüggésrendszerében. A könyv öt fejezetre tagolódik. Az I. fejezet a jogösszehasonlítás csíráit tárja fel az ókori szerzők műveinek elemzése alapján. A „Jogösszehasonlítás és antikvitás az európai jogtudományban” címet viselő II. fejezet a téma tudománytörténetét foglalja össze a humanistáktól napjainkig. Az antik jogösszehasonlítás bázisául szolgáló nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatokkal tág értelemben foglalkozó III. fejezet a könyvnek igen értékes és talán leginkább széles körű érdeklődésre számot tartó része. Nemcsak azért, mert a szerző számos modern kategória (monopóliumok, kartellek, kereskedelmi társaságok, nemzetközi magánjog stb.) antikvitásbeli megjelenését is feltárja, hanem azért is, mert a gazdasági szféra és a jogi szabályozás viszonyának oly fontos, és a szocialista jogtudomány által sajnos mégis kellően még föl nem tárt problémáját is beható kutatás tárgyává teszi. Az antik jogösszehasonlítás lehetőségeit és korlátait elemző IV. fejezet foglalja össze az elméleti általánosítás szintjén a szerzők „ars poeticáját”. E jogelméleti szintű szintézis képezi az egész mű talán legfőbb mondanivalóját és a jogösszehasonlítás avagy összehasonlító jogtudomány művelői számára a leglényegesebb üzenetét. Nem hagyhatjuk említés nélkül a mű kivételesen széles körű és gazdag forrás- és szakirodalmi bázisát. Az irodalomjegyzék mintegy 700 művet sorol, melyeknek többsége német, olasz, francia, angol, spanyol, portugál, orosz és egyéb idegen nyelveken jelent meg, és széles körben támaszkodik természetesen a szerző a latin és görög nyelvű ókori forrásanyagra is. E hatalmas anyagnak már a puszta összegyűjtése és áttekintése is bámulatra méltó tudományos teljesítmény. A gazdag szakirodalmat alaposan és értékelő-kritikus módon feldolgozó munka nemcsak a rendkívül szerteágazó téma átfogó és rendszeres ábrázolását alkotja meg, hanem a szintézis mellett valamennyi fejezetében elméleti igényű következtetéseket, és ezekkel jelentős új tudományos eredményeket is megfogalmaz. Dr. Földi András ....... . .