Magyar Ifjúság, 1985. május-augusztus (29. évfolyam, 18-35. szám)
1985-07-12 / 28. szám
Csillag-jóslat ( Richter-dosszié) Október 19-én Richter tehát ideges. A kész bútorokat a szerelőüzemből kellemül hordja a zsilipkamrába. Nincs ebben semmi feltűnő, a munka máskor sem ég a keze alatt. Sitkei István művezetőnek hosszasan kell várnia, amíg visszatér a műhelybe, csak azután csenget, hogy a készáruraktárból jöhetnek a bútorokért. A bonyolult munkaszervezés a különböző műhelyekben dolgozó elítéltek találkozását hivatott megakadályozni. Richter ezen a napon a reggeli szünetben megszökik a munkahelyéről, a művezető utasítására Szabó kíséri vissza. Richter most az édes csokoládét is keserűnek érzi. Állandóan megtalálnak! — mérgelődik, s még cifrábbakat is mond. A művezető egyébként edzett füleinek ez sok. — Menjünk a főművezetőhöz — ajánlja, és mutatja az utat Csikota Sándor százados irodája felé. Elindulnak. Néhány lépés után Richter lassít, próbálja felmérni szavai várható következményeit. Az iroda lépcsőfeljárójánál megmakacsolja magát, talán harminckettedik fenyítését képzeli el. Sitkét húzná maga után, de nem, tudja. A művezető mindenesetre bemegy főnökéhez jelenteni az esetet. Vissza már segítséggel érkezik. Adamik János századossal próbálják Richtert jobb belátásra bírni — úgy tűnik, sikerrel. Az elítélt megindul a lépcsőn, aztán félúton ismét megtorpan. — Valaki bántani akart. Látszott az arcán. A kezében tartotta gumibotját, pedig azt az őrök a nadrágövükön viselik — mondja a tárgyaláson. A „valaki” Csikota Sándor főművezető. Egy pillanatig sem állítja, hogy virágcsokorral fogadta Richtert: „Attól tartottam, hogy ellenszegül. A gumibot állandó felszerelési tárgyunk az elítéltek esetleges támadásának megakadályozására!” Szembesítéskor Richter megismétli a korábban elmondottakat: „A tanú fenyegetett a gumibottal. Tudtam, ha a közelébe kerülök, megüt vele.” A főművezető a bíró kérésére megmutatja fenyegető testtartását. Mindkét karját a törzse mellé, két kezét a dereka elé helyezi. Szó, ami szó, nem vendégségbe várják így az embert. Richter tehát észreveszi a gumibotot, megfordul, és már fut is vissza a lépcsőn, a főművezető hiába szólítja megállásra. A szerelőüzemben a csomagolópapírok közül magához veszi két elrejtett kését. Az egyiket a jobb, a másikat a bal kezébe fogja, úgy robog tovább. Elsőként Sötét János főtörzsőrmester próbálja megállítani. A 32 éves férfi hallja a „Fogják meg!” kiáltást. A közlekedőúton a szolgálati felszereléshez tartozó gázsprayből Richter arcába fúj. A menekülő nem esik össze, nem kapkod levegő után. Ellenkezőleg: kétszer nagy erővel a főtörzsőrmester felé szúr. "Az hátraugrik, így csak az egyik kés éri el, és okoz 8 napon belül gyógyuló hámsérülést. A seb nem zavarja, igyekszik az elítélt nyomában maradni, de az sokkal fürgébb. Idegen harcmezőre Richter nem merészkedik. Korábbi munkahelyére, az összeállító-műhelybe rohan. Itt az egyik gép mellett Frank Tibor művezető elítéltekkel beszélget. Richternek talán a tegnapi késelkobzás, talán egy régebbi szóváltás jut eszébe. Lehet, hogy nem is látja az arcot, csak a munkaköpenyt. Hátulról támad, kése Frank Tibor nyakán a bal oldali fejverőért és a visszért sérti meg. A 38 éves férfi a vérveszteség miatt néhány perc múlva meghal. Gyilkosa a szerelőcsarnokban fut a lakköntőüzem felé. Gyorsan szedi lábait, üldözői egyre-másra lemaradnak. Adamik János például nem látja Frank Tibor megkéselését, Csikota Sándor egy szemtanútól értesül a szerelőüzemben történtekről, Sitkei pedig csak a szúrkálás utáni kiabálásra figyel fel, addig az üzemrész egy másik pontja előtt várakozik. A vérző Frank Tibort öt fegyenc viszi a rabkórházba. Richtert a legelszántabban Oroszi Menyhért üldözi. Rabtársai közül néhányan kíváncsiságból, néhányan segítő szándékkal vele tartanak. Oroszi egyébként emberölés kísérlete és egyéb bűncselekmények miatt életfogytiglani büntetését tölti a Csillagban. Vele beszélgetett Frank élete utolsó perceiben. A támadás okozta meglepetés után Oroszi követi Richtert, miközben hangosan kiabál. Egy másik elítélt, Máta László telefonon jelenti a történteket. A zűrzavart érzékeli Tóth András művezető is. A lakköntő műhely közelében lép Richter elé. Gázspray-vel próbálja megállítani, de a fegyenc rajta is átrohan. Egyik kését a termelésirányító hasába dobja, a másikat kétszer beleszúrja. Tóth András a nyakán és a bordáján sérül meg, a klinikán 1984. november 24-én meghal. Közvetlenül a nyomozás lezárását követően dr. Kárpáti Zoltán alezredes, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője rögtönzött sajtótájékoztatón ismerteti a Richter-ügy legfontosabb tudnivalóit. Feszengve indul a beszélgetés, a rendőrség megjelent képviselői méltánytalannak érzik az újságok fricskáit a korábban megtagadott információkért. Néhány perc után oldódik a feszültség. Kárpáti alezredes már nemcsak tényekkel, hanem érzéseivel is színesíti a nyomozati anyagot. Még azt is elárulja, hogy apró, de jelentős mozzanatok kérés nélküli ismertetésével milyen sokat segítettek az elítéltek az igazság feltárásában. Kérdésünkön, hogy miért nincs a Csillag őrszemélyzetének lőfegyvere — nem lepődik meg. — Én is erre voltam kíváncsi — válaszolja. — Aztán megtudtam, hogy biztonsági okokból. Az elítéltek így nincsenek kísértésnek kitéve: lázadásra, túszszedésre nem is gondolnak. — Ezek szerint marad a gumibot és a gázspray. — Nem feladatom tanácsot adni a büntetés-végrehajtás irányítóinak — szabadkozik Kárpáti Zoltán. — Azt viszont elárulhatom, hogy a Csillagban használt gázspray-t kipróbáltam. Egyik munkatársam kérésemre közvetlen közelről az arcomba permetezett. A hatása? Körülbelül 5 perc elteltével enyhén könnyezni kezdtem, így érthető, hogy Richter sem kábul el, sőt egyre vadabb. Érzi ezt Oroszi, nem is meri puszta kézzel üldözni; egy lécet keres, hogy fegyvere legyen. Rabtársa, Balogh Ferenc, egy vasdarabot kap fel. Egy harmadik elítélt, Надо Ferenc Tóth művezetőről gondoskodik: bekíséri az irodába, leülteti, felhúzza a garbóját, hogy a szövetszálak ne fertőzzék a sebeket. Az üldözött gyorsabb mindenkinél. Átszalad a lakköntő műhelyen, gépsorokon mászik, hármasával, négyesével veszi az útjába kerülő lépcsőfokokat. Kikerüli egy rab felé dobott vasdarabját,, és egy nyitott ajtón át az udvarra jut. Itt Szabó Béla művezető _______________3.rész________________ 34