Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)

1988-06-17 / 25. szám

fiatal közgazdász írt cik­ket e témában. Éppen negyven éve, hogy meg­kezdődött ártatlan litvá­nok tömegeinek Szibériá­ba való deportálása, illet­ve kolhozokba erőltetése. De senki nem tudja pon­tosan, hányan voltak. A fiatal közgazdász cikke lényegében azt sürgette, beszéljenek a történészek nyíltabban erről a témá­ról. Ugyanannak a hónap­nak a végén a Litván KP lapjában, a Tiesában egy professzor válaszolt. Al­­girdas Kumza szinte hát­­borzongatónak jellemzi e nyomtatott feleletet, amely „egyoldalú felelőtlenség” címmel jelent meg. A professzor ismétlődően szinte szó szerint idézett Sztálintól, a sztálini érvek képezték „igazságát”. Figyelmet keltő körül­mény volt, hogy a pro­fesszor támadása nem az eredeti cikket közlő ifjú­sági lapban jelent meg vitaválasz gyanánt, hanem mintegy kinyilatkoztatás­ként a párt orgánumában. De — szerencsére — ha­marosan kiderült, nincs F­esztiválelőzetes Az egynapos moszkvai programot kö­vetően június 16-án kezdődik Vilnius­ban a IV. Szovjet—Magyar Ifjúsági Barátságfesztivál. A négyszáz fős kül­döttségeket a Komszomol, illetve a KISZ KB első titkárai vezetik. A politikai program középpontjában a „Peresztrojka-megúj­ulás-demokrati­­zálás” című fórum áll, két küldött­ségvezető válaszol a kérdésekre. A kül­döttek az ifjúság sokrétűségét, érdek­lődési körét, érdekeit, valamint gazda­sági, szociális problémáit, továbbá a képzés, nevelés aktuális kérdéseit és az ökológia témáit vitatják meg. Ifjú csa­ládokhoz látogatnak el, s kirándulnak Alitos, Panevezys, Siaulai és Trakai városokba. Mint Vidas Aleksandravicus főren­dező beszámolt róla, a fesztivál ese­ményei két fő helyszínre koncentrá­lódnak. A 409 éves egyetem 10 udva­rán, illetve a körülötte levő városi te­reken, valamint a művészetek házá­nak kertjében, udvarán és nagyter­mében kiállításokat, hangversenyeket, néptáncbemutatókat, pantomimműsoro­kat rendeznek. A magyar fellépők lis­táján olyan nevek szerepelnek, mint Nagy Zoltán jazztriója, M. Kecskés András és Méhes Csaba pantomime­sek, Cibusa Róbert és Gillich Sándor diszkótáncosok, a Ludky Boys dixi­­együttes, a Liszt Ferenc Zeneakadé­mia rézfúvós együttese, Szakácsi Sán­dor, Kaszás Attila színművészek, Far­kas Katalin énekművész, az Ossian és a Bikini rock-pop együttesek, a Tűz­madár, a KKME Stúdió Tánckara. A magyar műsor főrendezője Keré­­nyi Miklós Gábor, az operettszínház rendezője, főszervezője Irinyi László, a KISZ KB szabadidős osztályának he­lyettes vezetője. Sakkszimultán, divat- és termékbemutató teszi teljessé a programot, s a Neringa étteremben magyar ételeket szolgálnak fel. A fesz­tivál idején a Rajkó zenekar húzza a talpalávalót. Litván részről az egyetem tánc- és énekkara, a Viljunas társastáncegyüt­­tes, a Ratik­o népi együttes, a Zekne­­nieliali gyermektánc-kollektíva és An­tis rockegyüttes lép fel Bemutatja a tudását a minszki Ruh Pantomim, va­lamint kaunasi kollégáik. Sokan ér­keznek még a Szovjetunió további tá­jairól is. A másik fő helyszín a Barátság klub épülete. Ez — mint Romas Ba­­kutis, a klub vezetője elmondotta — szinte éjjel-nappal üzemel. Itt kap he­lyet a sajtóközpont is. Szabad vitafó­rumokat rendeznek az ifjúsági tör­vényről (a Szovjetunióban most ké­szítik elő), a lakásproblémáról, az egészséges életmódról, valamint az if­júság ideálkereséséről. Videoprogram és­­imár a fesztivál előtti kezdéssel) magyar filmnapok, „Miss Fesztivál”­­választás, Rubik-kocka,vetélkedő fém­jelzi a klub programját, ahol estén­ként diszkó fejezi be a fesztiválnapo­kat. Sportprogramot is rendeznek a Vin­­gis-parkban. Ejtőernyősök, gördeszká­sok, lovasok, futók és küldöttekből összeállított focicsapatok részvételével. A magyar lézershow előzetes híre máris megindította az ostromot a be­lépőkért. De nem kisebb várakozás előzi meg a rockkoncerteket és a film­­napokat sem, szó semmiféle kurzusvál­tásról, csak a régi beideg­ződések működtek. A Tiesa közölni kezdte a professzort mélyen elíté­lők­­ leveleit, igaz, néhá­­nyan igen halványan haj­lottak a professzor támo­gatására, de mindez sem­mi az őt elvetők levelei­hez, érveihez képest. Most az ifjúsági lap nagy ke­rekasztal-beszélgetést ren­dez tudósok bevonásával, amely lényegében az ifjú közgazdász kérdéseire ke­resi a feleletet. A pártlap pedig bejelentette, hama­rosan nyilvánosságra hoz­zák a sztálini korszak­­lit­ván áldozatainak számát. Már Moszkvában ért utol a hír: azon a hétvé­gén, szombaton (május 21-én) ötezer ember emlé­kezett meg a negyve­nedik évfordulón a sztálini önkény áldozatai­ról. Az ártatlanul agyon­lőtt Aleksas Angarietis sírjánál írók, társadalmi szervezetek képviselői ítél­ték el szónoklataikban a személyi kultusz gyakorla­tát. (Másnap egy „nem hi­vatalos” megemlékezésre Milyenek a litvánok? Leonas meséli: — Sokan úgy vélik, flegmák, már-már közö­nyösek vagyunk. Néha még nekem is úgy tűnik. Nem szabad elfelejteni, északi nép vagyunk, csen­desek, magunknak valók. De ne dőlj be a látszatnak! Ez az igazságnak csak a fele. A magyarok majd meglátják, milyen a litván vendégszeretet. Szavait kiegészíti a Komjaunimo Tiesa nagy érzelmi viharokat kavart minapi története. A nem­zetközi nőnapra képripor­tot közöltek egy szülőott­honról. Megkapó felvéte­leket egy vajúdó asszony­ról, az arcán tükröződő fájdalomról, az újszülött­ről. Soha ilyesminek a közlésére azelőtt nem me­részkedett a szerkesztő­ség. A képek — tanúsít­hatom — messze a jó íz­lés határain belül marad­nak. Szó volt az apa je­lenlétéről is a szülésnél. Már vasárnap felhábo­rodott olvasói levelek ára­data zúdult a nyakukba. „A nő megalázása” — kiáltották szerzőik. „Sze­mérmetlenség” — így má­sok. Nem járt különbül az a pszichológus sem, aki a befutott tiltakozó leveleket összegezte. Igen mérsékelt hangnemben, szintén a lap hasábjain, ő is megkapta a maga tiltakozó levélfo­lyamát. E vita — magyarázták a szerkesztőségben — kicsit rámutat a litvánok nem­zeti karakterére. Ennek ismerete nélkül pedig ne­héz megérteni a mi folklórunkat, népművésze­tünket. Milyenek a litvá­nok? így jellemzik magu­kat: legfőbb vonásuk a szerénység és a szemér­­metesség. A múltban do­mináló volt, de bizonyos fokig mindmáig megőrizte hatását a mély katoliciz­mus. A vitában megnyilvá­nuló indulatok fő oka azonban az —­ mutattak rá a litván kollégák —, hogy ezekről a témákról évtizedeken át nem be­széltünk. Hahn Péter 23 A vilniusi Nemzeti Színház A szerző felvételei Vilnius óvárosa, egyáltalán nem a polgáraival is sor került, kb. harminc ember, többnyire fiatalok részvételével — az eset incidens nélkül végződött.)

Next