Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)
1988-06-17 / 25. szám
fiatal közgazdász írt cikket e témában. Éppen negyven éve, hogy megkezdődött ártatlan litvánok tömegeinek Szibériába való deportálása, illetve kolhozokba erőltetése. De senki nem tudja pontosan, hányan voltak. A fiatal közgazdász cikke lényegében azt sürgette, beszéljenek a történészek nyíltabban erről a témáról. Ugyanannak a hónapnak a végén a Litván KP lapjában, a Tiesában egy professzor válaszolt. Algirdas Kumza szinte hátborzongatónak jellemzi e nyomtatott feleletet, amely „egyoldalú felelőtlenség” címmel jelent meg. A professzor ismétlődően szinte szó szerint idézett Sztálintól, a sztálini érvek képezték „igazságát”. Figyelmet keltő körülmény volt, hogy a professzor támadása nem az eredeti cikket közlő ifjúsági lapban jelent meg vitaválasz gyanánt, hanem mintegy kinyilatkoztatásként a párt orgánumában. De — szerencsére — hamarosan kiderült, nincs Fesztiválelőzetes Az egynapos moszkvai programot követően június 16-án kezdődik Vilniusban a IV. Szovjet—Magyar Ifjúsági Barátságfesztivál. A négyszáz fős küldöttségeket a Komszomol, illetve a KISZ KB első titkárai vezetik. A politikai program középpontjában a „Peresztrojka-megújulás-demokratizálás” című fórum áll, két küldöttségvezető válaszol a kérdésekre. A küldöttek az ifjúság sokrétűségét, érdeklődési körét, érdekeit, valamint gazdasági, szociális problémáit, továbbá a képzés, nevelés aktuális kérdéseit és az ökológia témáit vitatják meg. Ifjú családokhoz látogatnak el, s kirándulnak Alitos, Panevezys, Siaulai és Trakai városokba. Mint Vidas Aleksandravicus főrendező beszámolt róla, a fesztivál eseményei két fő helyszínre koncentrálódnak. A 409 éves egyetem 10 udvarán, illetve a körülötte levő városi tereken, valamint a művészetek házának kertjében, udvarán és nagytermében kiállításokat, hangversenyeket, néptáncbemutatókat, pantomimműsorokat rendeznek. A magyar fellépők listáján olyan nevek szerepelnek, mint Nagy Zoltán jazztriója, M. Kecskés András és Méhes Csaba pantomimesek, Cibusa Róbert és Gillich Sándor diszkótáncosok, a Ludky Boys dixiegyüttes, a Liszt Ferenc Zeneakadémia rézfúvós együttese, Szakácsi Sándor, Kaszás Attila színművészek, Farkas Katalin énekművész, az Ossian és a Bikini rock-pop együttesek, a Tűzmadár, a KKME Stúdió Tánckara. A magyar műsor főrendezője Kerényi Miklós Gábor, az operettszínház rendezője, főszervezője Irinyi László, a KISZ KB szabadidős osztályának helyettes vezetője. Sakkszimultán, divat- és termékbemutató teszi teljessé a programot, s a Neringa étteremben magyar ételeket szolgálnak fel. A fesztivál idején a Rajkó zenekar húzza a talpalávalót. Litván részről az egyetem tánc- és énekkara, a Viljunas társastáncegyüttes, a Ratiko népi együttes, a Zeknenieliali gyermektánc-kollektíva és Antis rockegyüttes lép fel Bemutatja a tudását a minszki Ruh Pantomim, valamint kaunasi kollégáik. Sokan érkeznek még a Szovjetunió további tájairól is. A másik fő helyszín a Barátság klub épülete. Ez — mint Romas Bakutis, a klub vezetője elmondotta — szinte éjjel-nappal üzemel. Itt kap helyet a sajtóközpont is. Szabad vitafórumokat rendeznek az ifjúsági törvényről (a Szovjetunióban most készítik elő), a lakásproblémáról, az egészséges életmódról, valamint az ifjúság ideálkereséséről. Videoprogram ésimár a fesztivál előtti kezdéssel) magyar filmnapok, „Miss Fesztivál”választás, Rubik-kocka,vetélkedő fémjelzi a klub programját, ahol esténként diszkó fejezi be a fesztiválnapokat. Sportprogramot is rendeznek a Vingis-parkban. Ejtőernyősök, gördeszkások, lovasok, futók és küldöttekből összeállított focicsapatok részvételével. A magyar lézershow előzetes híre máris megindította az ostromot a belépőkért. De nem kisebb várakozás előzi meg a rockkoncerteket és a filmnapokat sem, szó semmiféle kurzusváltásról, csak a régi beidegződések működtek. A Tiesa közölni kezdte a professzort mélyen elítélők leveleit, igaz, néhányan igen halványan hajlottak a professzor támogatására, de mindez semmi az őt elvetők leveleihez, érveihez képest. Most az ifjúsági lap nagy kerekasztal-beszélgetést rendez tudósok bevonásával, amely lényegében az ifjú közgazdász kérdéseire keresi a feleletet. A pártlap pedig bejelentette, hamarosan nyilvánosságra hozzák a sztálini korszaklitván áldozatainak számát. Már Moszkvában ért utol a hír: azon a hétvégén, szombaton (május 21-én) ötezer ember emlékezett meg a negyvenedik évfordulón a sztálini önkény áldozatairól. Az ártatlanul agyonlőtt Aleksas Angarietis sírjánál írók, társadalmi szervezetek képviselői ítélték el szónoklataikban a személyi kultusz gyakorlatát. (Másnap egy „nem hivatalos” megemlékezésre Milyenek a litvánok? Leonas meséli: — Sokan úgy vélik, flegmák, már-már közönyösek vagyunk. Néha még nekem is úgy tűnik. Nem szabad elfelejteni, északi nép vagyunk, csendesek, magunknak valók. De ne dőlj be a látszatnak! Ez az igazságnak csak a fele. A magyarok majd meglátják, milyen a litván vendégszeretet. Szavait kiegészíti a Komjaunimo Tiesa nagy érzelmi viharokat kavart minapi története. A nemzetközi nőnapra képriportot közöltek egy szülőotthonról. Megkapó felvételeket egy vajúdó asszonyról, az arcán tükröződő fájdalomról, az újszülöttről. Soha ilyesminek a közlésére azelőtt nem merészkedett a szerkesztőség. A képek — tanúsíthatom — messze a jó ízlés határain belül maradnak. Szó volt az apa jelenlétéről is a szülésnél. Már vasárnap felháborodott olvasói levelek áradata zúdult a nyakukba. „A nő megalázása” — kiáltották szerzőik. „Szemérmetlenség” — így mások. Nem járt különbül az a pszichológus sem, aki a befutott tiltakozó leveleket összegezte. Igen mérsékelt hangnemben, szintén a lap hasábjain, ő is megkapta a maga tiltakozó levélfolyamát. E vita — magyarázták a szerkesztőségben — kicsit rámutat a litvánok nemzeti karakterére. Ennek ismerete nélkül pedig nehéz megérteni a mi folklórunkat, népművészetünket. Milyenek a litvánok? így jellemzik magukat: legfőbb vonásuk a szerénység és a szemérmetesség. A múltban domináló volt, de bizonyos fokig mindmáig megőrizte hatását a mély katolicizmus. A vitában megnyilvánuló indulatok fő oka azonban az — mutattak rá a litván kollégák —, hogy ezekről a témákról évtizedeken át nem beszéltünk. Hahn Péter 23 A vilniusi Nemzeti Színház A szerző felvételei Vilnius óvárosa, egyáltalán nem a polgáraival is sor került, kb. harminc ember, többnyire fiatalok részvételével — az eset incidens nélkül végződött.)