Magyar Ifjúság, 1988. augusztus-december (32. évfolyam, 36-53. szám)
1988-09-16 / 38. szám
Álomszünet • Hajlatok • Divatját múlta Szerecsensminkelés •Tohuvabohu Lapzártakor nem tudjuk még, hogyan végződött a Nagy Hollywoodi Sztrájk, tény viszont, hogy kis híján nyakára tette a kést az amerikai filmiparnak. Kezdetben nem vette komolyan senki, most azonban, hatodik hónapjába lépvén komoly veszteségeket okoz. Márciusban a forgatókönyvírók jobb szerződések és magasabb honoráriumok eléréséért tették le a tollat. (Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy nem is igen fogták: a világnak azon a táján az írástudók leginkább szövegszerkesztő számítógépek segítségével vetik papírra, amit akarnak.) Fokozatosan leálltak a Metro Goldwyn- Mayer, a 20th Century Fox és a Warner Bros stúdiói, nem készültek újabb folytatások a népszerű szappanoperákból. (A „Szomszédok”-hoz hasonló teleregények.) A szupersztárok viszonylag jól tűrik a helyzetet: van miből megélniük, de az a kétszázezer emb,rber, aki a szórakoztatóiparban keresi a kenyerét, mind nehezebb helyzetbe kerül — fodrászok, asztalosok, kellékesek, operatőrök, világosítók, producerek. Maguk a sztrájkoló forgatókönyvírók is körülbelül százmillió dollárnyi bevételtől estek el az utóbbi öt hónapban. A következmények túllépik a filmszakma határait. Kiürültek a luxuséttermek, a butikokban nyolcvan százalékkal olcsóbb a ruhaféle, és zord idők köszöntöttek az ingatlanügynökökre, a party-szolgáltatókra és az autókereskedőkre is. Ha a sztrájk azonnal véget érne, akkor is késő lenne a tévéadók számára. Az ABC és a CBS a sorozatok hiányában keletkezett űröket hírmagazinadásokkal töltik ki, az NBC többékevésbé muzeális értékű forgatókönyveket keres elő és filmesíttet meg. Egy valaki örül csak, az osztrák Werner Pochath, aki éppenséggel amerikai színészeket közvetít európai producerek számára. „Ki vannak éhezve a munkára — és sokkal olcsóbban!” — mondja. Ha a tallózó jól sejti, magyar írók hasonló megmozdulása legföljebb megkönnyebülést szülne, s nem azért, mintha nem tudnák ugyanazt, amit a hollywoodi kollégák... (Képünkön a Denver—Clan-sorozat szereplői, munka nélkül.) Vagy igaz, vagy nem: a Sternben olvastuk, hogy divatba jön a gömbölyű. Ha csak ennyire, semmi vész. Eszerint kimegy a divatból, „out” lesz a jelenlegi szépségeszmény, így Michelle Egginton is, aki az idei, londoni Miss Bikini rangadó győztese lett 90—60—87,5 centiméteres paraméterekkel. A körülbelül ezer vetélytársnőt maga mögé utasító Michele avítt bájait kétezer fonttal honorálták a rendezők. Ki hinné, hogy a leginkább Bernard Malamudra emlékeztető fehér bőrű gentleman nem más, mint Eddie Murphy, a fekete komikus, állítólag Chaplin óta a legnagyobb clown a filmvásznon? (Pedig de.) Rick Baker, a zseniális — és Oscar-díjas — maszkmester műve, hogy a színész napi ötórai sminkelés után más bőrébe bújhat. A film egyszerű történet: egy dúsgazdag afrikai herceg az Egyesült Államokba utazik, hogy menyasszonyt keressen magának, ehhez van szüksége az álcázásra. Kérdés: mire számít a herceg? Charlotte Rampling brit színésznő élete a valóságban is elég zűrös volt, két férfit is elszaggatott, míg végre sikerült megállapodnia Jean Michel Jarre mellett, akivel együtt nevelik három gyermeküket. (Közülük egyébként csak egy közös.) A Newsweek aról tudósít, hogy magánemberként is táplál bizonyos vonzalmat a szélsőséges dolgok iránt. Hogy ez közelebbről mit jelent, nem tudni, de állítólag élete egy szakaszában izgatta az androgynia (hímnősség), és hogy egy cigánykaravánnal kóborolt Afganisztánban. Ezen csak filmszerepet tesznek túl. Az idén vászonra kerülő alkotások egyikében megháborodik, történetbeli bátyja és egy hermafrodita szerelmének láttán. A másikban pedig maga szeret bele egy csimpánzba. Állati, emberek, állati! (K. L.) 23